A sors keze - Yoonmin, Taekook

108

Jimin szemszöge

Mikor meglát minket, ránk mosolyog, én visszamosolygok. Ekkor látom meg, hogy mögötte jön valaki. Csak mikor elhaladnak előttünk látom meg, ki az. A nő, akivel múltkor láttam a parkolóban. Kicsit szíven ütött. Nem véletlen, hogy ismét vele van. Együtt töltik a tavaszi szünetet... lehet Yoongi már talált valakit magának?! Akivel nem problémás egy párkapcsolat, akit szerethet és nem kell bujkálniuk. Tekintetem a kinti tájra szegezem, pár könnycsepp elhomályosítja a látásom.
- Elmenjünk? - súgja oda nekem Tae. Nem válaszolok, csak megrázom a fejem. Még pár pillanatig kifelé nézek, míg meg nem érkezik a pincér hozzánk. Felveszi a rendelésünk.

Tae elkezd mesélni, hogy milyen szép volt az arborétum és képeket is mutat nekem. Némileg sikerül is elterelni a figyelmemet. Szerencsére elég messze ülnek tőlünk és nem hallom miről beszélnek. Csak azt látom a szemem sarkából, hogy jól érzik magukat, amit kicsit kellemetlen látni. Pedig végre megkaptam a választ arra, hogy Yoongi miért szakított velem. Erre rá kell jönnöm, elég idő telt el a szakításunk óta, hogy elfelejtsen engem és újra szerelemre találjon. Csak én kapaszkodtam még a szerelmünkbe?

A vacsora nagyon finom volt és jól is laktam tőle. Amint végeztünk az evéssel, máris eljöttünk. Barátaim látták rajtam, hogy kellemetlenül érzem magam... Sétálunk vissza a szállásra
- Bocsi, hogy nem szóltunk, hogy ő is itt van... - szólal meg egy idő után Tae.
- Semmi gond. - mosolygom legjobb barátomra. Ezek után csendben haladunk tovább a kihalt sétányon. Valószínűleg nyáron itt sok turista lehet. Most pedig csak mi a lézengünk.
- Egy pár perces sétára innen van egy kis kilátó. - mutat Kookie az erdő szélé felé.
- Ehhez már túl késő van. - szól közbe Tae. - Nincs kivilágítás, ki fogjuk törni a nyakunkat. Nagyon örülök, hogy szeretnék elterelni a figyelmemet Yoongiról é a lányról. És igen, nagyon is kíváncsi vagyok ki lehet.

Örülök, hogy nem mentünk be végül az erdőbe. Visszaérve az apartmanba Jungkooknak az az ötlete támadt, hogy elugrik a közeli kisboltba és hoz valamit inni. De nem adták ki neki, mert kiskorú. Szomorúan tér vissza hozzánk, persze egy kis városban jobban betartják a szabályokat, mint a fővárosba, ahol már évekkel ezelőtt is kiszolgáltak engem alkohollal.

A barátaim szerettek volna velem beszélni Yoongiról. Hogy érint, hogy az exemet egy nővel látom. De erről nem vagyok hajlandó beszélni, még magam sem vagyok biztos benne, mit érzek...

- Majd akkor én megpróbálkozom. - ajánlom fel, hogy elmegyek a boltba, miután vagy fél órát siránkozott JK, hogy inni akar. Talán kicsit idősebbnek tűnök és nem akarják elkérni a személyim.

Bemegyek magabiztosan a boltba, körbenézek a kínálaton. Magamhoz veszek pár italt és elindulok a kasszához. Ekkor meghallom, hogy nyitódik az üzlet bejárati ajtaja. Nem törődöm vele, határozottan lépek a kasszához.
- Elmúltál 18? - kérdi az eladó, közben mindentudóan sandít rám.
- Persze, de nincs nálam személyi... - a fejével bólint a sorba, ahonnan hoztam a dolgokat, hogy vigyem vissza a helyére. Már fordulnék meg, hogy visszavigyem a dolgokat, mikor valaki a vállamra helyezi a kezét. Összerezzenek, de mikor megszólal az illető, rögtön felismerem a hangját.
- Itt az én személyim. - nyújtja az eladó felé Yoongi az igazolványát. A kasszában álló srác nagyot sóhajt és elkezdi lehúzni a termékek kódjait. Kifizetem az italokat és két lépéssel arrébb megvárom, míg az exem is kifizeti a dolgait.

- Köszi! - mondom, miután kiérünk az üzletből. - Milyen kicsi a világ... - teszem halkan hozzá.
- Nincs mit. - válaszol. Bár a megjegyzésemre nem válaszol, pedig elég hangosan mondtam.
- A barátnőd? - bukik ki belőlem mielőtt elindulna. Tudnom kell hányadán állunk. Néz rám értetlenül, majd leesik, kiről beszélek.
- Mármint az unokatesóm... - olyan furán hangsúlyozott, mintha tudnom kellene, hogy a lány a rokona. - Hazament. Itt lakik pár percre... látogatóban vagyok nála...
- Értem. Nála laksz? - próbálok minél többet beszélni vele, de látom rajta, hogy inkább menne dolgára.
- Nem, abban a hotelben. - mutat rá a szemközti épületre. - De most megyek, fáradt vagyok. Neked is menned kellene! - int és már faképnél is hagyott.

Olyan furcsán viselkedett, miután kiléptünk az üzletből. Le akart rázni és állandóan nézelődött. Mintha attól tartana, hogy valaki meglát minket. Hát persze! Yoongi még mindig attól tart, hogy apám a bizonyítékokkal az igazgatóhoz és a rendőrségre szalad, hogy tönkre tegye az életét, ha kapcsolatban marad velem. Basszus, de hülye vagyok! Azt hiszi apámnak még megvannak a képek, videók és hangfelvételek. Már indulok utána, hogy elmondom neki, mikor leesik. Azzal, hogy én töröltem a bizonyítékokat, még nem hárítottam el a veszélyt, hisz bármikor csinálhatnak újakat! Mekkora marha vagyok! Nem szabad meglátniuk apám embereinek minket együtt...

Mit is gondoltam, hogy mostantól boldogan élünk, míg meg nem halunk?! Amíg Yoongi a tanárom, semmiképp nem lehetünk együtt újra. És a 18-at sem ártana betöltenem. Még több mint fél év, hogy születésnapom legyen. Bár utána is tanárom lesz Yoongi, hisz elfogadta a szerződés hosszabbítását, nem? Akkor ballagásomig biztos nem lehetünk együtt... hacsak nem váltok sulit, ami nehéz lenne, mert apa azt nem engedné. 
Vagyis már ebben sem vagyok biztos, lehet a jövő félévi tandíjat nem is fizeti be, mert ismét meglógtam otthonról. De ha nem fizeti, akkor hol fogok tanulni? Át fognak rakni egy másik suliba? Istenem, de bonyolult az élet!

Egy idő után észbe kapok, hogy legalább 5 perce egy helyben állok és csak bámulok a hotel bejáratára. Még mindig iszonyú naiv vagyok. Elindulok a szatyorral a kezembe az apartmanok irányába. 

Jobb, ha senkinek nem szólok a felvételekről és a zsarolásról. Ha Yoongi megtudná, nem változtatna semmin a helyzetünkön... lehet már túl is tette magát a kapcsolatunkon, nem szeretném felzaklatni a dologgal vagy kellemetlen helyzetbe hozni. A végén még azt hiszi rá akarom tukmálni magam. Bár tényleg nagyon szeretem és szeretnék ismét együtt lenni vele, de ahogy szakításunkkor mondta, felnőtt férfiként kell viselnem a dolgot.
Taehyungnak és Jungkooknak sem mondom el. Felesleges, nem tudunk semmit sem változtatni rajta. Azt hiszem, tényleg szükségem van erre az alkoholra.

Visszaérve az apartmanba, leteszem az italainkat az asztalra. 
- Egészségetekre! - bontom ki az italomat, ami nem az utolsó a mai este.

Kicsit többet ittam a kelleténél, Tae segített az apartmanomhoz visszajutni, ami csak 100 méterre volt az övéktől. Drága barátom kinyitotta az ajtót és betessékelt. 
- Sikerül eljutnod az ágyig? - kérdi, én egy szúrós pillantással jutalmazom, majd kicsit erősebben mint terveztem, becsapom az ajtót. Az ajtónak támaszkodom, össze kell szednem magam. Meglódulok, aminek eredménye, hogy beesem az ágyba, itt jó lesz. Pillanatokon belül el is alszom.

Yoongi szemszöge

Tiszta paranoiás lettem, még normálisan sem tudok Jiminel két szót váltani anélkül, hogy eszeveszetten ne nézelődjek, mikor látok meg egy figyelő tekintetet. Az egész az én hibám, túl magabiztos voltam és elmentünk Jiminnel wellneszezni, mikor tisztában voltam vele, hogy a kapcsolatunk szabályokat szeg meg. Nekem kellett volna felnőtten viselkednem. Bár a kapcsolatunkat sosem bántam meg, de ahogy végződött, azt igen. Ha nem lettünk volna ennyire óvatlanok, még most is együtt lehetnénk. Titokban, de együtt. A koli falai között, de együtt. Nézek ki a hotelszoba ablakán és látom, még mindig ugyanott áll és nézi a hotelt. Mire vársz?! Menjek ki és öleljelek meg? Csókoljalak meg? De annak következményei vannak. Nem szeretném börtönbe végezni...
Bárcsak elmondhatnám neked, hogy én sosem akartam veled szakítani. Csak apád megzsarolt... és én nem tudok szembeszállni vele...
Apja úgy akarta, hogy törjem össze a szívét a szakítás során. Nem tudhatja meg, az igazi okát. Nem tudom, mit gondoltak szülei, hogy majd szalad haza, hirtelen heteró lesz és elveszi a lányt? Ez nevetséges...