A sors keze - Yoonmin, Taekook

100

Jimin szemszöge

Amióta apámnak azt mondtam, elveszem a lányt, kapok tömérdek zsebpénzt... Pedig még a jegyeim is romlottak. Komolyan nem hiszem el, ami velem történik. Paródia az életem. Valószínű ez a karma. Megérdemlem, hisz sok lányt ágyba vittem, akik abban reménykedtek, hogy járni fogunk.

Kopognak az ajtón, Tae az. Nem adja fel, minden nap idejön és akár egy órát is áll az ajtóm előtt. Nem tudom, Kookie hogy viseli el, hogy párja ennyit törődik velem. Most kivételesen odamegyek bár vagy negyedórát váratom őket, de kinyitom az ajtót.
- Szia Jimin! - köszön és rögtön mellettem beszökik a szobába, az ágyamra ül.
- Szia! - felelem és miután becsukom az ajtót én is követem.
- Köszönöm, hogy kinyitottad az ajtót! - mosolyodik el, próbálkozom visszamosolyogni, de nem megy. Mivel nem válaszolok folytatja. - Holnap este elmegyünk páran a közeli bárba... te is jöhetnél...
- Nem sok kedvem van hozzá. - vágom rá.
- Nah! A kedvemért, csak 1-2 órára... amint vissza szeretnél jönni, nem kérdezek semmit, jövök veled vissza... - kérlelt egy jó darabig, mivel kicsit elegem lett belőle, igent mondtam. A legjobb barátom nagy boldogan távozott még takarodó előtt a szobámból. Lehet nem kellene mindenre igent mondanom, csakhogy abbahagyják a nyaggatásomat.

De lehet jót is tesz majd a kizökkenés a mindennapos letargiából.

- Akkor jössz ma este, ugye? - kérdi, miközben kilép a liftből a harmadik emeleten.
- Persze, megígértem! - mondom némi lelkesedéssel és megnyomom az ötödik emelet gombját.
Sok lelki erő kellett ahhoz, hogy tényleg elkészüljek 9 órára, de felöltözve hagyom el a koli szobám. Majd hirtelen megpillantom Yoongit, aki velem szembe sétál. Ma ő az éjszaki ügyeletes? Szuper, biztos leesett neki, hogy éppen ki akarok lógni... Szeretnék nyugodtnak tűnni és könnyeden elmenni mellette, de nem sikerül.
- Jimin? - szólít meg és a szívem a torkomban dobog. Nyugodj már meg Jimin!
- Tessék? - nézek rá bátortalanul. Komolyan úgy érzem magam, mint egy tinilány, szedd össze magad, Jimin!
- Bulizni mentek? - kérdi, mire én aprót bólintok. Mi értelme lenne tagadni? A zsebébe dugja a kezét és egy kulcscsomót húz ki belőle. Levesz egy kulcsot róla és a kezembe nyomja. Értetlenül nézek rá. - Hogy vissza tudj jönni... - magyarázza.
- Jungkook nyitva hagyott egy ablakot a bal szárnyon, hogy vissza tudjunk mászni...
- Az összes ablakot becsuktam... – feleli.
- Értem... - sütöm le tekintetem. Nem értem, miért ad nekem kulcsot... Olyan ellentétes a viselkedése velem... vagy megsajnált. Felnézek rá. -Köszönöm a kulcsot! – elmosolyodom, zsebre teszem a kulcsot és elindulok a lifthez.
- Vigyázz magadra! - teszi hozzá, majd elfordul és halad végig a folyosón. Megnyomom a lift hívógombját, mihelyst odaér szinte úgy ugrom be. Elpirultam. Amint becsukódik mögöttem az ajtó, kapkodom a levegőt. Mi volt ez? Hogy szeretem még mindig ennyire? Amíg odaérek May szobájához, Yoongin gondolkodom, extra lassan lépdelek előre, hátha megvilágosulok, mit miért tesz... De nem találok választ a kérdéseimre. Bekopogok, Hoseok nyit ajtót nekem. Mivel csak rám vártak, már indulunk is.

Mindenki azon aggódik, hogy ne vegyenek észre. De nem nyugtathatok meg senkit, hogy nem kell bujkálni, mert Yoongi már mindent tud. Kis mosolyra húzódik ismét a szám.
- Tae! Ezt nézd, Jimin mosolyog! - böki Kookie oldalba Taehyungot. Hirtelen mindenkinek a tekintete rám szegeződik. Kérdően néznek rám, de én megrázom a fejem, hogy nem szeretnék róla beszélni. Furán jönne ki, ha most elmondom, hogy az exemmel beszélgettem és még kulcsot is kaptam, hogy vissza tudjunk jönni.

Nyolcan "osonunk ki" a koli területéről. A buszmegállóig halkan megyünk ki és az érkező buszra fel is szállunk. A legközelebbi klubba megyünk. Már sokszor voltunk ott, a hangulat általában jó szokott lenni. Mindig tömve van, régebben azért szerettem odajárni, mert sok mindenre kész csajt lehetett ott összeszedni. Nah erre nem vágyom egyáltalán. Bár ki tudja, lehet egy lány kizökkentene a mostani állapotomból.

A szórakozó hely előtt volt egy kisebb sor, de szerencse gyorsan halad így perceket belül már bent is voltunk. Elég korán érkeztünk, így még lehetett találni asztalt is. Az egyikhez oda is telepedtünk. Jihun és Kookie ment italokért, amíg megittuk azokat a helység megtelt és a táncparketten is táncolni kezdtek, legfőkképpen a csajok. Néhányan elég szexin nyomják, megbámulom őket. Tae vállon veregetése hoz vissza a jelenbe. Kérdően nézek rá, fülemhez hajol.
- Elmegyünk táncolni... te maradsz? - kérdi. Ekkor nézek körbe, hogy rajtam kívül már mindenki a pakett felé tart.
- Én maradok! - kiabálok a hangzavarban. Bólint és magamra maradok, bár nem sokáig. 10 percen belül megérkezik az első cicababa.
- Szia! - hajol közel hozzám, kicsit kiráz a hideg, de nem tudom eldönteni, hogy azért, mert tetszik vagy mert kellemetlen. - Minji vagyok! Leülhetek?
- Szia! Foglalj helyet! - mutatok magam mellé. Persze, nem oda ül le... hanem az ölembe. Beszélgetünk, már amennyire lehet az üvöltő zenében.

- Veszek italt! - áll fel és a pulthoz megy. Visszatér két koktéllal a kezében. Hamar elfogy, és még a "kellemes" cseverészés közben elfogy vagy három- négy. Kezdem érezni a hatását.
- Ki kell mennem a levegőre! - szólok a lánynak, akinek már a nevére sem emlékszem, hogy álljon fel az ölemből. A klub helységnek van egy kis terasza, ami nyáron szabadtéri diszkóként működik, de ilyenkor , csak cigizni járnak ki oda. Kimegyek a levegőre, rögtön kiráz a hideg.
- Jól vagy? - kérdi a lány, nem is vettem észre, hogy követett.
- Persze. - dőlök neki az épület falának, mélyre szívom a friss levegőt. - Régen ittam ennyit. - nevetem el magam, mikor kicsit jobban leszek.
- Jimin? - szólít meg. - Van kedved elmenni egy kicsit kellemesebb helyre? - mosolyog szelíden rám. Átfut az agyamon, hogy igent mondjak, de mégsem teszem.
- Bocsi, de nem. – felelem és fordulok el tőle.
Már indulnék be, mikor megállít.

- Esetleg csinálsz rólam pár képet? - kérdi és kedvesen néz rám. Bólintok, mire ő kezembe nyomja a telóját és magával húz egy asztalhoz. Felül az asztalra és pózolni kezd. Kattintok pár képet, majd visszaadnám a mobilját. - Várj kicsit! Még így is! - köpni nyelni nem tudtam, mikor szétvetette lábait és az egyiket felhúzta maga mellé. Alsóneműjét is lehetett látni.
- Biztos ilyen képet szeretnél? - bizonytalanodom el, de ő csak bólint egyet.
- Ne ítélj el, kérlek, de én így keresem a pénzem... nincsenek szüleim, akik eltartanának... mindent magamnak kell fizetnem... - magyarázza.
- Hogy érted, hogy ezzel keresed a pénzed? - esik le az állam.
- Hallottál már az Onlyfans-ről?
- Nem...
- Hát nagy vonlakban annyi, hogy oda töltök fel képeket magamról. De csak azok látják, akik fizetnek érte... - furán nézek a csajra. - annyit mutatok amennyit szeretnék... 
- És ez jól fizet? Megéri? - hitetlenkedek.
- Jobban, mint egy kávézói munka...

Ezek után szétváltak útjaink. Én megkeresem Taet és mondom neki, hogy én távozom. Persze, marasztalt és kiegyeztünk, hogy éjfélkor visszamegyünk hárman. Ennyit arról, hogyha szólok, rögtön megyünk vissza.
Többiek nagyon jól érezték magukat, így maradtak. Haza úton megtudtam, hogy May és Hoseok összejöttek. De jó nekik.

Bemászunk a kerítések és Jungkook az ablakhoz ment, amit nyitva hagyott. Káromkodott egyet, mivel az zárva volt.
- Így, hogy megyünk be? - teszi fel a kérdést.
- Ki van a koliban, akit fel tudnánk hívni? Valaki csak itt maradt hétvégére... – gondolkodik el Tae.
- Nem kell senkit sem zavarni. - szólok közbe. - Van kulcsom, csak ne kérdezzétek, honnan. - felelem és beengedem magunkat. Csodálkozva néztek rám, de kérésemnek eleget téve, nem kérdeztek semmit.