A sors keze - Yoonmin, Taekook

7

Jungkook szemszöge

Jelenleg még egyik ismerősöm lakásán tartózkodom, de két nap múlva vissza kell költöznöm a koliba. Nem akarok már  a tanárral egy szobában aludni, elég volt az a pár nap, főleg azon a kényelmetlen kempingágyon. Mennyivel kellemesebb lenne Taehyung mellett felkelni reggelente, bár két külön ágy van egy szobában, de azt össze lehet tolni... Akkor lenne elég helyünk egy kis... kufircra is... Nem tudom, mi van velem, teljesen elveszi az a helyes pofija az eszemet. Sokszor futok össze vele, de úgy tesz mintha észre sem venne. Ekkor mindig megcsodálom. Nem értem miért nincs csaja... Irtó helyes és okos, bár nem az a bad boy féle... Jó parti lenne akárki számára.
A csábos szájában elélvezni... Hova kalandoztak a gondolataim... Basszus egy pasira állt fel... akkor ezt kezelésbe kellene vennem. Előveszem tagom a nadrágomból és húzogatni kezdem. Elképzelem, ahogy Tae mozgatja farkamon a száját. Sokáig nem bírtam és beleélveztem tenyerembe. Letisztítom kezem és tagom, majd elviszem a kutyát sétáltatni. Ekkor ugrott be a megoldás. Ráveszem Jimint, hogy cseréljen velem szobát... ő megy a tanárhoz és én meg Tae szobájába. Ez eddig miért nem jutott eszembe???

Vasárnap visszaköltözöm Min tanár úrhoz. Hétfőn pedig kedvesen megkérem Jimint a szobacserére.

Hétfőn suli után a koli kapujánál érem utol Jimint.
-Szia Jimin! Jungkook vagyok, de biztos ismersz... mindenki ismer! Beszélhetnénk négyszemközt? - értetlenül néz rám, majd bólint és indulunk meg az udvarra. Látszik rajta a félelem.
- Mit szeretnél?- kérdi. Hát én nagyon sok mindent... mosolygom magamban.
- Múltkor valami nagyon érdekes dolognak voltam fültanúja... - a srác nagyot nyel és félve tekint rám.

Jimin szemszöge

Nagyon tartok attól, mit akar mondani...
- Mit hallottál?- kérdem ijedten.
- Hogy nincs pénzed és a legjobb haverodtól kunyizol kölcsön... Gondolom nem szeretnéd, hogy ez kitudódjon... - elég félelmetes, ahogy mosolyog.
- Nem tudok hallgatásodért fizetni! - közlöm vele lesütött tekintettel. Nekem itt és most végem. Mindenki elfordul tőlem... Egyedül maradok és csúfolni fognak... Én leszek az osztály bohóca...
- Van, amit meg tudnál értem tenni... - ajánlja fel.
- Bármit!- vágom rá boldogan.
- Tetszik a hozzáállásod... Csak a koliban kell szobát cserélnünk...
- Ennyi?- kérdem akkor még boldogan, fel sem fogva, mit is kér tőlem és ennek a következményét.
- Igen, sőt lásd milyen kedves vagyok, kapsz némi bónuszt is.- és átad nekem egy borítékot. Kinyitom és hirtelen mintha kicseréltek volna. Nagy mosollyal nézek rá és ő ezt viszonozza.
- Akkor megfelel?- kérdi tőlem, én pedig bőszen bólogatok.- Rendben, akkor minden hónapban tanév végéig kapsz egy ilyen borítékot. - mondja és hagy magamra. Ez mekkora mázli...

Csak akkor esett le, hogy mit is tettem, mikor Tae aggódó tekintetét veszem észre. Eladtam a legjobb barátomat.
- Minden rendben Jimin?- kérdi Tae és ekkor gurul le az első könnycsepp az arcomon. Megölel és én csak sírtam a koli udvarának kellős közepén, nem törődve azzal, hogy bárki megláthat.
- Sajnálom Taehyung, én nem érdemlem meg a barátságod.- bontakozom ki öleléséből.
- Miért, mi történt?- kérdi kedvesen.
- Megzsarolt... és én eladtalak...
- Hogy érted ezt?- kérdi ijedten.
- Megtudta, hogy nincs pénzem és tőled kérek kölcsön... ha szobát cserélek vele, befogja a száját...
- Igent mondtál neki...- mondta lehangoltan és némi dühvel a hangjában.
- Tudom, egy aljas szemét rohadék vagyok. Gondolom most utálsz....- mondom bőgve.
- Nem. De haragszom rád... Most magamra hagysz egy maffiózó gyerekével?! Ki fog engem csinálni! Mindig olyan önző vagy! CSAK magadra gondolsz! - tör ki belőle és kezd el könnyezni.
- Sajnálom. - mondom megbánóan. - Megpróbálom visszacsinálni!
- Fél órát kapsz kiköltözni és meg se lássalak a szobám környékén! - kiabálta, majd gúnyos mosollyal hozzátette - Jó szórakozást Min tanár úrral! - és indult ki a koli kapun.
Basszus Jungkook a tanár úrral lakik...vagyis lakott, most én fogok vele lakni. Elvesztem...

Yoongi szemszöge

- Jungkook, mit csinálsz?- kérdem kíváncsian, mikor arra érek be a szobába, hogy pakolja bőröndjébe az összes dolgát.
- Költözök... - veti oda lazán.
- Hova? - nézek nagyot.
- Szobát cseréltem az egyik diákkal... - válaszolja úgy, hogy rám sem néz.
- Köszi, hogy előre szóltál...- morgolódom. Most ki a fenét sóz rám?
- Csak 10 perce dőlt el.
- Az igazgatónak nem kellene szólni? - kötözködöm.
- Már felhívtam... beleegyezett.
- Akkor ok... de ki lesz az új szobatársam?- kérdem, de válaszként a csengő szólal meg. Kinyitom és Jimin áll ott két bőrönddel. Csak őt ne!
- Hát megjöttél! Gyors voltál.- lép mögülem elő Jungkook és ráncigálja be.
- Remélem boldog vagy! Tae már szóba sem áll velem!- kiabál Jimin Jungkooknak, miután leültette őt a kis yakuza. Ez a srác csak így tud kommunikálni? Én csak nézek ki a fejemből, azt sem tudom mi tévő legyek.
- Te mentél bele a dolgodba... - nevetni el magát Jungkook.
- Talán megzsaroltál... De tudod , mit nem kell a pénzed! Nem maradok itt! - áll fel, de a másik visszanyomja a pótágyra.
- Már nincs vissza út! És te sem szeretnéd, ha kiderülne a titkod... Még kaptál pénzt is... Úgyhogy kuss! Viszlát!- mondta, majd bőröndjét magával húzva távozott.

Jimin felállt a pótágyról és a böröndje mellé kuporodott le... Na most mi a szarhoz kezdjek?! Kivéve mobilját kempingágyhoz ment és rádobta magát, kb teljes erőből, csoda, hogy nem esett szét alatta.  Mármint Jimin nem kövér, csak az ágy egy ezer éves szar. Hallom halkan szipog. Most vigasztaljam meg? Miért is kellene? Hisz nem is kedveljük egymást.
- Jimin? -szólítom meg mégis.
- Tessék?- kérdez vissza két szipogás között. Megfogom vállát, felemeli tekintetét.
- Nem önszántadból cseléltél szobát...- jelentem ki a nyilvánvalót, nem is értem miért akarom megvigasztalni...
- Hát nem. Köszönöm, hogy vigasztalni próbál. És nagyon sajnálom, hogy tiszteletlenül viselkedtem Önnel! - hirtelen sem hiszem, hogy ennyi idő után beszélünk egymással és még bocsánatot is kér.
- Már el is van felejtve. - mondom, mégiscsak egy tető felett fogunk lakni pár hónapig. Nem árt valamilyen szinten beszélőviszonyban lenni.
- Bárcsak Tae is ilyen megértő lenne... - folynak könnyei.
- Mégis mivel zsarolt meg? - kérdem, nem törődve azzal, hogy éppen sír.
- Honnan tudja?- nagyra nyíltnak a sírástól vörös szemei.
- Én is áldozat vagyok.- mondom, hátha megnyílik előttem és megértem, miért viselkedett velem olyan bunkón vagy legalábbis történik valami csoda és jóban leszünk. Hirtelen felém fordul és a kempingágy kettéesik alatta, ő pedig földre kerül. Erről beszéltem, ez a szar ezer éves!
- Basszus, ez fájt!- nyöszörgi, én meg elnevetem magam, ő pedig morcosan néz rám.
- Gyere!- nyújtom felé a kezem, megfogja és felhúzom a földről.
- Akkor én most hol alszom? - nem hagyhatom, hogy a földön aludjon...
- Van itt egy nagy ágy! - mutatok az ágyamra mögöttem.- De csak ma, holnap szerzünk másik ágyat neked!
- Rendben! - rátelepedik az ágyamra. -Ez tuti! Mennyire kényelmes. A diákszobában miért nem ilyen ágy van? Mintha már nem is aggódna a barátjáért. Eléggé fura egy gyerek.
- Ez ügyben az igazgatót kérdezd! Sipirc fürdeni!- teszi, amit mondok és bemegy a fürdőbe, de azonnal jön is ki puffogva.
- Ez nem fair! Önnek kádja van...- biggyeszti le ajkait, majd visszamegy és hallom megengedi a vizet. Remélem nekem is marad forró víz... Majdnem 1 óra elteltével én is bejutok a fürdőbe... ha ez ennyit fürdik, kidobom az ablakon! Jimin az ágy egyik végében, én pedig a másikban helyezkedem el.  Ha lett volna plusz párnám, még az is közénk tettem volna, nehogy alvás közben egymáshoz érjük. Sosem aludtam még mással egy ágyban, nemhogy egy idegennel, aki ráadásul egy fiú és még a diákom is. Jobb lett volna fel sem ajánlani neki az ágyamat. Viszolyogva az abszurd helyzeten, nehezen alszom el.