A sors keze - Yoonmin, Taekook

59

Jimin szemszöge

Korán feküdtünk le, mert nem volt kedvem semmihez. Az éjszaka közepén egyszer csak felriadok. Körbenézek. Yoongi mélyen alszik mellettem. Hirtelen valami rossz előérzet kerít hatalmába. Tae! Felkelek, úgy érzem át kell mennem Taehyunghoz. Valami történt vele? Bajban lehet. Halkan mégis sietősen nyitom ki az ajtónkat és rohanok a folyosó másik végébe. Bekopogok, de legjobb barátom nem nyitja ki az ajtót. Talán rosszul lett?! Szerencse, most kivételesen elhoztam a kulcsomat. Bemegyek, felkapcsolom a lámpát ,de Taet nem találom a szobában. Bekukkantok a fürdő szobába is, de hűlt helye barátomnak. Hol lehet?  Talán kiment a többiekkel a kocsmába vagy diszkóba? Bár remélem, nem ment el sehova.
A biztonság kedvéért írok Yejunnak, hátha látta őt. Hallottam Yejunt, ahogy reggel arról beszélnek, hogy a közelben állítólag két izgalmas hely is van, ahol el lehet ütni éjszaka az időt. Visszatérek a Yoongi szobájába és a fotelba ülök le.  Kis idő múlva meg is kapom a választ, ami nagyon meglep.  Tae tényleg velük volt, de látta egyedül távozni a szórakozóhelyről. Ennek vagy negyed órája. Rég vissza kellett volna érnie. Elhiszem, hogy csalódott volt, de ilyen hülye ötletet, hogy elmegy olyanokkal bulizni, akik csak magukkal foglalkoznak... Taehyung eddig csak velem járt el, mi összetartottunk, egyedül sosem engedtem volna vissza.

Közben Yoongi is felébredt és elmondom, hogy Taenek nyoma veszett.
- Akkor menjünk, keressük meg! - simogatja meg Yoongi bátorítóan a hátam. - Látom, nagyon aggódsz érte. - Indulunk el, miután gyorsan magunkra vettünk pár ruhát. A hotelből kiérve nézek rá a google maps-re. - Merre van az a diszkó? - kérdi barátom és én balra billentem a fejem.

Gyors léptekkel haladunk a járdán, hangos beszédre figyelünk fel.
- Nézzük meg mi van ott! - szól Yoongi és elindulunk a hangok irányába. Kicsit sötétebb részen három pár évvel idősebb srác közrefogott valakit. Mikor közelebb érünk vesszük észre, hogy a bántalmazott fél Taehyung. - Fiúk, ezt azonnal fejezzétek be! - kiabál rájuk Yoongi. A három fiatal ránk emeli a tekintetét és az egyik még egyet belerúg a földön fekvő barátomba, majd mindegyik a velünk ellentétes irányba kezd futni.

Taehyunghoz odaérve óvatosan fordítom magam felé.
- Tae, hogy vagy? - kérdem aggodalommal a hangomban. - Mid fáj?
- A hasamba többször is belerúgtak! - nyöszörgi.
- A szemetek! Kiheréllek titeket! - ordibálok a fiúk után, de már sehol sem látom őket.
- Jimin! - szól pasim. - Segíts, be kell vinnünk a kórházba!
- Nem! - tiltakozik Tae. - Akkor kiderül, hogy kiszöktem. Ez senkinek sem lenne jó! Mindenki megrovásban részesülne! A sérüléseim nem olyan súlyosak. - tápászkodik fel, segítek neki.
- Akkor beviszünk a szobánkba. - felelem és rám nehezedve botorkálunk be a hotelbe.

Ellátom sebeit és Yoongi ad neki egy fájdalomcsillapítót, majd befektetem az ágyába. Hamar elalszik a gyógyszer hatására.
- Itt alszom ma vele. - mondom szerelmemnek. Megértően hagyott magunkra a szobában.
A szememre nem jön álom. Csak nézek ki az ablakon, esni kezd a hó. Odamegyek az ablakhoz. Ez gyönyörű!

Jungkooknak kell tudnia róla, mi történt. Felhívni ilyen későn már nem szeretném, de írok neki egy üzit. Valószínű már alszik, mert nem írt vagy hívott vissza.

Jungkook szemszöge

Végül  Hoseoknál maradok és el sem hiszem, milyen jó fej. Ha kaphatna egy esélyt arra, hogy normális életet élhetne így az utolsó sulis évében. Nem is tudom, hogy bírta eddig itt. Teljesen kiközösítették, senkinek sem volt egyetlen jó szava sem hozzá. Ekkora akaratot és kitartást még sosem láttam.
- Hogy került hozzátok az a matrac? - kérdem mikor szemem arra téved.
- May kérte kölcsön Jimintől, mikor még Lisa volt a szobatársa. Nem akarta, hogy a földön aludjak. - magyarázza.
- Csak úgy odaadta? - csodálkozom. - Nem is gondoltam, hogy Jimin ilyen segítőkész...
- Kezd megváltozni. - feleli. Ezt én is észrevettem.
- Mit szólnál, ha itt éjszakáznék? A matracon elalszom. - mosolygom rá.
- Örülnék neki. - mosolyog vissza. Netflixen keresünk egy filmet és nézni kezdjük, de én még a film vége előtt elalszom.

Reggel Hoseok ébresztőjére ébredek fel. Végre péntek van. Ma suli után, meglepem a pasimat és meglátogatom a kirándulásán. Ezt már előre elterveztem, de nem mondtam el senkinek. Még a végén meggyőztek volna, hogy ne menjek. Tae biztos fenyegetőzne, hogy szakít velem, ha odamegyek vagy hasonló.
Hoseok már felöltözve veszi magához táskáját.
- Nekem nincs első órám, maradhatok még kicsit? - kérdem nyújtózkodva.
- Persze! - dobja nekem a kulcsot. - Csak zárj be! Vigyázz a cica ki ne menjen!
- Köszi, majd a nagyszünetben visszaadom! - fordulok másik felemre.

Miután Hoseok elhagyta a szobát, nyúlok mobilomhoz. Kaptam egy üzenetet. Jimintől?
"Tae este elment pár osztálytársunkkal egy szórakozóhelyre, mivel megunta visszaindult a hotelbe, de útközben elkapta pár srác és megverte. Kezeltem sebeit, elaludt." - írta.
Hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek. Felment bennem a pumpa. Fel kell hívnom! Mielőtt megnyomnám a hívó gombot, rápillantok az órára. 7 óra. Korán van, de nem érdekel. Hogy a faszomba történhet ilyen?!
- Halló? - morog bele Jimin a telefonba. Ez meg nyugodtan aludt, miközben szerelmemnek fájdalmai vannak?!
- Mi a fenéért hagytad szerelmem magára? Eszednél vagy? - kiabálok rá. Nem válaszol, már azt hiszem, hogy letette, de hallom az ajtó nyikorgását.
- Most komolyan, azt mondod, az én hibám?! - kérdi mérgesen.
- Persze! Vele kellett volna lenned, nem pedig a tanárral enyelegned! - vágom fejéhez.
- Tudod mit, hívd fel a szerelmed, azt kérdezd meg, mi történt? - ordibál vissza és kinyomja a telefont. Még neki áll feljebb! Micsoda barát az ilyen?!

Rögtön tárcsázom pasimat. Pár csengésre rá veszi fel.
- Jungkook... Jó reggelt! - hangján hallom, hogy mosolyog.
- Jó reggelt! Hogy vagy? -kérdem.
- Jól vagyok! - válaszolja. Várom arra, hogy magától felhozza, mi történt, de feleslegesen.
- Jimin megírta mi történt...
- Értem... szégyenlem magam. Olyan ostobának érzem magam! - kezd bele, de én közbevágok.
- Nem neked kellene, hanem a hülye barátodnak... magadra hagyott... hogy fenébe gondolta? - emelem fel a hangom.
- Én hagytam ott őket, mert az a kétszínű liba is jelen volt... bár lehet, hogy túlreagáltam. - ismeri be. - bár így utólag belegondolva, kibaszottul bunkón viselkedtem. May nem érdekel, de Jimin és Yoongi a barátom, őket nagyon megbánthattam.
- May miatt veszekedtetek? - kérdem kicsit összezavarodva. - Ezt nem értem...
- Azt hittem hármasban töltjük az estét, aztán meghívta, mint kiderült Yoongi, Mayt. Nem tudom elhinni, hogy a tanárunk nem veszi észre, hogy mi játszódik le a szeme előtt...
- Miért, mi játszódik? - kérdem, már kicsit a szerelmemre is mérgesen. Már kapiskálom, mi történt...
- Az utóbbi két napban világos lett, hogy biztos van köztük valami.
- Igen, van, és azt barátságnak hívják! - oktatom ki Taet.
- Ezt te sem hiszed! - akad ki. Már mesélném el, mit tudtam meg, mikor meghallom az ajtó nyitódását és csapódását. Jimin reggelizni hívja pasimat. - Bocsi, most leteszem, később beszélünk. Letette anélkül elmondhattam volna neki, hogy mit tudtam meg.

Felöltözöm, elmegyek egy pékségbe és veszek reggelinek valót. Lassan sétálok be a gimi épületébe. Mivel még tart az első óra, az üres folyosón megyek végig. Csak 5 órát kell végigülnöm és repülhetek szerelmemhez. Azzal a tudattal, hogy szerelmem az ágyat nyomja, csak megnehezíti, hogy végigszenvedjem az órákat.