A sors keze - Yoonmin, Taekook

40

Jungkook szemszöge

Már csak pár perc és odaérünk, de minden egyes megtett méter után csak erősebb bennem a pánik. Ha nem érek oda időben életem szerelme életét veszti és én azt sosem bocsájtanám meg apámnak. Tennék róla, hogy sose felejtse el, amit velem és Taevel tett! Nem szabad ilyeneken gondolkoznom... Tae jól van! Elhozom apámtól. Még mielőtt megállna a taxi az ülésére dobom az összeget, amit megbeszéltünk. Még csak meg sem állt teljesen a taxi én már ugrottam ki belőle. Apám nagy vigyorral az arcán áll a teraszom. Rögtön felé veszem az irányt.

- Fiam! Végre hazataláltál! - mondja, én még szóra sem méltatva, húzok be neki akkorát, amekkorát csak tudok. A testőrei szaladnak mellém és fognak le, mielőtt a következő ütés elérte volna az arcát.
- Mit tettél Taehyunggal? - kiabálom, de ő vérző orral és szájjal csak gúnyosan vigyorog. - Válaszolj! - üvöltöm torkom szakadtából. 

- Kookie!? - hallom meg Tae hangját a távolból, próbálok megfordulni, de a testőrökkel a nyakamban nem éppen egyszerű. Könnyeim potyogni kezdenek, annyira rég hallottam hangját.
- Eresszétek el! - parancsol apám az embereire. Így végre meg tudok fordulni és látom Taet futni az irányomba. Hát élsz és jól vagy, mosolyodom el és  rogyok össze a megkönnyebbüléstől. Szerelmem mellém ér és leguggol.
- Minden rendben? - kérdi aggódva. Miért te aggódsz értem, hisz te vagy itt veszélyben!?
- Igen!  Mivel élsz! - mondom tömören, nem zúdítom gondolataim rá.
- Persze, hogy élek!
- De kivittek az erdőbe! - hebegem.
- Csak megmutattam neki a környéket! - ér ide hozzánk egy ismeretlen alak.
- Menjünk be! - parancsol ránk apám.

- Már a cselédek megterítettek. - jelenti ki apa. 
Számomra is volt teríték. De honnan tudta, hogy jövök?! Ennyire kiszámítható vagyok? 

- Mielőtt leülnénk az asztalhoz, Jungkook be szeretném mutatni a bátyádat, Woojint!
- Bátyám? Mióta? - az agyam alig bírja felfogni az itt történteket.
- Még mielőtt anyádat megismertem volt egy másik menyasszonyjelöltem is, de végül kettéváltak útjaink. Azt, hogy teherbe esett tőlem, csak egy hete tudtam meg. 
- Biztos a tied? - kérdem bizalmatlanul a srácra nézve.
- Apasági teszt volt az első, amit csináltattam... De a lényeg ő lesz az utódom, te pedig azt csinálsz, amit csak akarsz! - nem hiszek a fülemnek, ezért kétkedve nézek apámra és az állítólagos bátyámra.
- Ez most komoly?
- Igen! Csak kérlek maradj velem kapcsolatban! - szinte könyörög, ilyennek sem láttam még életedmben.
- Legyen. - mondom rá, de nem teljesen tiszta ez a dolog számomra. Legszívesebben most menekülnék, míg meg nem változtatja a véleményét.

Végül megvacsoráztunk, némileg feszengtem egész idő alatt, hisz a bátyám teljesen ismeretlen személy számára. Tae úgy beszélt vele, mintha ezer éve ismernék egymást. Apám normális hangnemben folytatott velem és Taehyunggal is beszélgetést. Ez csak egy álom lehet...

Ami nagyon zavar így vacsora után, hogy nem tudom, hogy kellene egyáltalán Taehyunghoz szólnom. Nagy levegőt veszek és utánaszaladok, mivel ő már elindult az emeletre. 
- Kérlek várj!- érek mellé. Megáll és felém fordul. Mit mondjak? - Szia! - most komolyan köszöntem neki, mikor már vagy másfél órája itt vagyok... - Akarom mondani... rég találkoztunk... - nah ez egyre szarabb lesz.
- Szia Kookie! - mondja kellemesen mély hangján, majd mosolyogja el magát. - Merre voltál?
- Én... erre- arra. - felelem.
- Miért nem jöttél vissza a suliba?
- Fájt volna minden nap látni téged...
- Ekkora csorbát okoztam volna a büszkeségeden? - lepődik meg.
- Nem, nem erről van szó. Szeretlek! Fájt volna látni téged és meg nem érinteni. Hiányzol! Nagyon!
- Csak tenned kellett volna, amit kértem... Csak 2 vagy 3 napot kellett volna kibírnod nélkülem... ehelyett makacskodtál! - emeli fel hangját. Nem akarok veszekedni vele.
- Tudom, hülye vagyok! De annyira nehéz nélküled! Állandóan csak rád gondolok! - vallom be. - Nem bírom tovább nélküled! Kérlek fogadj vissza! - mondom már könyörgő hangon. Még sosem könyörögtem senkinek... az ember változik.
- Kookie, én is szeretlek és nagyon hiányoztál! - itt nagy levegőt vesz, félek, lesz egy de. - DE - és igen, itt is van. Ne mond kérlek, hogy ennyi volt! - ki kell érdemelned, hogy megbocsássak!
- Bármit megteszek! - vágom rá örömömben. Együtt folytatjuk utunkat, míg Tae az egyik ajtónál meg nem áll.
- Ez az én szobám. - jelenti ki és az ajtóra mutat.
- Külön szobában alszunk? - kérdem csalódottan.
- Azt hitted, amíg itt vagyok a te szobád használom? Hisz szakítottunk, nem lett volna logikus. - magyarázza.
- Igaz... De van esély rá, hogy legalább együtt nézzünk egy filmet vagy beszélgessünk kicsit? - kérdem szinte kislányosan. Ez tényleg én vagyok???
- Ennyire nem kell papucsnak lenned! - neveti el magát. 
- Rendben! - fogom kézen és óvatosan húzom az én szobám felé. Engedi, ezért hozzám lépünk be.

Kicsit beszélgettünk és megnéztünk egy filmet is. Nem bújtunk össze, de szorosan mellé ültem az ágyon. Tae ásított egyet és az órára nézett.
-Késő van... ha nem gond, én alszom.
- Rendben. Elkísérlek a szobádig! - ugrom fel az ágyról.
- Keményen 2 métert kell mennem. Csak nem tévedek el! - mondja és indul ki egyedül a szobából. 
- Kérlek, ne menj! Aludj itt! Ígérem, nem fogok rád mászni, csak maradj! Szeretném, ha legalább egy légtérbe lennénk!
- Ok. De nincs tipi-tapi! - mondja szigorúan, én meg csak bólogatok. - Lezuhanyzok és jövök vissza! - hagyta el a szobát.

Gyors én is a zuhany alá állok és lemosom magam a legillatosabb tusfürdővel. Annyira boldog vagyok, hogy Tae ad nekem még egy esélyt. Nem fogom elszúrni! Miután végeztem egy alsóban be is fekszem az ágyba. Azért pucéran nem mertem volna, mert lehet rögtön ki is fordult volna az ajtón.

- Itt is vagyok! - hallom meg Tae hangját. Már félálomban voltam.  - Bocsi, kicsit sokáig tartott.
- Semmi gond! - emelem meg a takarót, hogy be tudjon bújni. Elneveti magát, pontosan nem tudom miért, de ez jó jel. 
- Jó éjt, Kookie! - ad egy puszit az arcomra, amire nem számítottam, de jól esett. Haladunk! Háttal nekem fekszik le, ez talán egy jel? Öleljem át?
- Átölelhetlek? - kérdem. Erre egy számomra igent jelentő hümmögéssel jelez. Hozzábújok és a feje búbjára én is nyomok egy puszit. - Jó éjt!

-------------------------------------------------------------

Sajnálom, hogy ennyit kellett erre a részre várni, de itt van!

Rájöttem, hogy BTS-en kívül, ha behozok mást személyt a történetbe, nem igazán vagyok túl kreatív a névadással, főleg, hogy nem akarok más bandából belekeverni senkit, ezért csak google-ba beírom, hogy koreai keresztnevek, onnan keresek ki egy hangzatosat... (de így is előfordulhat, hogy egy idolt úgy hívnak mint nálam, de az a véletlen és a tudatlanságom műve. ((Egy kivétel lesz majd.)))

Pár részen belül egy hetero páros is belekerül a történetbe, remélem így is fog tetszeni majd nektek a sztori.

Mindenkinek megköszönöm, aki eddig olvasta a kis irományomat!

Kérdésem lenne hozzátok, a happy endet szeretitek jobban vagy a szomorú végkifejletet?
Olvastatok már tőlem más történetet is? Ha igen, mennyire sablonosak ezek?