A sors keze - Yoonmin, Taekook

113

Yoongi szemszöge

Jimin olyan összegeket kap, hogy nekem ez nagyon gyanús. De megígértem, nem nézek utána mivel keresi a kenyerét. Tartom magam ehhez. DE kibaszottul furdalja a kíváncsiság az oldalam.

Taehyung szemszöge

- Még mindig Jimin viselkedésén agyalsz? - kérdi JK, aki mint mindig átlát rajtam.
- Én tényleg nem akarok beleavatkozni az életébe... - mielőtt folytathatnám, Kookie gúnyosan felnevet. - Most mi van? - nézek rá kicsit mérgesen.
 - Úgy érzem, van egy DE a mondatban, amit elkezdtél...
- Miért baj, ha aggódom a legjobb barátomért? - akadok ki.
- Most vesztetek össze, mert bunkó volt Mayyjel utána pedig veled... és még mindig a seggét nyalod? - feleli dühösen hangját felemelve, én pedig hitetlenkedve nézek rá.
- Hogy beszélsz velem? - vonom kérdőre.
- Elvárod tőlem, hogy csak veled foglalkozzam és te hogy hálálod meg?! Állandóan Jimin dolgain agyalsz! Én mindig másodlagos vagyok!
 - Ez nem igaz! Te vagy az első! DE ezt neked kellene tudnod! Majdnem meghaltam, mert nem hallgattál meg és ÉN megbocsájtottam! MERT SZERETLEK! - ordítom el magam. - DE ezt meg te nem értékeled! - felkapom a cuccaim, amire szükségem lesz az este folyamán és elhagyom a szobát.

Mérgesen trappolok végig a folyosón, már félhomály uralkodik, hisz elmúlt 10 óra. Remélem nem kapnak rajta, hogy kijöttem. Nem vagyok hajlandó Jungkookkal tölteni az éjszakát, azok után, amit mondott.

Bolyongok egy ideig, majd Jimin ajtaja előtt megállok, hogy bekopogjak. Tudom, hogy veszekedtem vele, de ő a legjobb barátom. Be kell fogadnia éjszakára, hisz a legjobb barátja vagyok... Már kopogásra emelem a kezem, mikor hangokat hallok meg bentről. Leengedem a kezem. A fülem az ajtóra nyomom, hátha meghallom, ki lehet nála. Sajnos túl halkan beszélgetnek ahhoz, hogy hallhatnék valamit. A bejárati ajtó felé közeledő lépteket hallok meg, ezért eltávolodom az ajtótól és körbenézek, hol tudnék elbújni. Az egyik óriási monstera mögé guggolok be. A félhomályban itt nem fognak észrevenni, bár nem tudom, miért bujkálok.

Nyílik az ajtó és felismerem a szobából távozó személyt. Yoongi? Mit keresett Jiminnél?! Ismét együtt vannak, ahogy May mondta? Nem értek semmit!

Miután az angol tanár elhagyta az emeletet és Jimin visszament  szobájába, feltápászkodom a növény mögül. Nagyon sóhajtok. Ezt valószínű, nem kellett volna látnom. Így már nem tudok bekopogni a haveromhoz. Most hova menjek?! Végül Hoseoknál kötöttem ki, aki még a könyvek fölött görnyedt.
- Ne is kérdezd, mi történt... - előzöm meg a kérdéseit. - Csak had aludjak ma nálad! - kérem meg, amire igent mond. Ő a kislámpa mellett tovább tanul. Én pedig letelepedtem a használaton kívüli ágyra, a fal felé fordulok és egy darabig csak azt bámulom. Túl sok kérdés cikázik a fejemben. Egyszer csak azt veszem észre, hogy már lekapcsolta a lámpát Hoseok és ő is aludni tért. DE én még sokáig álmatlanul fekszem az ágyban.

Életemben először kések el óráról, rohanok fel a gimiben a lépcsőkön. Miért a harmadik emeleten van az osztálytermünk?
Reggel kinyomtam az órát, mivel hajnalig fetrengtem az ágyban, mert nem tudtam elaludni... Mikor kikeltem az ágyból és ránéztem a telóm órájára, majdnem szívbajt kaptam. Még jó, hogy az első két órám osztályfőnöki, amit Yoongi tart, vagyis annyira nem fog leszidni. DE akkor is ciki. Mégis jobb ez így, legalább nem találkoztam Kookieval. Mikor bementem a szobánkba a dolgaimért, már ő távozott. Gyorsan átvedlettem és megmostam az arcom...

- Tessék? - szól ki Yoongi a teremből, mikor bekopogok. Benyitok és elnézést kérek a késésért.
Leülök helyemre, köszönnék Jiminnek, de feltűnően játssza, hogy elfoglalt. Ha így állunk...
- Jimin! - szólítja meg a tanár. Felfigyel a papírjából. - Kérlek, világosítsd fel a legjobb barátodat, mi a feladat! - Jimin rám néz és végigmér.
- Nélkülem is menni fog neki. Hisz mindent tud! - feleli flegmán , majd a lap fölé hajol.
- Nem a haverod vagyok, hanem a tanárod! - emeli fel a hangját Yoongi, mire mindenki felkapja a fejét. - Add meg a tiszteletet! - látszik Jiminen megijed és kikerekednek a szemei. Ebből jó nem fog kisülni.
- Elnézést! - mondja megbánva viselkedését.
- Jimin, Taehyung kifelé az osztályterem elé! - kezével az ajtóra mutat. Én mi rosszat tettem?! Felháborodnék, majd eszembe jut, késtem.

A tantermünk mellett van egy pad, leülök oda. Jimin az ajtó mellett a falnak dől és felsóhajt. Meg kell beszélnünk a problémánk, de nem itt, ezért nem szólok hozzá. Pár perc múlva kinyílik az ajtó, Yoongi lép ki rajta.
- Mi bajotok?
- Összevesztünk... - feleli Jimin. - Sajnálom, hogy pofátlanul válaszoltam.
- Min vesztetek össze? - kérdi unottan... - Mindent harapófogóval kell kiszedni belőletek?
- Állítólag bunkó voltam Mayjel... és a legjobb barátom kioktatott. Majd kijelentette, hogy nem muszáj barátoknak lennünk...
- Ezt nem mondtam! - ellenkezem. - Csak finomabban kellett volna neki mondanod, hogy egyedül szeretnél lenni!
- Hát én nem erre emlékszem... - még tenne hozzá valamit, de Yoongi közbevág.
- Taehyung! Majd Jimin tisztázza az ügyet az osztálytársatokkal... Szerintem emiatt nem kellene feladnotok a barátságotokat... - várja kíváncsian a válaszunkat. Jimin felsóhajt majd bólint egyet beleegyezésképp. Bár látom rajta, hogy csak azért teszi, hogy szabaduljon ebből a kellemetlen helyzetből.
- Rendben... - felelem én is.
- Akkor vissza az osztályba! - terel minket vissza. Kétlem, hogy minden ok lenne köztem és Jimin közt. Hiába ülünk egész nap egymás mellett nem hajlandó hozzám szólni, ezért mikor vége az órának, megszólítom, mielőtt elhagyná a termet.

- Szeretném megbeszélni veled a dolgokat... - fogom meg kezét, nehogy elmeneküljön előlem.
- Rendben, de sietek... majd útközben elmondod, amit szeretnél. - feleli és a kezemnél fogva húz fel a padból. A hátamra kapom a táskán és követem. A suliból kiérve kicsit lassit a tempón. - Megvárjuk Jungkookot? - kérdi. Megrázom a fejem és ismét útra kelünk.
- Lehet kicsit elhamarkodottan beszéltem... - ismerem be. Én teszem az első lépést, de szeretném, ha Jimin is beismerné, hogy hibázott.
- Értem. Megbocsájtok! - néz felém nagy mosollyal. A koliig nagy csendben haladunk, a portánál megáll és átvesz egy csomagot.
- Ebben meg mi van? - érdeklődöm.
- Csak egy nadrágot rendeltem... - hóna alá vágja a dobozt és a lift felé indulunk. Miért érzem azt, hogy nem is az van benne, aminek mondja?! Sosem láttam még netről rendelni ruhát... mindig üzletben szeretettt próbálgatni akár órákon keresztül is a ruhákat... - Akkor majd találkozunk holnap. - szól rám Jimin, mikor kinyílik az ajtó.
Kilépek az ajtón és ekkor esik le, Jimin nem kap szüleitől pénzt és nem tud márkás boltokban shoppingolni, így olcsó online shopból rendel magának ruhát, amit persze szégyell.  Ezért nem hív fel magához, hogy megmutassa. Szegény, bele sem gondoltam, miken mehet keresztül. Nem csoda, hogy ingerlékeny. Meg kell keresnem Mayt!