A sors keze - Yoonmin, Taekook

122

Jimin szemszöge

Bekopogok a tanáriba, a titkárnő kirikácsol, hogy "jöjjön be!".

Bemegyek, elém jön.
- Mi járatban? - kérdi mogorván.
- Min tanár úrhoz jöttem. - felelem. - Közben fél szemmel meglátom a mocorgást oldalról. Yoongi jön felénk.
- Köszönöm, Kim asszony, innen átveszem. - bólint a néninek, nekem meg int, hogy menjek az asztalához.
- Köszönöm, hogy fogadott! - félhangosan szólok Yoongihoz, hogy a titkárnő is hallja. - A gimnázium váltás miatt vagyok itt.
- Ülj le! - invitál az asztalához az osztályfőnököm. Mellé ülök. - Tényleg emiatt jöttél? - teszi hozzá halkabban.
- Igen. - sütöm le tekintetem. - Tudom, azt mondtam, hogy magántanuló leszek... de ez nem teljesen igaz. - ajtócsapódást hallunk meg. A banya távozott.
- Mást nincs itt rajtunk kívül. - jelenti ki Yoongi.
- Azt hittem a szüneteket itt töltik a tanárok... - nézek körül és csodálkozom, hogy tényleg nincs itt senki...
- Önként nem sokat szeretnek a titkárnővel egy levegőt szívni. - neveti el magát. - Nah akkor térjünk a lényegre!
- Sulit szeretnék, vagyis kell váltanom!
- Miattam? - kérdi elkomorodva.
- Nem! - nagy levegőt veszek. - Apám már nem fizeti tovább a tanulásom... A menzára is úgy kellett kölcsönkérnem barátaimtól... Ezért kellett a munka... de hiába keresek jól... a tandíjra nem lesz sehogy sem elég...
- De 18 éves korodig kötelező neki a taníttatásod! - akad ki exem.
- Nem érdekel! Nem akarom, hogy egy wont is fizessen... megoldom... de másik iskolába szeretnék átmenni... de nem tudom, hogy miként tudom ezt megoldani...
- Hát ebben én sem vagyok jártas, de utána nézek és este átbeszéljük... Néztél már másik sulit?
- Még nem... nem tudom, hova, mik a követelmények...
- Körbe kérdezgetem a kollégákat...
- Rendben! Köszönöm szépen, tanár úr! - felelem nagy mosollyal és felállok a székből. - Gondolom a fejmosást este kapom meg? - kérdem pimaszul.
- Nem... - szomorodik el. - Nincs jogom kioktatni... a te életed... te döntésed.

Látom rajta, hogy fáj neki, amit mond, de sajnos erre már nem tudok reagálni, mert a titkárnő visszatért. Rossz érzéssel hagyom el a tanári szobát.

Szerintem túl sokat ostorozza magát a kettőnk között történtekért. Este, ha átjön, elmondok neki mindent. Aztán hogy ez kettőnk számára, mit jelent, majd kiderül.
Ha ismét összejövünk, nem mondom el senkinek. Nem szeretném, ha véletlenül is bajunk származna a dologból. Óvatosak leszünk.
- Mi ez a nagy mosoly? - kérdi egyik osztálytársam, mikor befordulok a folyosóra, ahol a termünk található.
- Hmm... nem is mosolygom! - vágom rá és elsietek mellett. Tényleg mosolyogtam?!

Egész nap a perceket számoltam, hogy mikor jöhetek haza, mikor lesz este, erre Yoongi még sehol. Már lassan takarodó... Végre elhatároztam, hogy megbeszéltem vele a dolgainak, erre megvártam. Bár lehet csak később jön, hogy nyugodtan beszélhessünk, anélkül, hogy valaki megláthasson.

Kopogást hallok. Felugrom az ágyról és feltépem az ajtót.
- Jó estét! - szólal meg az ajtómban álló személy, aki nem Yoongi, hanem Kim tanárnő. Mindketten meglepetten állunk fél percig.
- Jó estét! - nyögöm ki végül.
- Min tanár úr küldi neked ezeket a papírokat. - nyomj a kezembe egy mappát.
- Hogyhogy nem a tanár úr hozta el nekem? - kérdem, mikor már a nő hátat fordított nekem.
- Ne gondold, hogy te vagy a világ közepe! - fordul meg a tanárnő és gúnyos mosollyal jutalmazza a pimasz kérdésemet. Mekkora paraszt ez a nő... örülök, hogy nem tanít minket.
- Értem. Köszönöm, hogy Ön elhozta nekem! - felelem illedelmesen.
- Ha Yoongi, akarom mondani Min úr, nem kért volna meg szépen, akkor biztos nem kapod meg a papírokat, míg vissza nem érkezik az értekezletről... - veti oda, majd távozik. Most komolyan keresztnevén szólítja Yoongit?! Bár kollégák... gondolom egy idő után nekik is kellemesebb egymást keresztnévvel szólítani... mint állandóan formálisan beszélni... Próbálom elhessegetni, hogy a tanárnővel közelebbi kapcsolatot ápolnak, mint kellene.... a tanárnő idősebb is pár évvel és nem is a legcsinosabb... én nem hajtanék rá Yoongi helyében... bár a tanáraink közt kevés a fiatal... itt semmiképp nem keresnék társat magamnak, bármilyen reményvesztett lennék is.

Értekezlet? Ha tudta, hogy értekezletre kell mennie, miért ígérte meg, hogy elhozza? Egy ideig nézem az üres folyosót, majd visszatérek a szobámba. A mappát ledobom az ágyamra. Ekkor veszem észre, hogy kaptam egy üzenetet.

"Szia Jimin! Sajnos Dong tanár úr lebetegedett, ezért helyette el kellett mennem így nekem kellett helyette eljönnöm egy fontos értekezletre... nézd át a papírokat, amiket Kim asszonnyal küldtem... 3 nap múlva jövök vissza, akkor átbeszéljük. Nyugi, még időben vagy vele! Vigyázz magadra. Yoongi " - állt az üzenetben.

Hát ezt nem éppen így terveztem, de 3 nap nem a világ vége. Remélem az értekezleten nem mászik rá egy fiatal tanárnő sem! Morgolódom. Mindenki az én Yoongimat akarja?! Majd adok én nekik!

Átnéztem a mappa tartalmát, amit Yoongi gondosan összegyűjtött nekem. Az egyetlen problémám, hogy a suliváltáshoz gondviselőm beleegyezése szükséges. Nem tudom, apámat, hogy fogok rávenni, hogy aláírja... Bár van egy ötletem. Mosolyodom el. Mivel hivatalosan nem tagadhat ki, mert nem vagyok 18, a hírnevét még tönkre tehetem. Holnap felhívom és mondom neki, vagy aláírja vagy a fiacskája leégeti, de rendesen a nyilvánosság előtt.

Miután kiötlöttem a jó tervemet, felnyitottam a laptopom és elindítottam a mai showt.

Yoongi szemszöge

Az értekezlet csak holnap kezdődik. Két kolléganővel érkeztem. Ők elmentek közbe nézni a városban. Nekem nem volt kedvem, ezért ledobtam a dolgaim a hotelszoba ágyára. A kényesebb ruhákat rögtön kivettem és felakasztottam a gardróbba.

Gyorsan megírom az üzit Jiminnek, majd előkotrom a táskámból az értekezés menüpontjait tartalmazó mappát. Mivel hirtelen kellett Jun helyett beugranom, halván lila gőzöm sincs, miről is fog szólni ez a konferencia. Közel három órát olvasgattam a témában, mire a szemeim elfáradtak, ezért kicsit becsukom őket.

Elaludtam? Nyitogatom szemeimet, majd nyújtózom egyet. Ránézek a falon lógó órára. Jó késő van már. Levetkőzöm és a zuhany alá állok. Jimin jut eszembe, biztos csalódott, hogy nem mentem ma este át. Bár van egy sejtésem, mivel végződött volna a mai találkánk.

Egy szál törölközőbe hagyom el a fürdőszobát, leülök vissza a fotelbe. A minibárban megpillantok egy drágának tűnő whiskys üveget. Elég csábítóan néz ki. Felállok és töltök egy pohárba. Megszagolom. Hmmm... nem tűnik rossznak. Belekortyolok. Grimaszba torzul arcom. Ez ütős cucc. A pohárral a kezembe ülök le a fotelbe, egy darabig csak a kinti fényeket nézem az ablakon keresztül... elgondolkozom, miközben a drága alkoholt szürcsölgetem.

A pohár kiürültével leteszem az asztalra, majd előkotrom a notebookom.

Az alkohol hatására születnek a legjobb ötletek, nem igaz?!