A sors keze - Yoonmin, Taekook

73

Jimin szemszöge

- Foglaljatok helyet, gyerekek! - ültet le minket anyám. Lassan apáink is megjelennek. Pezsgőt szolgálnak fel. Persze én csak gyerekpezsgőt kapok. Ha tudnátok, hogy ennél töményebbet is ittam már és nem egyszer. Apám feláll a fotelből és egy lépést tesz előre. Feltartja a poharát. Ezek szerint jól sikerült a megbeszélés...
- Kedvem vendégeim, leendő partnereim! Köszönöm, hogy eljöttek. Nem is akarom szaporítani a szavaim, a lényegre térek. Szeretném bejelenteni a cégeink és családaink egyesítését! - felemeli a poharát. - A fiam, Park Jimin és Kim Hayun eljegyzésére! - mindenki felemeli a poharat és éljenez. Csak én ülök lefagyva. Miután felfogom, mit is mondott apám felállok.
- Micsoda? - kiáltok fel dühösen. - Ezt nem kellett volna először velem megbeszélned?!
- Fiam, - emeli fel a hangját apám. - ülj le, és viselkedj megfelelően!
Bellül fortyogok, de visszaülök a helyemre. Hogy képzeli apám, hogy fejem fölött dönt el egy ilyen fontos dolgot. Az én életemről van szó.

Apám a kezét a vállamra teszi. Annyira magamba voltam fordulva, hogy nem figyeltem a körülöttem lévők társalgására.
- Fiam, a te esküvődről van szó, kérlek szállj be a tervezésbe!
- Én tavasszal szeretnék oltárhoz állni. - mondja boldogan felém fordulva Hayun.
- Engem ebből hagyjatok ki! - emelem fel a hangom. - Keress magadnak más vőlegényt! - fordulok a lányhoz.
- Ne beszélj így a menyasszonyoddal! - áll fel apám is és elém áll, mérgesen néz rám. Azt hiszi, ettől most meg fogok ijedni?! Hát ezt elszámolta, de nagyon!
- Nem az! Én döntöm el kit veszek el, nem te! - nézek fel apámra. Hayun feláll és sírva elfut. Nézek utána. Ennek mi a baja?! Még csak nem is ismerjük egymást, miért venné a szívére a " visszautasítást"...
- Én döntöm el, én vagyok az apád! Neked engedelmeskedned kell! - néz rám szigorúan.
- Nem veszem feleségül! Az én életem! Én döntésem! - nem itt a többiek előtt akartam szembe szegülni apámmal, de nincs más választásom.
- Nem, neked nincs beleszólásod! Ez a kötelességed!
- Apa, akárkit hozol nekem ide, nem fogom feleségül venni egyiket sem! - magyarázom, hátha megérti, hogy én nem fogok kezes bárányként viselkedni.
- Ne butáskodj! - szól közbe anya. - Kicsim, fogadd el a lányt, hisz jól nevelt és kedvel téged.
- Meleg vagyok! - szalad ki számon, bele sem gondolva, mit is mondok. Apámnak méregtől vörös a feje. Erre már nem tud mit felelni, ezért egy nagy pofont kapok tőle. Könnyes szemekkel nézek szemébe, amibe csak gyűlöletet látok.
- Hagyd abba a viccelődést! - üvölt rám.
- Ez az igazság! - dühösen hagyom el a nappalit.

Nem tudom mit kapok, ha a vendégek elmennek, de nem lesz kellemes. Nem így kellett volna comming outolnom, bár nem is terveztem, hogy valaha elmondom. De egyszer úgy is meg kellett volna tudniuk. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy sosem kell elmondanom nekik. Elég naiv voltam. Erre csak úgy kikotyogtam. DE így legalább nem akar majd hozzám jönni a lány.

Kopog valaki az ajtón. Nem szólok semmit. Kinyitódik az ajtó.
- Bejöhetek? - dugja be a fejét May.
- Persze, gyere... - most nem igazán van kedvem beszélgetni, de nem akarom elküldeni. És pár infót is kapok, mi történt azután, hogy feljöttem.
- Jól vagy? - érdeklődik.
- Nem... dühös vagyok és csalódott.
- Elhiszem, én is kiborultam volna, ha ezt tette volna apám. De szerencsémre apám megkérdezte, hogy belemennék-e a házasságba.
- Hát ha ezek után is ragaszkodik a házassághoz, lehet elszökök...
- Mihez kezdenél?
- Nem tudom, de apám nem kötelezhet arra, hogy megházasodjak! Régebben nem volt ilyen, nem érdekelte, mit csinálok. Mindig azt hajtogatta, én öröklöm a céget, nem kell aggódnom semmiért. Ő majd megtanít mindenre... Erre idén nyár végén megvonja a zsebpénzem és a tanuláshoz köti, hogy kapok-e.
- Van egy sejtésem, de nem fog tetszeni... - nézek rá nagy szemekkel, mit tud, amit én nem?! - Ha nem egyesülnek a cégek, csődbe mehet apád vállalata.
- Honnan veszed? - kételkedem.
- Amikor édesapám megkérdezte, hogy hozzád mennék-e feleségül, mondta, hogy nekem van választásom, mivel nekünk ez az egyesülés nem szükségszerű.
- Még ha ez igaz is lenne, a cégek egyesítése házasság nélkül is lehetséges.
- De egy házasság megerősíti a két család kötelékét, a cél pedig ugyan az lesz. Egybe tartani a céget és a családot. - magyarázza. Értem a logikáját annak, amit May mond, de nem tudom elhinni, hogy ennyire rosszul megy a cégünknek.
Pár szót még váltottunk, majd May hazament családjával. Felajánlotta, hogy marad velem kicsit, de inkább egyedül szeretnék lenni. Átgondolni a mai nap történéseit.

Nem sokkal azután, hogy elmentek a vendégeik, apám nagy indulattal nyitja ki a szobám ajtaját.
- Hogy képzeled, hogy így megszégyenítesz a leendő partnereink előtt.
- Gondoltad, hogy csak úgy elveszem a lányt, ha kijelented egy vacsorán?
- Hálásnak kellene lenned, egy jómódú lányt vehetsz el! Neked az a dolgod, hogy vezesd a céget!
- Ahhoz, hogy összeolvadjon a két vállalat nem kell elvennem a lányt!
- Ezt szeretné a másik cég feje.
- Akkor keressél másik céget, amivel egyesülhetünk...
- Ez nem így megy! Nem értesz hozzá!
- Ha nem egyesülnek a cégek, akkor csődbe fogunk menni? - kérdem, hisz így értelmet nyerne, amit May mondott nekem.
- Ezt kitől hallottad?! Miért mennénk csődbe?! Minden rendben a céggel! - kiabál apám.
- Akkor nem kell megházasodnom... - én is emelem fel a hangom.
- Ezt még mindig én döntöm el! - vörös fejjel üvölti.
- Apa, te komolyan is gondolod, amit mondasz? Vagy csak tönkre akarod tenni az életem? A 21. században élünk, már nem szokás a kényszerházasság! Nem fogok egy lányt sem elvenni. Meleg vagyok!  - hadarom el.
- Amíg az én házamban élsz azt teszed, amit én mondok!
- Akkor már itt sem vagyok!
- Hova mehetnél?! - neveti el magát gúnyosan. - Még csak 17 éves vagy...  és ÉN vagyok a gyámod! Nem mehetsz sehova! És azt, hogy buzi vagy, nem hiszem el! Csak kifogást keresel, hogy kibúj a felelősség alól! De nem fog sikerülni, a házasság ettől függetlenül meg lesz tartva. Ha nem teszed meg, kitagadlak! A híd alá fogsz kerülni! Jól gondold meg, mit teszel! - elfordul és egy ajtócsapódás jelzi, hogy elhagyja a szobát.

A takaró alá bújva sírni kezdek. Nem gondoltam volna, hogy apám ekkora seggfej.