A sors keze - Yoonmin, Taekook

77

Taehyung szemszöge

Bár Jungkook szerint nincs miért aggódnom, nem tudok nyugodtan tovább aludni. Így úgy döntök nincs értelme az ágyban fetrengeni, óvatosan kimászok az ágyból. Felöltözök és halkan lemegyek. Teszek a tűzre, ami rögtön fellobban, és elhúzom a függönyt. A fény hirtelen éri a retinám ,ezért hunyorítok kifelé. Mikor rendesen látok nézni kezdem a hóban lévő nyomokat. Vannak a mi lábnyomaink és a vadállatoké. De pár lábnyom felkelti a figyelmem. A legtöbbet egyértelműen hozzánk tudom tárítani, de nem mindet. Vagyis azok a lábnyomok nem hozzánk tartoznak. Arra biztos nem jártunk, amerre azok vezetnek. A hideg ráz ki. Felfutok a hálóba, ahol párom még édesdeden alszik. Melléülök és a vállára teszem a kezem, keltegetni kezdem.

- Kookie, - szólítgatom - ébredj! Valaki járt az éjszaka itt! - megrázom kicsit a vállát
- Hol? Itt? - kérdi félálomban. - Honnan veszed? - ül fel az ágyon nagyot ásítva. Miért nem vesz komolyan?
- Lábnyomok vannak az udvaron... - mutogatok az ablak felé.
- Azok a mieink. - feleli unottan.
- Gyere, nézd meg! - fogom meg a kezét, hogy kisegítsem az ágyból és megmutassam a lábnyomokat, de ő kihúzza. - Csak nézd meg! - győzködöm.
- Szívem, nincs itt senki! És azok a mi lábnyomaink. - dől vissza az ágyba. - Nyugi! - fordul a másik felére és visszaalszik. Egy darabig csak ülök mellette, de elegem lesz és elindulok a nappaliba.

Most komolyan nem hisz nekem?! Legalább kijöhetne megnézni, és ha akkor mondaná, hogy az övé. De nem, ő inkább úgy kezel mint ez bolondot. Nem képzelődöm. Többször is hallottam a zajokat és a lábnyomok is gyanúsak. Mérgesen trappolok le a lépcsőn.

Egy szendvicset összedobok magamnak és elindítok egy filmet. Egy idő után Kookie is lejön, látja, hogy én eszek. Ő is keres valamit enni és helyet foglal mellettem. Csendben nézzük a filmet.

- Most nem is beszélsz velem? - kérdi, miután vége lett a fimnek.
- Te sem szóltál hozzám... - felelem, de több figyelmet nem is pazarolok rá.
- Tudom, besértődtél... - ránézek, mire ő megforgatja szemeit.
- Még meghallgatni sem voltál hajlandó! - emelem fel a hangom.
- Mert feleslegesen aggódsz! Nincs itt senki! Az én lábnyomaimat láthattad, az egész házat körbejártam már... - magyarázza. - Legutobb fáért a tulaj által itthagyott csizmát vettem fel, mert akkora volt a hó.
- Ha ezzel kezdted volna... talán nem aggódom feleslegesen! - mesterségesen duzzogok. 

Megnyugtató, hogy nem jár erre senki, de JK-ben csalódtam. Hagyta, hogy aggódjak. 

Összeütünk egy gyors ebédet és elfogyasztjuk. Kimegyünk az udvarra, a hó még mindig olyan szép, és nagyrészt érintetlen. Kookie hóembert kezd építeni. Én csak nézem. Nincs kedvem most hozzá.
Sötétedésig maradunk kint, már kezdtem megfagyni. Páromnak hatalmas hóembert sikerült építeni, kihoztam hozzá egy fazekat, kalapnak és egy répát orrnak. Csinálok pár képet, legyen pár emlékünk róla. Nem hiszem, hogy a városokban ilyen szépen megmaradt volna a hó.

- Most jól fog esni a forró fürdő. - lépek be a fürdőbe és engedem meg a vizet. Kookie közben feléleszti a tűzet, mert míg kint voltunk teljesen elfelejtkeztünk róla. Még jó, hogy nem hűlt ki a faház, csak pár fokkal lett hűvösebb. Kint -10 fok körül lehet.

- Mire kiszállunk a kádból már jó meleg lesz... - jön be hozzám a fürdőszobába szerelmem. Beülök a forró vízbe. Ez nagyon jól esik. Jungkook is csatlakozik hozzám. Ez a kád kellemesen nagy, még a lábam is ki tudom nyújtani Kookie két oldalán.

- Az egyetlen dolog, ami nem tetszik, hogy nincs se térerő, se internet! - morogja.
- Annyira hiányzik a netflix? - kérdem.
- Egy kicsit, igen. Az összes filmet láttuk már amint a pendriveon hoztál.
- Ha tudtam volna, hogy ez lesz, többet tettem volna rá... Nekem a térerő hiánya zavar...
- Jiminnel szeretnél traccsolni...
- Neked senki sem hiányzik? - érdeklődöm.
- Itt vagy velem... te vagy az egyetlen, aki számomra fontos! - erre a válaszra nem számítottam. A szememben megjelenik néhány könnycsepp, ez annyira megható. Megölelem szerelmem.
A délután kellemesen telt. Örülök, hogy a nézeteltérésünket sikerült tisztázni. A hálóba felmegyünk és egy jót szeretkezünk. Összebújva alszunk el. Kora hajnalban felkelek, hogy tegyek a tűzre. Ekkor kintről ismét zajt hallok. Próbálok, nem törődni vele, nem odafigyelni. Csak állatok járkálnak a ház körül, ahogy Kookie mondta. Hisz az erdő közepén vagyunk mindentől távol, ilyen messzire ki és miért jönne. Főleg hogy alig páran tudnak erről a faházról. De mégis olyan érzésem van, hogy ezeket a zajokat nem vadállatok okozzák. Csendben az egyik ablakhoz megyek és óvatosan a függönyt félre húzom, kikukucskálok. Sajnos ma a holdat eltakarjàk a felhők, így semmit sem látok. Vissza engedem a függönyt és aludni tèrek. Hátulról ölelem át szerelmem és így alszom el. 

Egy nagy zajra ébredek, mintha valaki belerúgott volna a bejárati ajtóba. Ezt persze ő nem veszi észre. Kinézek a háló ablakán keresztül, a felhők tovatűntek az égről, a telihold bevilágít mindent. A hó visszatükrözi a fényét, ami ezernyi gyémántként ragyog. Gyönyörködöm benne, míg a szemem sarkából meg nem látok egy árnyékot a háztól távolodni. Felsikítok, tudom nem túl férfias, de hirtelen megijedtem. JK rögtön kiugrik az ágyból. Ijedten néz körbe, majd meglát engem az ablaknál kuporogva. Ösztönösen húztam össze magam.
- Láttam valakit kint!- hebegem.
Kookie felkapcsolja a kinti világítást és piszkavassal a kezébe hagyja el a házat. Én az ajtóból nézek utána partvissal a kezembe, nem mintha jó fegyver lenne, de megnyugtat. Körbejárja a házat, mérgesen indul meg irányomba. A haragják a frissen épített hóemberen tölti ki, egy nagyot rúg a fejébe és az legurul. Ilyennek még sosem láttam, kicsit meijeszt is.
- Nincs itt senki rajtunk kívül és nem is volt! Azt hittem, ezt tisztáztuk! - morogja és szinte fellök, ahogy mellettem bepasszírozza magát az ajtón. Ledobja a székre a kabátját és visszamegy aludni. Én nem megyek utána, hanem teszek a tűzre és leülök mellé a fotelba.

Nem tudom meddig ülök egyedül, nem is érzem az idő múlását. Jungkook egyszer csak megjelenik. Szemem sarkából látom, ahogy reggelit csinál magának, majd a kanapéra megy és filmet néz. Nagyrészt csak a gondolataimmal foglalkozok. Fáj, hogy párom ennyire nem bízik bennem. Láttam, amit láttam. Egyértelmű volt, hogy mire kiér, elmenekül, aki itt tanyázik nálunk. Most nagyon bánom, hogy az Isten háta mögé jöttünk. Ha tehetném, most rögtön itt hagynám a picsába. De nincs se kedvem és se erőm 25 km-t sétálni a nagy hóba.

Jungkook szemszöge

Tae csak ül és bámul maga elé. Gondolom kora reggel óta itt üldögél. Azt hiszem azóta félősebb, mióta megverték Japánban. Most még rémeket is lát. Próbáltam neki bebizonyítani velem biztonságban van, de úgy látom nem sikerült. Ész érvekkel nem tudom meggyőzni, hogy képzelődik. Sajnos reggel nagyon dühös voltam, de ilyen hülyeségekkel úgí ki tud hozni a sodromból. Azért jöttünk ide, hogy mindentől távol legyünk és pihenjünk, erre itt baparáztatja magát, hogy valaki járkál a ház körül. Mihez kezdjek vele most?! Talán jobb lesz, ha hagyom, hogy túltegye magát félelmein.

Ebédre pár dolgot összedobok, két adagot készítek, hogy Tae is tudjon enni. Igaz, hogy nem szól hozzám, de ennie kell. Az ő adagját odaviszem hozzá a kis asztalhoz és leteszem. Én pedig a kanapéra helyezkedem és nézem tovább a filmeket. Egy idő után megunom. Mivel Tae magával küzd, nem terveztünk semmi programot, semmi értelmeset nem csináltam. Összeszedem a lelkierőm és kimegyek tűzifáért. Kicsit mérgelődöm, mert Taehyung megint nyitva hagyta a raktár ajtaját. De nem szólok neki, mivel így is össze vagyunk veszve. Ez olaj lenne a tűzre.

Szerelmem nem ette meg amit neki készítettem, elveszem a tányért és leguggolok mellé.
- Ha nem eszed meg, amit én főzök, csinálj valamit magadnak. - rám néz, de választ nem kapok.

Ahogy besötétedett behúzom a függönyöket és elmegyek lezuhanyozni. Mikor kijövök Tae még mindig ugyan ott ül. Felmegyek egyedül az emeletre és az egyetlen könyvet, amit magunkkal hoztunk, kezembe veszem. Annyira unatkozom, hogy olvasásra adom a fejem. Szerencsére izgalmas a sztori, ezért észre sem veszem az idő múlását. Már 10 óra is elmúlt, lemegyek. A tűz még valamelyest ég, Tae elaludt a székbe. Rakok a tűzre és felviszem szerelmem az  ágyba.