42

790 40 0
                                    

Jungkook szemszöge

Tae mellett ébredni maga a mennyország, nélküle sosem lehettem volna boldog. Még szerencse, hogy visszajöttem, most már sosem engedem el magam mellől. Nem tudom meddig bírtam volna életem értelme nélkül. Nézegetem arcvonásait alvás közben. Olyan szép és hibátlan. Ha most megcsókolnám, észre sem venné... vagy igen? Megharagudna? Bámulom ajkait. Nyelek egyet. Lassan közeledni kezdek felé, szemeim behunyom.
- Mire készülsz? - hallom meg Tae mély érdes hangját. Oh, hát ébren vagy... nyitom ki szemeim és kicsit hátrébb húzódom.
- Én? Semmire? - nézek bele szemeibe és perverz mosolyra húzom szám. Sajnos ő semmi jelét nem adja annak, hogy tetszett volna neki a megmozdulásom.
- Nekem nem úgy tűnt... - veti oda a szavakat lekezelően, kel ki az ágyból mellőlem.
- Jaj, Tae, ne légy már ilyen! Csak egy jó reggelt puszit szeretnék... - nézek utána, ahogy a fürdőbe tűnik el. Most miért ilyen szigorú velem? Neki nem rossz, hogy nem érünk egymáshoz? Kicsit csalódott vagyok, hogy még egy puszit sem kaphatok. Hallom, hogy megengedi a vizet a zuhanyban. Lehet újból megharagszik rám, de én akkor is utánamegyek. Meghallja, hogy belépek az ajtón, rám néz a zuhany alól, de nem törődik velem. Megfordul. Levetkőzöm és mögé settenkedem, kicsit megugrik, mikor megérzi, hogy mögötte állok.
- Hiányoztál! Nagyon! Kérlek, engedd, hogy  hozzád érjek! - súgom közvetlen közelről a fülébe.
Egy lépést hátrál, így a háta a mellkasomnak nyomódik.
- Te is hiányoztál! De minden lépésünknek következményei vannak. - magyarázza. Folytatná, de közbe vágok.
- Nem csak az én hibám... - fordítom magam felé és mélyen a szemébe nézek. - Ne büntess tovább kérlek!
- Tudom... Én is hibáztam...
- Nem rád gondoltam, hanem apámra... Nem kis szerepe volt az egészben... Őt miért nem bojkottálod?
- Úgy csinálsz, mintha pacsipajtások lennénk az öregeddel... Elrabolt, hogy visszacsalogasson téged!
- Azt mondtad, nem voltál bezárva! - rosszallóan néz rám a kijelentésem után.
- Gondolod elengedett volna apád vagy el tudtam volna csak úgy jönni? - emeli fel hangját és bontja a szemkontaktust. Azt hiszem, túl lőttem a célon.
- Bocsi, Taehyung! Igazad van, nem mondhattál volna ellent. Biztos bezárt volna... vagy rosszabb! - próbálom menteni a menthetőt.
- Lényeg, nem történt semmi jóvá nem tehető.... - fojtom belé a szót egy csókkal. Kicsit ellenkezik, de megadja magát és elmélyítem csókunkat. Lassan Tae kezeit tarkómra helyezi és hozzám simul. Nem kellett nekem több, az én kezeim a derekára simultak, majd egy hirtelen mozdulattal felemelem. A falhoz nyomom és heves csókcsatába kezdünk. Már majdnem a dologhoz érünk, mikor kopogtat valaki az ajtón.
- A kurva életbe! - kiáltom el magam. Miután barátom leteszem, egy törölközővel a derekamon elindulok az ajtó felé.

Leteremtem a személyzetet, amiért a legrosszabb pillanatban zavar meg. Mérgesen rontok be a fürdőbe és mosom meg arcom.
- Apám hívat reggelizni! - morgom és hagyom is el a fürdőt és keresek a szekrényben valami ruhát... Tae meztelenül jön utánam.
- Kaphatnék valami ruhát? A tegnapit nem szívesen venném vissza... - bólintok és a szekrényhez engedem.
- Válassz, amit csak szeretnél. - kicsit kutat, majd kiveszi az egyik kedvenc pólóm és pár másik ruhaneművel együtt magára veszi.
- Kicsit nagy, de kényelmes. - mosolyogja el magát és nyom egy csókot a számra. Bárcsak ne kellene lemennünk reggelizni...

Úgy érzem szerelmem kezd megbocsájtani nekem, aminek én iszonyatosan örülök. Már semmi sem állhat közénk. Nah jó csak remélni tudom, hogy már minden rendben lesz köztünk.

Taehyung szemszöge

Alig vártam, hogy elhagyhassuk a villát. Igaz, JK apja már nem akar kinyírni és a fiával folytatott kapcsolatunkra még az áldását is adta, de nem tetszik, amivel foglalkozik. Nem szeretnék belekeveredni semmi illegális ügybe és azt sem szeretném, hogy Kookienak akármi köze legyen apja piszkos ügyeihez. Egy nyugodt boldog életet szeretnék. Kicsit naiv tőlem, hisz a homoszexualitás elítélendő dolog hazánkban. 

A koli plafonját bámulom szerelmem mellett, elmélkedem, mit hozhat még a jövő. Jót vagy rosszat?
- Szeretlek! - mondja. Mióta a koliban vagyunk legalább csak ezerszer említette meg ezt a tényt.
- Én is téged! - válaszolom én is ezredik alkalommal, de most hozzá is bújok.
- Akkor szent a béke? - kérdi és megpuszilja a fejem búbját.
- Igen. - mosolyodom el és felnézek mélyen a szemébe. Ő lehajol és megcsókol.
- Valamit félbe kellett hagynunk reggel... - perverzen vigyorog. Úgy döntök, ma én veszem kezembe a dolgokat.

Hirtelen kibontakozom karjaiból és mielőtt még reagálhatna valamit is a csípőjére ülök. Látom rajta, hogy örül a helyzetnek, így mozogni kezdek, így ruhán keresztül ingerlem. Hamarosan érzem is a hatását, mert keményedni kezd alattam. Lehajolok egy csókra, közben kigombolom nadrágját és lassan húzom le az alsóval együtt. Pénisze meredezik, mihelyt lefejtem róla az anyagot. Lehúzódom lábai közé és végignyalom teljes hosszát. Halkan nyög egyet, mire be is kapom, így hangosabb nyögéseket csalok ki belőle. 
Egyszer csak kihúzza magát számból és felül, leveszi pólóját és rólam is lefejti a ruháim. Kookie az ölébe húz és csak faljuk egymás ajkait. Egy idő után párom hanyatt lök az ágyon és ujjait számhoz emeli. Bekapom és benyálazom, amennyire csak tudom. Jó pár napja nem feküdtünk le és valószínű össze is szűkültem, ezt ő is jól tudja. Nyálas ujjaival körözni kezd a bejáratomnál, a nedvesség hatására kicsit megugrom. Lassan bevezeti első ujját, ami még fájdalom nélkül hatol belém. Mivel ő is érzi, hogy kevés az ellenállást a másodikat és a harmadikat is egymás után hozzáveszi. Pár perc felkészítés után a tagjával hatom belém. Erre kicsit felszisszenek, és Kookie is hirtelen befejezi mozdulatát, vár kicsit, hogy szoktam. Majd bólintok egyet és lassan tövig hatol belém. Először még lassan, majd egyre gyorsabban és erősebben löki belém férfiasságát. Kookie ráfog péniszemre és pumpálni kezdi. Hangos nyögések közepette élvezünk el, először én, majd szerelmem.

Egy kis pihenés után elmegyünk lemosakodni, majd Jimin szobája felé veszem az irányt.


A sors keze - Yoonmin, TaekookWhere stories live. Discover now