A sors keze - Yoonmin, Taekook

70

Jimin szemszöge

Kezdem megbánni, hogy ilyen helyre hoztam Yoongit. Úgy érzem, számára ez kellemetlen, semmiképp nem akartam ilyen helyzetbe hozni. Azt hittem, tetszene neki, hisz olyan nyitott volt eddig is dolgokra. De ez talán sok neki... Már a kávézóban feszengett, de gondoltam a felszólgáló srác miatt volt. Egy idegen fiú szoknyában hozza ki a kávét és ott cukiskodik, tényleg nem az ő világa. De most úgy érzem ez a hely sem indítja be. Ahogy láttam, hogy reagál arra a plüss kikötöző padra. Viszolyog tőle, talán undorodik is. Meg kellett volna beszélnem vele, hova jövünk. DE mostmár nincs vissza út... Nézem végig magam a tükörben. Lehet egyszerűen csak nevetséges vagyok, ebben a hacukában... Ha a maid kosztüm nem tetszett neki, miért pont a kalauz ruha hozná izgalomba. Most meg itt állok ebbe a szexy kalauz jelmezbe és bizonytalan vagyok, mit tesz, ha meglát. Ha ez sem jön be neki, akkor rögtön kicsekkolunk és elfelejtjük az egészet. Lehet mégis itt kellene abbahagyni. Visszaöltözök és szexelünk egyet az ágyban... Minek is akarna engem egy mini ruhában látni. Lehet visszataszítónak találja, ha egy férfi női ruhában van. Lehet egy éeltre elmegy tőlem a kedve. Már meggyőztem magam, hogy átveszem az utcai ruhámat, mikor meghallom lépteit. Úgy állok, hogy ha benéz az alakon ne lásson meg. 

- Jegyeket, bérleteket! - próbálom kicsit szexin mondani, márha lehet ezt szexin mondani, mikor belép a metrókocsi ajtaján. Meghökken. Ez nem jó jel. Majd elneveti magát. Tényleg nevetségesnek talál. 
- Csak neked lehetnek ilyen ötleteid! - jelenti ki és már majdnem mentegetőzni kezdek, hogy hülye ötlet volt, mikor meglátom, hogy végig mér. Akkor mégsem találja nevetségesnek vagy undorítónak?

- Nincs jegyem. - válaszolja közönyösen pasim.
- Akkor meg kell, hogy bűntesselek! - lépek közelebb.
- Nincs nálam pénz! Ledolgozom a jegy árát...
- Lehet róla szó!  - közelítek felé, ő pedig hátrál, míg az üléshez nem ér. A kezeim a vállaira helyezem és lenyomom a padra.

Még mikor először léptünk be a metróba, rögtön kiszúrtam a kalaúz rucit a hátsó fogason, valószínű ez hozzá jár a kaladhoz. Nehezen sikerült csak belepréselnem magam ebbe a kosztümre, hisz nem férfira tervezték. Kicsit szűk, de remélem hamar lekerül rólam.

Amint leült szerelmem az ölébe mászok, rögtön megcsókol. Ahogy leereszkedem az ölébe a szűk szoknyám szakadni kezd a combomon. Azonnal be is tolja a szoknya alá kezeit és a farpofámra fog. Megugrom. A szoknya a derekamig szakad, csak az öv tartja. Masszirozni kezdi, közben csókolozunk tovább, egyre szenvedélyesebben. Ahogy merevedik a péniszem, úgy bújuk elő a szakadt ruha alól, mivel alsóneműt nem tudtam a szoknya alá venni. Yoongi is észreveszi. Egyik kezét a tagomra helyezi és húzogatni kezdi. Felnyögök. Levegőért kapkodok. Másik kezét is elhúzza seggemtől, és magához húz derekamnál fogva, majd nyakamat kezdi csókolgatni. Közel vagyok, ezért kihúzom magam kezei közül.
Megfogom a fenti kapaszkodót, egyik lábamat az ülésre, másikat az alblak párkányára helyezem, így sarokba szorítom Yoongit.
- A tanár úrnak is meg kell dolgoznia a jó jegyért! - mielőtt még valami választ adhatott volna, már tövig nyomom tagom a szájába. Nem ellenkezik, szopni kezdi. - Csak így tovább! 
Szájába élvezek.

- Remélem kiszórakoztad magad! - áll fel a padról, engem meghátrálásra kényszerít. Leemelem a párkányról és az ülésről is a lábam. Ráfog csuklómra és kicsit meghúzza, hogy engedjem el a fogantyút. Amint elengedem, alkama nyilik, hogy átvegye az irányítást. Megkerül, letépi róla a maradék ruhát és földre dobja. Előre lök a padra. 
- Megdolgozom én még a bérletért is! - ezzel a végszóval tővig nyomja farkát a seggembe. Hirtelen levegőt sem kapok. Rögtön mozogni is kezd bennem, fáj, de most erre vágyok.
- Daddy! Keményebben! - rebegem nyögések közepette. Nem kell rimánkodnom érte, gyorsít a tempóján és erősebb lőkésekkel hatol belém. A farkam hamar ismét merev állapotba kerül. Yoongi is észreveszi, pumpálni kezdi. Szinte egyszerre élvezünk el.

Sajnos több élvezetre már nem jut időnk, így egy fél órát a nagy jakuzzis kádba töltünk és lemossuk magunkat. Nem tudom tönkre tenné-e a hangulatot, ha rákérdeznék, hogy miért reagált ilyen negatívan a plüss kikötöző padra. Elfolytom kíváncsiságom és kiélvezem az utolsó perceket is.
- Lassan indulnunk kell... - jelenti ki a drága tanár úr, szomorú tekintettel nézek vissza rá. - Ne nézz így! - neveti el magát. - Te sem akarsz bajba kerülni... - bólintok egyet és kikászálódom a kádból. Felöltözöm és előkeresem a pénztárcám.

- Most akkor, hogy is kell fizetni? - kérdem, miközben Yoongi már a kabátját veszi fel. 
- Megérinted a képernyőt. - közben teszem, amit mond. - Kiválasztod, hogy check out... látod, kiírja, mennyit kell fizetned... és oda - mutat a nyílásra - be kell tenned a pénzt. - Yoongi segítségével kijelentkeztünk és az ajtó is kinyilt. Lemegyünk a lifttel és az ajtón kilépve szinte összeütközünk Taehyunggal és Jungkookkal. Kookie nagy mosollyal néz ránk. 
- Ne szólj egy szót se! - morogja Yoongi és elindul vissza egyedül, engem pedig a két hülyével hagy. 

- Egy love hotel? - bök oldalba JK - Kinek az ötlete volt? - nem tudom, miért, de elvörösödöm. - Hát persze, hogy a tied! - röhögi el magát. Tae csak megszeppenve jön melletünk. 
- Hagyjál már! - emelem fel némileg a hangom. Már a kávézó előtt vagyunk, ahol a többiekkel fogunk találkozni. Lassan nekik is jönni kell, ha el akarjuk érni a gépet.
Kookie elbúcsúzik tőlünk és elindul a reptérre. Örülök, hogy elmegy, kicsit zavaróak a kérdései. Én sem kérdezem meg, mit művelnek az ágyban a haverommal. Bár lehet ő büszkén elmesélné...

- És ti merre voltatok?- kérdi Yoongi Taehyungot.
- Szuvenírt vásárolgattunk... Korántsem volt olyan izgalmas, mint nektek lehetett... - veregette vállon Yoongit Tae.