A sors keze - Yoonmin, Taekook

24

Jungkook szemszöge

- Kookie... Szerinted minden rendben lesz Jiminnel?- kérdi Tae kicsit aggódva.
- Elég idősek ahhoz, hogy meg tudják beszélni a dolgaikat. De már biztos békülő szexelnek. - próbálom fapofával mondani, mégis elröhögöm magam.
- Ne hülyülj! Komolyan aggódom miatta...- üt vállon, közben puffog a drágám, majd előkeresi telefonját.
- Én nem zavarnám őket! - válaszolom perverzen és veszem el tőle a mobilt.- Félbeszakítanál valami jót.
- Sokat beszélsz a szexről... Csak nem hiányod van? Pár órája csináltuk! - vágja rá szemrehányóan.
- Drága Tae, belőled sosem elég! - csuklón fogom és magamhoz húzom, majd szájon csókolom.

Másnap délelőtt egy fekete autó áll meg a ház előtt. Nem hiszem el, hogy apámnak ekkora felhajtást kell csinálnia! A hatalmát akarja firtatni... Nem hagyom, hogy miatta elveszítsem életem szerelmét! Az autóban ülve szorosan fogom Tae kezét, hogy kicsit megnyugtassam. Szegény remeg, mint a nyárfalevél. Persze apám is a legzordabb külsejű sofőrjét küldi. 

Taehyung szemszöge

Amikor megláttam a fekete limuzint megállni a házunk előtt, a gyomrom remegni kezdett. És mikor kiszállt a sofőr, a hideg is kirázott a férfi kinézetétől.  Van egy sebhelye, ami áthúzódik a fél arcán. A szeme alatt egy könnycsepp tetoválás helyezkedik el, ami azt jelenti, már ölt.  A kisugárzása pedig annyira negatív, hogy még a vér is megfagyott az ereimben. Jungkook apja burkoltan üzenni kívánt nekem...a kivégzésemre visznek...

Az autóút nagyon hosszú volt, főleg mikor beértünk az erdős útra. Nem véletlenül veszi körbe a rezidenciát... úgy érzem.  Most itt állok egy nagy villa előtt Kookiemmal kézen fogva és a gyomorideg végett már gondolkozni is alig tudok. Érzem, hogy jól be fogok égni és holnap a kihűlt hullám a legközelebbi tóban vagy folyóban fogja végezni. Bár lehet ebbe a kibaszott nagy erdőbe ásnak el. Ha eddig nem ölt meg Kookie apja saját kezűleg senkit, majd most fog, mégpedig engem. 

A nagy ajtót automatikusan nyitja ki nekünk a két behemót biztonsági őr, akik eddig rezzenéstelenül álltak a bejárat előtt. Egyre erősebben érzem, hogy innen élve nem fogok távozni.

Időm sincs bámészkodni, rögtön a nappaliba vezet a komornyik, vagy mi. Az iszonyat nagy nappaliban helyet foglalunk a fehér bőrből készült kanapén, ami szinte elnyel olyan könnyedén süppedek bele. Minden olyan giccsesen van berendezve. És még össze sem illenek a holmik, csak azért vannak itt, mert kibaszott drágák. Ezzel is felvágva, mennyi pénzük van.
Hallom léptek közeledtét és hirtelen a hang irányába kapom fejem. A lépcsőn egy fekete öltönyös férfi jön le, olyan 45 éves körüli, mellette pedig egy kora 40-es éveiben lévő hölgy vörös mély dekoltázsú ruhában. Nah ezek megadják a módját. Én meg farmerban és a pólóban jelenek meg. Ha most nem írtak le magukban...
- Drága fiam!- visít fel a nő és fut le a lépcsőn, nagy ölelésre húzza fiát.- Olyan rég nem láttalak! Apád azt mondta, hozod magaddal párodat... Merre van?- néz körbe közben engem levegőnek néz. Lassan apja is megérkezik közénk, akinek tekintete rögtön engem talál meg. A nézése elárulja, hogy nem örül nekem.
- Megfojtod azt a gyereket Kiko! - rivall rá a nőre és hozzám fordul. Gyorsan meghajolok jól mélyen, nehogy tiszteletlennek nézzen Kookie apja és bemutatkozom.
- Jó napot uram! Kim Taehyung vagyok! 
- Tudom.- mondja flegmán a férfi. Szuper, ez is jól kezdődik. Miért nem ad egy esélyt nekem?
- Ez a koszos kölyök meg ki?- kérdi Jungkook anyja lenézően.
- Ő a fiunk barátja. - válaszol neki Kookie apja.
- Minek hoztad ezt ide?- néz rám száját húzva.- A barátnődet hol hagytad? Őt kellett volna magaddal hoznod! - jelenti ki. - Remélem annak van ízlése!
- Anya, te valamit félreértettél! Nincs barátnőm. Barátom van, az pedig Taehyung.- magyarázza  anyjának, aki úgy látszik, nem az eszéről híres. Nem képes felfogni, mit is hallott. Kookie ezt megelégelve mondja.- Meleg vagyok! - Anyja hirtelen sírógörcsbe tör ki és felszalad az emeletre.
- Ez simán ment.- jegyzi meg cinikusan párom apja. Mintha nem ez lett volna a célja...
- Apa, térjünk a lényegre... miért kellett idejönnünk?- kérdi türelmetlenül Jungkook.
- Szerintem ti is tudjátok! - feleli szigorú tekintettel.- Mikor megtudtam, hogy intim kapcsolatot ápolsz egy fiúval, nem akartam elhinni. Nem voltak neked ilyen ferde hajlamaid, fiam! Tudom, sok mindent elrontottunk nevelésed során, de elég fura mód ez a lázadásnak.
- Ez nem lázadás, hanem szerelem!
- Még ha az is lenne... ő nem illik bele a családunkba! Remeg mint a falevél! Semmi tartása! - mindketten engem vizslatnak. - És nézz csak rá! - lekezelően végigmér. - Nem illik közénk!
- Nem érdekel, mit gondolsz róla! Amúgy is mindenki fél tőled. A volt barátnőim is mind féltek tőled.
- De azok nőből voltak, az más! - legyint egyet.
- Befolyásos emberek is félnek tőled! Ne várd egy fiatal fiútól, hogy magabiztosan egy maffiózó elé álljon! - kontrázik apja minden egyes szavára. Bárcsak én is ilyen magabiztos lennék, mint ő.
- Akármit mondok, szinte rögtön találsz rá valami bugyuta kifogást... Nincs értelme veled vitatkozni. Majd te is rájössz, miről beszéltem, csak nem legyen túl késő! - morogja és hagy magunkra. Jungkook körbevezet, majd vacsorára át megyünk az étkezőbe.

Még ha nem is fogadnak el, de nem dobtak ki. Ez azért valami, nem? Sőt négyesben vacsorázunk. Kellemetlen érezni Kookie anyjának szúrós tekintetét, de állom. Nem szólok semmit, mintha észre sem venném. Apja néha tesz egy megjegyzést, amire megint Kookie kontrázik. Tényleg fura ez a család, ahogy barátom mondta. Inkább még meg sem szólalok, félek olyasmit mondok, amivel megsértem.

Vacsora után Kookie anyja felmegy a szobájába, mi hármasban a nappaliba ülünk és nézünk ki a fejünkből. Egyszer csak barátom feláll a fotelből és elmegy mosdóba. Legszívesebben utána futnék, hogy ne hagyjon egyedül, de nem teszem.
- Mennyit fizetett a fiam, hogy eljátszd a barátját?- kérdi full komolyan.
- Nem színész vagyok, hanem a barátja. - mondom félve, mégis próbáltam magabiztosnak tűnni.
- Kész röhej... Mennyit kérsz azért, hogy szakíts vele? - veszi elő az üzletemberi énjét.
- Nem érdekel a pénze...  - vágom rá gondolkodás nélkül, kicsit illetlenül - Gondolom utána nézett ki vagyok... Nem a fia pénze miatt vagyok vele!
- Még szép, hogy utánanézek mindenkinek! Mindig szemmel tartom a fiamat. - háborodik fel.
- Csak nem a boldogsága érdekli, hanem hogy kivel barátkozik... Szomorú... - túl nagy a szám, be kellene fognom.
- Mit tudsz te?! - kérdi mérgesen.
- Amióta itt vagyunk Kookieval, csak veszekedni képes vele, egy jó szava nem volt hozzá! - lehet most elvetettem a sulykot nála, de nem érdekel. - Azon kellene lennie, hogy a fia boldog legyen... A boldogság nem a sok pénzt, hanem a szeretet jelenti, amit hiába várt Önöktől! - Apja feje vörösre váltott, épp válaszra nyitotta száját, mikor Jungkook visszaérkezett közénk.
- Lassan indulnunk kellene vissza Tae szüleihez, már biztos aggódnak.- magyarázza Kookie, én pedig már szinte fellélegzek, hogy nem kell több időt eltöltenem itt. Főleg azután, hogy kioktattam az öreget.
- Késő lenne mire odaérnétek, maradjatok itt éjszakára! - ajánlja fel apja. Kérlek, ne fogadd el!
- Rendben. - válaszolja apjának, majd felém fordul.- Felhívom a szüleidet, hogy majd csak holnap megyünk vissza.- mosolyog rám, én pedig próbálom viszonozni mosolyát. Miért kell itt maradnunk?!
Felmentünk az egyik szobába, ami szépen meg is volt ágyazva. Jungkook apjának igaza van ez a maffiózó élet nem az én lelkivilágomnak való, de párom sem akar apja nyomdokaiba lépni.
- Tae? - ejti ki Kookie halkan nevemet, ami kizökkent gondolataimból.- Haragszol?
- Egy picit. Nem terveztem itt maradni... Nem éppen kedvelnek szüleid.- mondom szomorúan.
- Ez nem a mi bajunk, hanem az övék.- feleli egyhangúan Kookie, most kicsit hasonlít apjára.
- De mi van ha miattam kitagadnak? - tényleg aggódom emiatt.
- Nem tennének ilyet! Az igaz, hogy nem mintaszülők, de mégis a fiuk vagyok. Az egyetlen fiuk!
- Te ismered őket.- zárom le a beszélgetést keserédes mosollyal.

 Nem szeretnék közéjük állni. Ha miattam jobban eltávolodnak egymástól apjával, nem bocsájtanám meg magamnak. Hiába maffiafőnök a férfi, mégis szereti fiát, csak kimutatni nem tudja. 
A szobából nyíló fürdőszobában, Kookie megengedi a vizet, imádok fürdeni és ezt ő is tudja. A kedvemben akar járni, mert látja rajtam a feszültséget. Olyan cuki tud néha lenni, de most annak jobban örülnék, ha nem itt lennék. A forró fürdőben legalább egy órát áztatom magam, utána rögtön jobban érezem magam. Reggelig úgyis csak pasimmal leszek, így csak egy kellemetlen reggelit kell kibírnom itt. Nem sűrűn szeretnék idejönni, sőt soha többet! Pedig ha Jungkookkal együtt maradunk, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy néha találkozzak velük.

A reggeli kínos csendben telik, amint megkajálunk már kérjük is a taxit haza. Ma egy átlagos kinézetű sofőrt kapunk, vagyis tegnap tényleg csak beszaratni akart az öreg.

A találkozást sikeresnek könyveltem el, hisz még élek!