A sors keze - Yoonmin, Taekook

44

Yoongi szemszöge

- Ki a fene kopog - morgom magamban és közbe az órára nézek  - hajnali 2-kor? - komótosan kelek ki az ágyból és indulok meg a bejárati ajtó felé. Bár út közben remélem abbamarad a kopogás, de sajnos nem vált be a taktikám. Kinyitom az ajtót, az egyik diáklány áll előttem.
- Mit akarsz? Tudod mennyi az idő? - förmedek rá.
- Kérem, nyissa ki a hátsó bejáratot! Csak pár perc az egész! - könyörög May, a lány Jimin osztályába jár.
- Nem! Minek?! Nem engedek be neked senkit! - válaszolok mérgesen. Páran már próbálkoztak régebben is azzal, hogy a pasijukat engedjem be... mindig nemet mondtam.
- Kérem! Már úgy is ébren van! Vagy adja oda a kulcsot! Nagyon fontos! - teljesen feldúlt, én pedig nem értem miértjét. Mivel úgy ítélem meg valami fontosról lehet szó, nem egy pasi vann a dologban.  Ha kinyitom azt a kibaszott ajtót, előbb térhetek vissza az ágyamba.
- Várj, hozom a kulcsot! - felelem és tűnök el a lakásban. Felkapcsolom a kislámpát.

- Mi történt? - kérdi Jimin, aki már az ágy szélén ül.
- Az egyik osztálytársad ki akar menni...
- És kiengeded? - kérdi kíváncsian.
- Igen, nem tántorít... Mindjárt jövök. - hagyom el a szobát.

- Miért pont engem kérsz meg, hogy engedjelek ki? - kérdem a lánytól.
- Ön jó fej! És egyben az ügyeletes tanár... - válaszolja és indulunk meg a lépcsőn lefelé, mivel ilyenkor a lift természetesen ki van kacsolva. Én lennék az éjszakai felelős? Tényleg rémlik valami.
- Min tanár úr? - közelebb jön hozzám és suttogja. - Ön is hallotta?
- Mit? - megállok és fülelek - Nem! - ismét elindulunk.
- Ezt sem? - kérdi pár lépcsőfok megtétele után. Belém karol, próbálom lerázni, nem tudom.
- Mitől félsz? Idegen nem jöhet be... minden ablak és ajtó meg lett erősítve!
- És ha mégis? Valahogy besurrant? - suttogja.
- Tudod mit?! Ha ennyire félsz vissza is mehetünk! - megfordulok és felfelé teszek meg néhány lépést, ő pedig  elenged. Kezd idegeimre menni. Döntse el már mit akar!
- Kérem, ne! - karol ismét belép, lefelé húz a lépcsőn, majd el enged, amint én is elindulok lefelé, magabiztosnak mutatva magát előre megy. 

-Máris jövők vissza! Ne zárjon ki! - tűnik el a sötétben miután kinyitom neki az ajtót. Az előbb még egy-két kisebb zajtól megijedve bújt hozzám, most meg a sötét udvarra fut ki az esőben. Még mindig nem értem a nőket...

- Merre van? - kérdi Jimin mellém érve. Persze, hogy követett.
- Kiment az udvarra. - mutatok ki.
- Mit akar odakint? - értetlenkedik.
- Nem tudom, azt mondta pár pillanat és jön. - nézünk ki a sötétbe. May kicsit tovább volt kint, mint pár pillanat, így az eső a pulcsiján már eléggé meglátszott, mire visszatért. Csak mellénk érve látjuk meg a kiscicát az ölében.
- Nem hinném, hogy behozhatod... - mondja Jimin.
- Neked lenne szíved kint hagyni az esőben egyedül? - förmed rá a lány a cicáról pulcsijával törli az esőt.
- De a koliban nem lehet állatot tartani! - akadékoskodik Jimin, nem tudom mi baja lett hirtelen. Eddig benne volt minden kis szabályszegésben, most meg egy cica végett kiakadt.
- Mióta lettél te ilyen szabály követő? Amúgy is hova vihetném ilyenkor? - vág vissza May. Okos a lány. Mosolyodom el.
- May! Menj fel, öltözz át és gondoskodj a macskáról! - zavarom fel szobájába, én pedig bezárom az ajtót. Hallom léptei elhalkulnak.
- Ebből baj lehet... - morogja Jimin.
- Maynek igaza van... mióta tartod be a szabályokat?! - nevetem el magam. - Hova tűnt az én rossz fiúm? - fogom meg csuklóját és a falnak lököm. Megcsókolom.
- Megőrültél? - lök el magától. - Bárki megláthat!
- Ne mond, hogy te nem akarod! - fogom meg derekánál és ismét magamhoz húzom.
- De akarom! DE nem itt! - emeli fel a hangját.
- Persze a tanáriban jó lett volna pár nappal ezelőtt, itt meg nem? - kérdem perverzen. - Itt kisebb az esélye, hogy valaki meglát! - Úgy tűnik meggyőztem, mert már ő is aktivizálja magát. Most én lépek el tőle. - Fent megkapod! - indulok el, Jimin pedig puffogva jön mögöttem.

May szemszöge