A sors keze - Yoonmin, Taekook

45

Hoseok szemszöge

Hajnalban hallom, ahogy Lisa a lépcsőházban szalad le a másodikra. Végre! Elindulok én is a saját szobámba. Mikor beérek Minsun az ágyban fetreng. Jó azoknak, akiknek nincs első órájuk... Felöltözöm, összeszedem a könyveimet és indulni készülök, mikor Lisa újból megjelenik. Neki sincs első órája...
- Hoseok! - szólít meg Lisa hangosan. - Ezeket vedd meg! - nyújt felém egy cetlit és adja át a szobája kulcsát.
- Nekem van első órám... de nagyszünetben el tudom intézni. - nézek rá a bevásárlólistára.
- Most!  - mordul rám Minsun.
- Rendben! Meglesz! - állok fel a táskám mellől és a hátamra kapom. A cetlin macskatartáshoz való dolgok vannak felsorolva, vagyis Maynek kell. Ennyit arról, hogy nem szól senkinek, hogy nála voltam. Nem lehet senkiben megbízni. Nem szívesen lógok el óráról, még sosem tettem. Ha szüleim megtudják, hogy egy órát is kihagytam, biztos csalódnak bennem, de inkább legyenek ők csalódottak, minthogy Minsunék kapjanak el, mert ellenkeztem. Ha megteszem, amit parancsolnak, nem vernek meg. Bár így is kapok egy két ütést vagy ellőknek, de ez semmi ahhoz képest, mint amit először kaptam tőlük.

Mikor idekerültem a gimibe, naivan azt hittem, találok egy-két barátot, de nem. Mihelyst kiderült, hogy nem vagyok gazdag, már ki is rekesztettek. Persze, már az első nap kiderült, mivel a drága osztályfőnökünk rögtön azzal kezdte, hogy van az osztályban egy ösztöndíjas. Ezzel megpecsételve a sorsomat. Első nap után a suliból a koliba vezető úton pár osztálytársam jól elintézett. Hát ezek nem szép emlékek. Az első pár hónap maga volt a pokol, mindig rajtam vezették le a feszültséget. Majd egyik nap Minsun, aki már akkor is a szobatársam volt, előhozakodott egy egyességgel, ha csicskázom neki, ő és a haverjai nem bántanak. Bár ettől még mások bánthattak, nem álltam és most sem állok a védelmük alatt. Sajnos még most is előfordul, hogy elkapnak a másik osztályból és megvernek. A gimi és koli területén belül nem bántanak, mivel be van kamerázva, csak azon kívül. Így elég sokszor bujkálok előlük.

Az állatkereskedésben megveszek mindent, ami fel van írva, sőt egy két plusz dolgot is, ami szerintem jól fog jönni.  Bemegyek, lerakok mindent az íróasztalra és az új alomtálát alommal elhelyezem a fürdőben és megmutatom a macskának. Remélem így kell, mert még nem volt macskám... Adok neki enni és inni is, majd elhagyom a szobát és szinte futva teszem a meg az utat az iskoláig. Éppen második óra becsengetésére érek be.


May szemszöge

Alig várom, hogy visszamehessek a koliba a macskához. Még nevet is kellene adnom, bár félek, hogy meg sem tarthatom. Lisat megkértem, ne szóljon senkinek a cicáról. Már csak Jiminnel és az angol tanárral kell megbeszélnem a dolgot. Még jó, hogy Jiminnel egy osztályba járok. Az első óra után oda is megyek hozzá.

- Bocsi, Jimin. Beszélhetnénk? - kérdem mosolyogva tőle.
- Mond csak! - emeli rám tekintetét.
- Négyszemközt! - felelem, amire bólint és elindulunk kifelé az osztályunkból. Érzem, mindenki minket figyel... Ebből lesz pletyka...
- Ha a cicáról van szó, ne félj nem szólunk senkinek róla... - kezd bele.
- Nem szóltok? Mármint Min tanár úr nevében is beszélsz? - nézek rá furcsán.
- Min tanár úr azt mondta őt nem zavarja a macska, míg nem csinál bajt...
- Szuper! Köszi! Mond meg a tanár úrnak, hogy köszönöm! - ölelem meg Jimint a jó hír hallatán. - Azt hittem, cicaellenes vagy...
- Tegnap csak mérges voltam, mert felébresztettél... - magyarázza.
- Morci voltál... megesik. Kellemeset csalódtam benned Jimin! Azt hittem majd kérsz valamit a hallgatásod cserébe...
- Tényleg ilyen kellemetlen személyiségem van? - kérdi kicsit szomorkásan.
- Még ha osztálytársak is vagyunk, nem ismerlek annyira, teljesen már körökben mozgunk... és csak mások elmondásaira hagyatkoztam...
- Ez igaz. Osztálytársak vagyunk és semmit nem tudunk egymásról... kész vicc.
- Emlékszem tavaly, amikor idekerültem, már első nap fel akartál szedni. - nevetek.
- Te pedig kikosaraztál...
- Utána már hozzám se szóltál... hamar feladtad...
- Csak ágyba akartalak csalni... nem érte meg azért meghunyászkodni... másnap már más csajnál próbálkoztam, estére már meg is volt...
- Ohh... ezt nem tudtam. - lepődők meg. Milyen nyíltan beszél a kis kalandjairól. Talán ami Min tanár úrral csináltak, az is valami futó kaland lehetett számukra? Bár egy szobában laknak, furcsa lenne.


Taehyung szemszöge

Ahogy Jimin elment Mayjel, kicsit furcsálltam a dolgot. Nem értem, mit akar hirtelen az a lány tőle.
- Van köztük valami? - kérdi egyik osztálytársunk.
- Nem! - vágom rá. - Vagyis nem tudom... - javítom ki magam. Miért kételkedem Jimin hűségében Yoongi felé? Nem adott rá okot... Csak félek visszatér a régi énje.
Fél óra múlva jönnek vissza. May leül a helyére, Jimin pedig mellém.
- Mit akart? - súgva kérdem.
- Semmi különöset...
- Ahhoz képest sokáig tartott... - vetem oda neki, de ő nem reagál rá. Aggódnom kéne? Vagy feleslegesen gondolkozom ilyesmin?
Úgy gondoltam, még egyszer rákérdezek Jiminnél, hogy mit akart May. Így kicsivel 9 után elindulok Jiminhez, talán ha kettesben vagyunk előbb elmondja miről van szó. A folyosón vagyok, mikor May kilép a lépcsőházból és a bal szárny felé veszi az irányt. Engem nem vett észre, így követem. Tudtam! Jimin szobájának ajtaján kopog be. Yoongi nincs itthon, mert vásárolni ment... nem lehet véletlen, hogy pont most megy hozzá May. Valamit titkolnak. Félek, hogy össze szűrték a levet. Ha tényleg így van akkor, nagyot csalódtam benne. Kíváncsi vagyok, de hallgatózni nem merek, nem akarok semmi olyat hallani... amit nem kellene, ezért visszatérek szobámba.