A sors keze - Yoonmin, Taekook

20

Yoongi szemszöge

Bemegyek a fürdőbe és vetkőzni kezdek. Iszonyat jó volt ez a kis este. Bár kicsit félek, hogy ez  hogy változtatja meg Jimin és köztem lévő barátságot. Hisz nem egy normális dolog, hogy egy jó barát csak úgy leszop. És hát Jimin jól csinálta. Eddig viszolyogtam még a gondolattól, hogy férfival szexuális viszonyba keveredjek, de most semmi ilyet nem éreztem. Sőt még élveztem, ahogy egész végig a szemembe nézett.
Már éledezni kezd tagom, mikor Jimin bejön a fürdőbe és szintén vetkőzni kezd. Értelmetlenül állok egy szál farokkal, ami egyre jobban merevedni kezd, minél kevesebb ruha van a másikon. Gyorsan a törölközőmért nyúlok és a derekamra csavarom, mielőtt még Jimin észrevenné.
- Akarsz először zuhanyozni?- kérdem és indulok ki a helységből.
- Közösen! - vágja rá határozottan és már meztelenül be is állt a zuhanyzómba, majd megengedi a vizet is. Kicsi habozás után ledobom a törülközőt, én is mögé állok és becsukom magam mögött a zuhanykabin ajtaján. Szinte egész idő alatt csak előre néz, így nem is véli felfedezi az ácsingózó tagomat. Megpróbálom figyelmem elterelni Jimin jó seggéről, amihez véletlenül merev péniszem egyszer csak hozzáér. Erre már Jimin is felfigyel.
- Daddy, azt mondtad szeretnél még egy menetet. - szólal meg Jimin ártatlan hangon, majd hirtelen megfordul, a nyakamba csimpaszkodva csókolni kezd.
- Jimin, én...- kezdek bele mondandómban, mihelyst elválik tőlem, de tovább nem jutok. Jimin térdre ereszkedik és az agyam kikapcsol, ahogy Jimin szájába vette farkam. - áhhh... - túrok bele az előttem térdelő hajába és hirtelen tövig lököm szájába magam. Ráeszmélek mit csináltam, mikor fuldokolni kezd. - Basszus sajnálom, nem akartam! - Fogom meg kezét és húzom fel ölelésbe. - Nagyon fájt?- kérdem.
- Túlélem. - elhúzódik tőlem. Én bocsánatkérően nézek rá. - Nyugi, nincs gáz. Durván szereted? - kérdi a kis disznó perverzen. Nem válaszolok rá, hanem kilépek a zuhany alól és öltözni kezdek. Már így is túllőttünk a célon, ez nem folytatódhat köztünk! Ő a diákom!

Felöltözve visszamegyek a szobámba és lefekszem az ágyamba.

Jimin szemszöge

Miután Yoongi itt hagyott egyedül a fürdőben, elzártam a vizet, csendben sírni kezdtem és összerogytam. Annyira beleéltem magam a dologba. Hogy gondolhattam, hogy lehet köztünk valami? Semmit nem jelentett neki, ami köztünk történt!

Pár óra múlva megyek be a hálóba, ahol Yoongi békésen alszik. Én szenvedek, te pedig alszol! Észre sem vetted, hogy nem vagyok melletted?! Vagy nem is érdekel?

Yoongi szemszöge

Hajnaltájt megébredtem. Nem érzem Jimin jelenlétét, ezért óvatosan megfordulok. Az ágy szélén fekszik. Nem tudom, meddig volt még a fürdőben, mert elnyomott az álom, de haragszik rám, azt tudom. De én is magamra!  Átkarolom hátulról és közelebb húzom, hogy takaró alá kerüljön. Most jó lenne tudni miért haragszik... azért amit tettünk, vagy hogy durva voltam? Most ezen hiába agyalok, választ úgysem kapok... majd megbeszélem vele... Belepuszilok hajába és visszaalszom.

Reggel ugyanebben a pózban vagyunk, kikelek mellőle és a konyhába távozom. Nem akarom felkelteni. Had aludjon még kicsit. Reggelinek csinálok rántottát, magamnak kávét, Jiminnek teát.

- Elég nyúzottnak tűnsz... jól vagy?- kérdem, mikor kitántorog a konyhába.
- Fáradt vagyok és kicsit kapar a torkom.- mondja rekedtes hangon.
- És még a hangod is elmegy... Ma jobb, ha pihensz!

Visszamegyünk reggeli után a szobámba, Jimin befekszik az ágyba, rögtön el is alszik. Én meg nem akarom semmi hangos tevékenységgel megzavarni a pihenését, ezért dolgozatokat javítok. Éppen Jimin osztályának a dolgozatát javítom, mikor babyboy is felébred és mellém ül. Kicsit kábultan nézi, ahogy dolgozom.
- Ez az én dolgozatom. - suttogja erőtlenül. Nem tudom, hogy fázhatott meg. Kicsit mintha dideregne, ezért idehozom neki a takarót és bebugyolálom.
- Babyboy, te elkaptál valamit. - mondom és kezemet homlokához emelem.- Lehet lázas is vagy, feküdj le és hozok egy lázmérőt. Újból állnák fel székemről, de Jimin kicsit erőtlenül, de visszahúz. - Jimin, nem akarom, hogy nagyobb bajod legyen!
- Daddy, nekem csak rád van szükségem! - feleli, mintha természetes lenne. Lehet lázas és ezért beszél össze vissza... de én sem vagyok százas, hogy még mindig babyboynak hívom.

A szobában feljebb veszem a fűtést, Jimint felkapom és az ágyba helyezem.
- Kérlek maradj itt! - könyörög nekem.
- Csak a lázmérőért megyek az asztalhoz és már jövök is vissza, ok? - kérdem, amire elenged. A fene se gondolta, hogy ennyire rosszul van. Még láza is van. Beadok neki egy lázcsillapítót, aminek remélem még nem járt le a szavatossága... és melléfekszem. Már éjszaka volt, mikor Jimin megébred.
- Daddy?
- Itt vagyok babyboy. Jobban vagy?- kérdem közben felkapcsolom a kislámpát és nyúlok a lázmérőért, hogy ellenőrizzem, le ment-e a láza. - Lement a lázad. 
- Már kicsit jobban vagyok. Bocsánat, hogy hátráltattalak a munkában!
- Emiatt ne aggódj, te fontosabb vagy! - mondom teljesen őszintén.- Aludjunk, még korán van felkelni.- lekapcsolom a kislámpát, visszabújok Jiminhez és bealszom vele együtt.

Jimin szemszöge

Reggel Yoongi ágyba hozza a reggelit, bár már sokkal jobban érzem magam, de még mindig nem vagyok a toppon. Tegnap annyira jól esett, hogy Yoongi vigyázott rám és ápolt. És amikor azt mondta, hogy fontos vagyok neki... azt hittem ott halok meg.

Mai nap semmi izgalmas nem történt, Yoongi kijavította a maradék dolgozatokat, én pedig mellette ültem és bámultam, hol őt, hol a dolgozatokat.

Vacsi után ülünk az ágyon, filmet keresek, amit szívesen néznék.
- Jimin- szól hozzám Yoongi. Nem nézek oda csak a laptopot nyomogatom.- Lehetséges, hogy ... tudom, hülyén hangzik, de... szerelmes vagy? - hirtelen felé kapom a tekintetem. Nagy levegőt veszek.
- Igen? - nyelek egyet. -  Az vagyok. De miből jöttél rá?- pirulok el.
- Hát... olyan tesze- tosza vagy, valamikor jó kedved van, valamikor olyan vagy mint egy hisztis picsa... vagy néha csak álmodozol... vagyis furcsán viselkedsz... bár sosem viselkedtél, úgy mint bárki más... - sorol fel dolgokat, nem is vettem észre, hogy hangulatingadozásaim vannak.
- Hát ez fájóan őszinte volt... - grimaszolok egyet és mindketten nevetni kezdünk.- Yoongi - nézek rá félve - nem zavar? vagyis hát érted...- nem akarom direktbe kimondani.
- Miért zavarna? Azt sem mondtad meg ki az...- mondja mosolyogva. Most esik le. Ő nem azt kérdezte, hogy belé vagyok-e szerelmes, hanem csak úgy akárkibe... Kicsit csalódott vagyok... azt hittem leesett neki... bár akkor talán nem lenne velem ilyen kedves... Csend ül közénk.

Nézni kezdünk egy filmet, de nem igazán érdekel. De aludni  korai lenne még, ezért csak bámulok ki a fejemből. Mikor kikapcsoljuk a laptopot odafordulok Yoongihoz. Csak hülye gondolatok cikáznak át a fejemen.
- Egyáltalán érdekel téged kibe vagyok szerelmes?- csúszott ki a kérdés, pedig tudom, hogy rossz ötlet. Tudni akarom, mit gondol, vagy mégsem?
- Persze, de azt hittem nem vagy kész rá, hogy elmond...- válaszol morcosan.
- Nem kérdeztél rá! - emelem fel már kicsit mérgesen a hangom.
- Szerinted mi a faszomért hoztam fel a témát?! - háborodik fel. Mondjuk ebben igaza van.
- Szeretlek! - mondom ki és mélyen nézek szemeibe, próbálok valamit kiolvasni belőlük, de nem tudok.
- Majdnem.... - nevet fel - Már majdnem elhittem... - nevet tovább, majd nevetését megszakítja és mérgesen néz rám - Én meg nem! - mondja ki közönyösen, nekem meg a szívem darabokra szakad.
- Te seggfej! - bőgöm el magam. Már álltam volna fel az ágyról, hogy kimenjek a fürdőbe, de Yoongi felpattant mellőlem.
- Jimin, hagyd a színjátékot! - kezd el öltözni. - Ennyire unatkozol? Nem tudtál volna valami hihetőbbet kitalálni? - köpi a szavakat.
- Hova mész?- kérdem elcsukló hangon.
- Semmi közöd hozzá! - emeli fel hangját.
- Ne hagyj itt! Kérlek! - könyörgöm neki. - Beszéljük meg!
- Kiszellőztetem a fejem, majd jövők reggel. Addigra szedd össze a cuccodat, visszamész a koliba! - ezzel kiviharzik a szoba ajtón magamra hagyva. Még hallom, ahogy a bejárati ajtó is becsapódik. Tényleg itt hagyott?! Keserves sírásba kezdek.  Most mihez kezdjek?!