A sors keze - Yoonmin, Taekook

6

Jimin szemszöge

- Az új Rómeó?- kérdem viccesen Taehyungtól.
- Ne hülyéskedj! Ez Jungkook! Megesz ebédre.... - mondja szemét forgatva Tae.
- Tudnom kéne, az ki?!- kérdem felháborodva, hisz nem ismeretek minden egyes gyökeret a suliból.
- Nem hiszem el... Te hol élsz? Ő a maffiavezér fia... veszélyes alak... - néz rám hülyén.
- És? Ahogy egymásra néztetek...- húzom kicsit legjobb barátom agyát, mivel elsőre leesett, hogy bejön neki srác...  A suliban senki nem tudja rajtam kívül, hogy Tae meleg. Ez a srác nem tűnik melegnek, már megint rossz személyt nézett ki magának haverom.

Ma szombat van és Min tanár úr felügyel a mi szintünkön... Nyílt titok a diákok közt, hogy leszarja, hogy takarodókor ott vagyunk-e a szobában vagy sem. Ezt sokan kihasználják, ahogy mi is. Pár kolis társsal egy közeli szórakozóhelyre megyünk be. Nagyon jó a buli, de sajna egy lányt sem sikerül ágyba vinni, mert elfogyott a Taehyungtól kapott pénzem. Mindig motelben szoktak meglenni a lányok... De nincs képem több pénz kérni a barátomtól. Nem akarom a jószívűségét kihasználni. Valahonnan kerítenem kell pénzt... de honnan??? Szüleim nem fognak adni, mert átlagomat nem sikerült feljebb tornászni. Lehet Taetől kellene korrepetálást kérnem...
Még csak éjfél van, de már elment a kedvünk a bulitól... Valahogy vissza kellene jutni a koliba... Elindulunk és a célunktól egy saroknyira meglátjuk Min tanár urat. Mire reagálhattunk volna, már ő is kiszúrt minket. Elnevette magát és intett nekünk. Odaérve látjuk, hogy ittas állapotban van.
- Jó estét tanár úr!- köszön neki Tae.
- Neked is Taehyung! Lekéstétek a takarodót...- néz rám, mivel nem köszöntem neki, bár ő sem köszönt nekem.
- De a tanár úr is! - válaszolja haverom nevetve.
- A tanároknak nincs olyan!- nevet kicsit keservesen.- Nem akartam ilyen korán visszatérni...
- Mi sem...
- Gyertek beengedlek a hátsóajtón, de erről senkinek egy szót sem! - kínos csend áll közénk, majd felmegyünk a harmadikra, ahol Tae illedelmesen elköszön a tanárunktól én meg bólintok neki egyet, amit haladásnak tekinthetünk.

Yoongi szemszöge

Igazából már felesleges volt, hogy megszakítsam viszonyom Yoonaval, mert Jungkook tud róla és zsarol vele. De tényleg nagyon rossz dolgot tettünk, neki férje van... Olyan nőt kell találnom, aki szingli... Olyan hülye vagyok. És még ittam is, sőt a tanítványaim is láttak... remélem ők nem olyanok, mint a kis yakuza... még több zsarolást nem viselnék el. Fekszem az ágyamban és a plafont bámulom. A fene vinné el ezt a helyzetet... De honnan jött rá Jungkook, hogy egy házas nővel van viszonyom? Követett, hogy találjon valamit ellenem? Lehet többeket tart így kézben, mint az gondolnám?

Majd gondolataim más irányba terelődnek. Mostanság sokat gondolok Jiminre. Ma biztos partizni voltak... de nekik sem úgy jött össze, ahogy tervezték... Legalább a kis elkényeztetett kölyök megtudja, milyen az élet... Bár semmit nem tudok róla, de kb senkiről sem. Úgyis csak egy évig vagyok itt, minek kedveljem meg a diákokat, ha úgyis itt hagyom őket. Na jó leszarom... Becsukom szemeim és elalszom.

Jungkook szemszöge

Reggel első utam Subinhoz vezetett. Kedvesen kiszedtem belőle az információkat, amikre szükségem volt. Még kapott némi jutalmat is... itt mindenki pénzéhes...vagy egyszerűen fél tőlem. A kiszemeltemet Kim Taehyungnak hívják, harmadéves és legjobb barátjával lakik egy szobában. Családja újgazdagok. Kitűnő tanuló. Már csak azt kell megtudnom, hogyan férkőzzek a közelébe... Az osztályába jár Mark, akivel elég jóban vannak. Majd ő is énekelget nekem, ellene is van egy-két dolog a kezemben, így nem lesz gáz. Mosolygom el magam.
- Szia Mark! Hogy vagy?- kérdem kedvesen, miközben mellé érek.
- Ne kértél, mi kell? - kérdi egyhangúan, a kölök tudja, hogy csak úgy nem fogok szóba állni vele.
- Te jól ismersz engem...- mosolyodom el és a vállára teszem a kezét.
- Taehyungról kellene némi infó... egy osztályba jártok...
- Mit akarsz tőle, hisz a légynek sem ártana?- kérdi támadóan. Ez új tőle, ennyire jóban lennének?
- Nyugi, nem bántani akarom... csak barátkozni...
- Akkor menj oda hozzá!
- Hallott már biztos egysmást rólam, biztos nem állna csak úgy szóba velem.
- Nem esett fejre. Persze, hogy nem barátkozna veled... -szól be nekem merészen, de letöröm a szárnyait.
- Nah csiripelj nekem, különben bajban leszel! És én nem beszélek a levegőbe, te is tudod! - nem kellett több neki és mesélni kezdett róla, de sajnos sok új infóval nem lettem gazdagabb.
De abban igaza van ennek a hülyének, hogy csak úgy nem fog velem szóba állni... Aki pitizik nekem, azt mind sakkban tartom.

Jimin szemszöge

Ég a fejem, de még ma kérnem kell Taehyungtól pénzt, már egy fityingem sincs.
-Tae! Beszélhetnénk?- hívom félre a suliban. Nem nagyon merek vele itt az iskola vagy a koli területén beszélni erről, mert napok óta úgy érzem figyelnek...
- Persze! - kiérve a kapun körbenézek és épp megszólalni készülök, de Tae megelőz. - Pénz kell, igaz?
- Igen, nagyon sajnálom, hogy megint tőled kell kunyerálnom.- suttogom.
- Ne aggódj, ez úgyis csak egy átmeneti állapot... Szerintem ha legalább egy tárgyból tudnál javítani, meglágyulna a szíve apádnak. Korrepetállak is szívesen.
- Rendben. Köszi!
- De miért suttogsz?- kérdi, én pedig alaposan körülnézek...
- Úgy érzem, mintha figyelne valaki.
- Gondolod szüleid kértek meg valakit, hogy nézzenek utána mit csinálsz?
- Bakker! Erre nem is gondoltam... igazad lehet. Azt hittem valami perverz papa kukkol napok óta! - Beszélgetésünk után rögtön a koliba megyünk, hogy barátom utaljon nekem némi pénzt. Ezzel jobban fogok gazdálkodni!

Yoongi szemszöge

Reggel Kim tanárnő szólt, hogy az igazgató az irodájában vár engem. Remélem nem derült ki, hogy nem tölti itt az éjszakáit Jungkook. De az is lehet, hogy a fenti szint renoválása előbb befejeződik és hamarabb megszabadulok a gyerektől. Az igazgatói előtt látom Jungkookot meg, ezek szerint őt is behívatták.
- Szia! Tudod mit akarnak?- kérdem tőle. Ő pedig csak nagy szemekkel néz rám.
- Jó napot! Azt hittem beköpött és azért kellett jönnöm...- nevetünk fel...
- Ez jó vicc  volt...- nyílik az ajtó és a titkárnő invitál be minket.
Most mindketten nagyot csalódtunk... Sajnos a renoválás eltart még 2 hónapig.
- Mit tökölnek ennyit?- kérdem mérgesen miután elhagytuk az irodát, igazából magamtól, de szobatársam válaszol.
- Lusta disznók...- morog az orra alatt.- Nem tudok már az eddigi helyen csak vasárnapig maradni. Azt hittem, akkor átköltözhetek végre.
- Hát ez pech...- néz rám mérgesen.- mindkettőnknek!
- Milyen szar lehet, idejön tanárnak, azt kap egy diákot szobatársának... gondolom nem így képzelte el...- mondja mégis megértően.
- Hát ez van. Akkor vasárnap visszaköltözöl?- kérdem tőle.
- Nincs más választásom...- kapom válaszát... nagyon lehangoltnak tűnik. Legalább megtudod milyen, ha nem úgy sikerül a dolog, ahogy te szeretnéd... Mióta vagyok én ilyen kárörvendő?!