A sors keze - Yoonmin, Taekook

101

Jimin szemszöge

Taehyungtól és Jungkooktól elköszönök a harmadik emeleten és elindulok az ötödik emeletre. A hátsó ajtó kulcsát azóta szorítgatom a kezembe, mióta kinyitottam az ajtót vele. Miért adta nekem? Még mindig nem értem, miért tette.. Ránézek az órára, lassan hajnali 1. Yoongi már biztos alszik. De a kulcsra akár szüksége is lehet, igaz? Akármi történhet és ha nincs nála, gond lesz. 
Visszaviszem neki. Megfordulok a lépcsőházban és a harmadik emelet ajtaját lassan kinyitom. És a fejem kidugom és gyorsan visszahúzom. Nem látok senkit a folyóson. Nem tudom, mitől tartok. Talán, hogy Tae még kint van a folyóson és meglát? Már 10 perce szétváltunk, miért lennének kint a szobájuk előtt. Kidugom az ajtón a fejem és körbenézek ismét, mint várható volt, még mindig nincs a folyóson egy lélek sem. Logikus, takaródó már rég elmúlt. Mindenki alszik. A volt szobám előtt megállok. Mit csináljak?! Bekopogjak? De már alszik, nem szeretném felkelteni. Még megvan a régi kulcsom. Yoongi sosem kérte vissza, én meg el is felejtkeztem róla. Bemehetek csak úgy a saját  kulcsommal? Van nekem ehhez még jogom? Mit is keresek itt egyáltalán?

Nagy levegőt veszek és minden zaj nélkül sikerül előhalásznom a zsebemből a kulcscsomóm. Elkattan a zár és lábujjhegyen bemegyek, az ajtót szinte hangtalanul csukom be. Beérek a hálószobába. Mivel a hold besüt a félhomályban ki tudom venni a bútorok helyét, így az asztalra teszem a kulcsot. Megfordulok, hogy egy pillantást vethessek Yoongira. Mikor észreveszem, hogy az ágytámlának dőlve mered szemekkel néz rám, lefagyok. A mobilja a kezében van, az arcára vetülő fény miatt még félelmetesebb a helyzet. 
- Mit keresel itt? - kérdi halkan, de mély hangon. Megborzongok. Nehezen, de összeszedem magam.
- A kulcsot hoztam vissza... - magyarázkodom. - Ki tudja, mikor kellhet... - hebegem. - akármi történhet...- nyelek egy nagyot
- Tudod, hány óra van? - förmed rám.
- Egy körül... - felelem, játszva az ártatlant.
- Látott valaki? - mi ez, kihallgatás? Ez az egyetlen, ami izgatja? És mi van ha megláttak? Csak az ügyeletes tanárhoz jöttem, mert segítségre van szükségem... máskor is volt rá példa, hogy ilyenkor megjelent valaki Yoonginál...
- Nem... - mondom bizonytalanul. - De nagyon köszönöm a kulcsot!
- Rendben. Akkor hagyd itt és menj aludni. - feleli szigorúan.
- Ok. - indulok el, de hirtelen megállok. - A szobád kulcsát is? - nézek rá félve a választól.
- Ha már nincs szükséged rá... igen. - dörmögi. Ez most mit akar jelenteni?! Akkor én úgy veszem, hogy mégis van szükségem rá, így elhagyom a szobát. Féltem, hogy utánam szól, hogy álljak meg és most rögtön adjam vissza a szobakulcsot... de nem tette. Visszaballagok a szobámba és fürdés nélkül kidöglök az ágyamba. 

Perverz álomból ébredek, tagom peckesen áll és rögtön érzem, hogy ezt a problémát el kell hárítanom. Felhúzódzkodom az ágyban és kezembe veszem a péniszemet. Simogatom és húzogatom rajta a bőrt. Yoongi nevét zihálva megyek el. Reménytelen eset vagyok. Lezuhanyzom és visszafekszem aludni.

Rápillantok a naptárra, ami a tábla mellett lóg a falról. El sem hiszem, milyen hamar megy az idő. Már március van, de mintha tegnap szakított volna velem Yoongi, visszavezetem rá a tekintetem. Azóta sem változott semmit a viszonyunk, csak akkor beszélünk, ha muszáj. Sajnos az túl ritkán van. Most is csak bámulom, osztályfőnoki órán vagyunk, vele. Az osztályfőnökünk még mindig lábadozik és az év végéig vissza sem jön. Addig Yoongi játssza az osztályfőnök szerepét, mivel neki nem volt saját osztálya, könnyű volt rásózni. De sok plusz dolga nincs. A mi osztályunk a leglustább, szinte semmi projektbe nem veszünk részt. Nálunk senki sem túlbuzgó, szerencsére. Így az osztályfőnöki órán csak ülünk és szabad foglalkozás van. Mindenki a dolgozatra tanul, amit a következő órában írunk, csak én nem. Úgy érzem, eleget tanultam tegnap. Csak a drága tanár urat bámulom, hogy dolgozatokat javít. Két és fél hónap nem volt elég, hogy elfelejtsem. Felemeli a tekintetét és rám néz. Nem kapom el a szemem róla, így farkas szemet nézünk. Bár nem sokáig, mert Yoongi ismét a papírjaira koncentrál. Sóhajtok egyet, mire Tae oldalba bök. Túl hangos voltam. Kisvártatva kicsengetnek. 
- Jövő héten kitűzzük az év végi kirándulást! Egy hetes lesz, mindenki írjon legalább egy úti célt, indoklással! Legalább 1 oldal legyen, és előadjátok! Nem kell megtanulni, de fel tudjátok olvasni. Világos? - adja ki a feladatot, majd Yoongi elhagyja a termet.

- Hova mennétek szívesen? - jön ide hozzák May.
- Nem tudom... - felelem. De nem is nagyon izgat a téma.
- Talán Párizs... ott még nem voltam. - gondolkodik el.
- Oda nem a pasiddal kellene menned? - kérdez vissza a lány. A további beszélgetésre nem figyelek.
- Akkor Yoongi is jön? - kérdem Taetől miután May visszament a helyére.
- Gondolom... hisz most ő az osztályfőnökünk...- válaszol Tae. Ez szörnyű lesz.

Az órák után miközben elhagyom az épületet meglátom Yoongit a parkolóban, ahogy az autója mellett beszélget egy korabeli nővel. Ki lehet az? Csak nem barátnője van? Miatta hagyott el? Valószínű, hisz azt mondta családot szeretne. Nem tudom nem bámulni őket. Persze ő is kiszúr egyből, mikor megfordul, hogy kinyissa az ajtót a hölgynek. Megszeppenek, még tettetni sem tudom, hogy nem bámulom őket. A szerelmem ismét a társaságára pillant és becsukja az ajtót, mihelyst beszállt az autóba.
- Becsajozott az angol tanár, nem semmi! - szólal meg mögöttem egy hang, amire összerezzenek. Hátrafordulok és az egyik osztálytársamat látom meg. Már csak ő hiányzott.
- Ja, úgy tűnik. - felelem és magára hagyom. Remélem nem volt túl feltűnő a viselkedésem.

Másnap reggelre már az egész suli tudta, hogy Yoongi egy nővel találkozott. Elég kellemetlen, hogy most ő a főtéma a diákok közt. Tae mellém ül és a vállamra teszi a kezét, ránézek és ő együttérzően tekint vissza rám. 

A szünetben Kookie jön át nagy sebbel-lobbal. Lihegve ül le a padra.
- Képzeld, idén a Maldív-szigetekre megy az osztály! ÉS hozhatunk magukkal bárkit! Ugye jössz?! - kiabálja lelkesen Jungkook a pasijának.
- Ha nem ugyanakkor mentek, mint a mi osztályunk... persze. - mosolyog Tae pasijára, aki erre lesmárolja. Tae nem nagyon van oda érte, ha a suliba csinálnak ilyesmit, ezért erősen combon vágja a másikat. Kookie elkiáltja magát.
-  Megőrültél?! - én pedig felnevetek. Mindenki engem kezd el nézni.
- Mi van? Már nem is érezhetem magam jól? - ordítom el magam. Persze, pont ebben a minutumban érkezik meg az angol tanárunk.
- Jimin, szerintem mindenki örül neki, hogy jól érzed magad! - hangjába némi gúny vegyül, de rám mosolyog. Sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom magam, ismét.