A sors keze - Yoonmin, Taekook

114

Taehyung szemszöge

Bekopogok Mayhez, reménykedem már visszaért ő is. A kopogást követően pár pillanaton belül nyílik is az ajtó.
- Szia Tae! - köszön és invitál be a szobába, ahol Hoseok is üldögél könyvek fölött. Hát ő tényleg komolyan veszi a tanulást. Sóhajtok egyet, mert az utóbbi pár napban nem is tanultam, mert annyi minden történt...
- Sziasztok! - köszönök én is, Hoseok biccent egyet és ismét a könyvei fölé görnyed. - Nem zavarok? - kérdem.
- Nem, csak kicsit halkabban beszéljünk, hogy a Drágaságom tudjon tanulni. - a gúny halvány szikráját vélem felfedezni a hanglejtésében.
- Múltkor említetted, hogy Jimin elég durván szólt vissza neked... próbáltam beszélni vele, de összevesztünk...
- Ohh! Sajnálom! Nem akartam, hogy miattam összevesszetek! - magyarázkodik.
- Ezen ne aggódj! - vágom rá. - Nem ez a lényeg! Ma jöttem rá, hogy miért ilyen ingerült... nem védeni akarom, illetve kipletykálni magánéletét... de apjával annyira összeveszett, hogy még a menzát sem fizette be neki... szerintem Jiminnek kezd elfogyni a pénze, amit még szüleitől kapott... és mivel tőlem és Kookietól már kért kölcsön, nem mer kérni többet... vagy nincs kitől kérnie...
- Hát akkor ezért bontották fel az eljegyzést szüleik... - mondja May, az én szemeim pedig kikerekednek.
- Felbontották?! Jimin tud róla? - a kérdésemre csak bólint egyet a lány.
- Nem említette meg neked? - kérdez vissza.
- Amint látod! - teljesen elcsodálkozom ettől a ténytől. És Jimin miért nem említette?! Lehet ezért találkozott Yoongival? Akkor ismét együtt vannak? De ha igen, miért nem mondta el?!
- Lehet el szerette volna mondani, de pont összevesztetek... miattam. - hajtja le a fejét bűnbánóan, pedig ő nem tehet semmiről.
- Emiatt ne aggódj! Már kibékültünk... mégiscsak a legjobb barátom. - mosolygom rá, bár nem vagyok teljesen megyőződve a szavaimtól és még Kookieval is összevesztem. A fenébe! - Most megyek is... - és elköszönök barátaimtól.
- Ma is nálam alszol? - kérdi Hoseok mielőtt távoznék. May értetlenül néz rám, majd pasijára.
- Nem! De nagyon köszi, hogy tegnap nálad aludhadtam. - A lányban szerintem ezernyi kérdés vetült fel, de egyiket sem tette fel, csak hagyta, hogy távozzak.

Nagyon remélem, hogy tényleg ismét rendben vagyunk Jiminnel, mert ma nála szeretném meghúzni magam. Már 19 óra, de még mindig a sulis uniformisban vagyok. Remélem nem feltűnő senkinek. Felszaladok az ötödikre és bekopogok a legjobb barátomhoz. Pár pillanattal később nagy lendülettel nyílik az ajtó.
- Szia Tae! - köszön nagy mosollyal Jimin, én is köszönök és viszonzom a gesztusát. Ezek szerint minden rendben köztünk, nagy kő esett le a szívemről. De furcsa, hogy nem invitál be a szobába. - Miben segíthetek? - kérdi.
- Tudnánk beszélni? - nézek háta mögé, hogy engedjen be. Kitárja az ajtót, de nincs egyedül. Egy lány ül az ágyán.
- Kyungmi, beszélek a barátommal és máris jövök. - szól a lánynak és elhagyjuk a szobát.
- Bocsi, nem tudtam, hogy vendéged van... ő a sulinkba jár? - érdeklődöm, mert még sosem láttam a csajt.
- Nem... ő... hát... emlékszel, még múltkor, mikor kimentünk szórakozni... akkor ismertem meg és összebarátkoztunk... - magyarázza.
- Te felhoztál egy külsős csajt?! - suttogom mérgesen, mivel még a falnak is füle van.
- Ne akadj ki! Kérlek! - nyugtatgatni próbál.
- Igaz, a te dolgod... - nem veszekedni jöttem. - Lenne egy kérésem, aludhatnék ma nálad?
- Az az igazság, hogy már megígértem neki, hogy maradhat... - tekintetével az ajtajára néz.
- Ohh... - összesen ennyi jött ki belőlem. Legszívesebben elmondanám a véleményem, de nem teszem. Nagy levegőt veszek és elköszönök Jimintől.

A lépcsőházban összetalálkozom Yoongival, aki velem szembe jön fel.
- Szia! Jiminnél voltál? - kérdi. Bólintok. Mielőtt elmenne mellettem, visszatartom.
- De vannak nála... ha hozzá igyekszik...
- Oké, csak egy papírt szeretnék odaadni neki...
- Nem ér rá holnap? - szeretném visszatartani, de rájövök, hogy felesleges. Nincs már köztük semmi, hisz a tanár úr és Jimin is találkozgatnak másokkal.
- Miért nem szeretnéd, hogy odamenjek? Nincsenek hátsó szándékaim... - magyarázkodik.
- Nem is azért... - mentegetőzöm. - Lány van nála. - nyögöm ki. - És úgy tűnik több van köztük, mint barátság...
- Értem. - Fordul vissza a tanár úr is és látszik rajta, hogy meglepődik.

Leérve az emeletünkre Yoongi elindul a szobája felé, de én megtorpanok. Nem tudom, most hova menjek, így megállok a folyosó közepén.
- Valami baj van, Taehyung? - kérdi az angol tanár, mikor meglátja, hogy nem megyek a szobám felé. Egy pillanat alatt átgondoltam, mit is mondhatnék, de én sem tudom...
- Tanár úr? Kicsit összevesztem Kookieval... esetleg aludhatnék Önnél? - kérdem, bár szinte biztosra veszem, hogy nemet mond.
- Persze, de csak egy ágy van, a pótágyat elvitték még téli szünetben... - magyarázza.
- Nem gond! Köszönöm! A földön is elalszom.

Kettős érzésekkel lépek be a szobámba, Kookie az asztalnál ül és tanul. Felnéz rám. Semmi reakciót nem kapok tőle. Ha így állunk... Először tanszereimet tömöm bele a táskámba, majd becsomagolok pár ruhát egy másik táskába és szó nélkül elhagyom a szobát.

Bekopogok Yoongihoz, aki rögtön beenged.
- Köszönöm, tanár úr! - teszem le a dolgaimat az ágy mellé.
- Ha kettesben vagyunk, még mindig tegezhetsz...

Előveszem könyveimet és Yoongi mellé ülök az asztalhoz tanulni. Egy fél óra múlva ő elmegy fürödni. Miután végez én is lezuhanyzom. Mikor kiérek a TV-t nézi. Én még visszagörnyedek a tankönyvek fölé. A tanárom lekapcsolja a TV-t.
- Szedtem elő neked ágyneműt. - mutat az ágy szélére.
- Köszönöm! De tényleg nem gáz, ha itt alszom? Az ágyán?
- Nem... Nem hagyhatlak a folyosón...

Nemsokkal takarodó után aludni térünk. Kicsit feszengek, hogy más férfi mellett fekszem.

Jimin szemszöge

Áthívtam Kyungmi-t, hogy tanácsot kérjek, miként készítsek videókat. Szerencsére sok jó tippet kaptam tőle. Megmutatom neki a maszkot és a parokát is, amit online rendeltem. Nem a legjobb minőségűek, de ez szerintem nem fog annyira látszani sem a képeket, sem a videókon.
- Tudod, mivel keresnél még sokat? - teszi fel a kérdést, amire csak megrázom a fejem. - Livestreaming-gel...
- Ezt hogy érted?
- Hát elindítasz egy élő adást... és vetkőzől vagy hasonló... ezért sokat képesek fizetni... - magához fordítja a laptopom. - Nézd, itt. - mutat rá az egérrel a kis ikonra. Rákattint és felhoz egy új oldalt. - Itt tudod elindítani az "adást". Itt oldalt felhoz egy panelt, ahol olvashatod a követőid mit írnak neked. Privát csetelésre is meghívhatnak, ha fizetnek érte. Ekkor megjelenik egy új ablak, ahol privát írhat neked. Addig míg a privát beszélgetsz valakivel, addig mások nem látnak téged... - tömören ennyi. - De úgy is adhatnak "borravalót", ha nem privát csetelsz velük.
- Ez elég bonyolultnak hangzik... - vallom be, hogy kb. a felét nem értem annak, amit elmesélt.
- Majd ha kipróbálod, rögtön érteni fogod... - mosolyog rám Kyungmi.

A nagy oktatás közben toppan be Tae, de nem szeretném, ha tudomást szerezne ezekről a dolgokról, rögtön elküldöm. Bár a legjobb barátomnak azt mondtam marad a lány éjszakára, de ez nem is volt a terv része, így takarodó előtt nemsokkal Kyungmi elhagyja a kollégiumot. Nem tudom Tae most mit gondol, mi van köztem és a csaj között, de szerintem jobb magyarázattal késői látogatásáról nem tudok kitalálni. Jobb is ha azt hiszi, hogy túltettem magam Yoongin, így nem aggódik már miattam.