A sors keze - Yoonmin, Taekook

48

Yoongi szemszöge

Nem is tudom, hogy kellene erről Jiminnel beszélnem...gondolkodom el, miközben a folyosón lépdelek a szobám felé. A kezdetleges méreg majdnem elszállt. Tudom nem szép dolog, hogy nem segített Hoseokon, de változik. Most is megkérdőjelezi az eddigi tettei helyességét. Ha jó irányba tudnám terelgetni...
- Yoongi! - szólít meg JK.
- Szia Jungkook! Mi a helyzet? - kérdem miközben felé fordulok.
- Tae aggódik kicsit Jimin viselkedése miatt... tudsz valamit?
- Hát igen... van valami, ami gyötri, de nem mondja el. Egyedül akar megbirkózni vele...
- Értem.- feleli és indulna vissza szobájába, de feltartom.
- Jungkook, neked van tekintélyed a diákok közt... lehetne egy kérésem?
- Miről lenne szó? Meg kell valakit fenyegetni? Vagy megfigyelni? - kérdi lelkesen. A yakuza vér dolgozik benne.
- Jaj, dehogy! Ismered Hoseokot?
- Igen, a loser!
- Ne kezd már te is! - emelem fel a hangom, neki pedig kikerekednek a szemei.
- De hát az! Mindenki csicskája!
- Azt is tudod miért az?
- Nem! Sosem folytam bele ilyenekbe... csak azt mondtam, amit láttam és hallottam. Mások problémája nem érdekel...
- Megkérnélek rá, hogy védd meg!
- Csak egy elsős vagyok, nem hinném, hogy a végzősöket érdekelné mit mondok...
- De egy maffiafőnök fia vagy, a végzőzök is tartanak tőled...
- Nem szeretnék ilyesmibe belefolyni... - akadékoskodik, ezért feladom.
- Ok.

- Rossz ember vagyok?- kérdi Jimin, mihelyst beérek a szobába és a kulcs a zárba kattan.
- Nem, csak éretlen! - jelentem ki.
- Akkor nem vagyok veszett ügy? - néz rám reménykedve.
- Persze, hogy nem! - vágom rá gondolkodás nélkül.
- Szeretnék segíteni Hoseoknak! - nyögi ki.
- Ez jó hír! - szorosan magamhoz ölelem. - Ez már érett gondolkodás.
- Először menj oda hozzá és kérj bocsánatot! - indulna el, de visszatartom. - Lenne egy kérdésem... - kíváncsian várja mit mondok.- Mit keres a matrac Maynél?
- Ööö... elkérték?
- Nem mondtad, hogy neked is szükséged van rá?
- Tudják, hogy nem. - alig hallhatóan suttogja.
- Tessék? - kiáltom el magam.
- Láttak minket! Amikor mi lent a hátsó ajtónál csókolóztunk... nem tudtam letagadni... de nem akarják felhasználni az infót... csak szívességet kért May a matraccal...
- Bakker! Ebből még gond lehet... még ha nem is direkt, de véletlenül kikotyoghatják...
- May nem az a fajta... intelligens! Hoseok meg fél a megtorlástól!
Nem tudom, mi tévő legyek... Kellene mindkettőjükkel beszélnem erről... de mit mondjak? Hisz helytelen, amit Jiminnel teszünk.

Jimin szemszöge

Bekopogok ismét Mayhez.
- Jimin vagyok. - szólók be kopogás közben, hogy miattam nem kell Hoseoknak elbújnia, ha még itt van. Pár közeledő lépést hallok és nyílik is az ajtó.
- Szia ismét! - üdvözlöm őket.
- Mit keresel itt? - kérdi gúnyosan May.
- Nem téged! - öltöm ki a nyelvem, mit valami 4 éves... - Hoseok, beszélhetnénk négy szemközt?- Hoseok kérdés nélkül követ ki az udvarra, bár látszik rajta, hogy fél. A felsősök tényleg megtörték ezt a srácot. Kezdem megsajnálni.

- Tudom, sosem voltunk jóban. Tudod, én és a diáktársaink gazdagok vagyunk, te nem. Ezért mindenki téged bántott és csicskáztatott. Kérlek ne haragudj rám, hogy sosem tettem semmit ellene. De most Yoongi mellett jobb emberré szeretnék válni. Szeretnék azzal kezdeni, hogy elnézést kérek tőled, hogy nem segítettem rajtad.
- Komolyan gondolod? - kérdi remegő hangon összehúzott szemöldökkel, én csak a kezemet nyújtottam ki egy kézfogásra. Lassan és félénken emeli fel maga mellől a kezét és a kezembe helyezi. Kicsit megszorítom és kezet rázunk. Bátorítóan mosolygom felé.
- Tudom, ezzel nincs minden rendben... és...
- Megbocsájtok! - mosolyog vissza rám.

Úgy tűnik, May már nem mérges rám. Hármasban ülünk a matracon és a cicával játszunk. Lehet látni rajta, hogy felszedett pár dekát és nagyon játékos. Csoda, hogy még nem bukott le, hogy macskát tart.
- Kellene pár játékot venni neki. - mondja May és áll fel a matracról.
- Most? - kérdi Hoseok. May bólint egyet. - Jimin, te pedig velem jössz!
- Rendben.

Taehyung szemszöge

Jungkookkal együtt indulunk meg a közért fele, valami kajára lenne szükségünk. Azon gondolkodom, mit együnk vacsorára.
- Jimin és May... - látom őket meg együtt elhagyni a liftet. - Mit keresnek együtt? - kérdem és indulok meg utánuk tisztes távolságot megtartva, Kookiet magam mögött hagyva. A kapun kiérve az eredeti céllal ellentétes irányba indulnék el.
- Ugye tudod, hogy nem erre van dolgunk? - kérdi pasim kicsit morcosan miután utolér.
- Csak hadd lássam, hova mennek, mit csinálnak! Kérlek! Tudnom kell! - kérlelem.
- Miért hiszed azt, hogy megcsalja Yoongit? A legjobb barátod, miért nem bízol benne? - nézek át az úton, amerre elindultak.
- Sziasztok! - hallom meg Min tanár úr hangját és összerezzenek.
- Szia! - köszönök és próbálok úgy állni, hogy a testemmel eltakarjam a túloldalt, ahol Jimin és May sétál.