A sors keze - Yoonmin, Taekook

15

Yoongi szemszöge

Hangos óracsörgésre ébredek fel, kinyomom és akkor akkorát nyilall a fejembe a fájdalom, hogy hirtelen megmozdulni sem tudok. Felkelés után első dolgom egy fájdalomcsillapítót bevenni. Merre lehet Jimin? Az ágyunkban úgy tűnik, csak én aludtam. Próbálom visszapörgetni a tegnap történteket. Elmentem egy kocsmába, kicsit többet ittam... hazajöttem. Jimin... jön elő az emlékkép, ahogy elém siet és aggódva kérdezősködik... én pedig... megcsókolom... érzem újból a csókjának ízét számban... hevesen csókolóztunk, és... miután seggébe martam belenyögött csókunkba... eltaszított és sírva távozott... Mi a szart csináltam?! Bocsánatot kell kérnem tőle... de mit mondjak miért tettem? Még magam sem tudom... Majdnem megerőszakoltam a saját diákomat... Fejemet fogva ülök az íróasztalnál és azon töprengek mihez kezdjek.
- Yoongi? Jól vagy?- hallom meg Jimin hangját, észre sem vettem, hogy bejött.
- Nem... én... - hogy is kezdjek neki, egy bocsi, kicsit ittam és nem voltam tisztában azzal, mit is teszek, ide nem elég.
- Vettél be gyógyszert?- kérdi mintha mi sem történt volna.
- Igen. De tegnap... én azt sem tudom... - küzdök minden egyes szóval.
- Gondolom nem emlékszel semmire... - kezd bele ő és félek mi mond - Megjelentél és annyira ittas voltál, nem lehetett veled értelmesen beszélni, így leléptem Taehyungékhoz... - magyarázza.
- Akkor nem bántottalak?- kérdem csodálkozva.
- Nem. Miért? Azt hitted?
- Nem... csak nem emlékszem pontosan mi volt és biztosra akartam menni, hogy semmi bajod.- ezek szerint csak álmodtam, hogy erőszakoskodom vele. Ez megnyugtató. De annyira élethű volt az álmom.
- Na öltözz, mert elkésel!
- Igazad van!- indulok meg a szekrényhez és veszem fel a ruháim.- Te nem jössz?- kérdem.
- Nem, ma elmarad az első órám. - közli velem és a fürdőbe távozik.

Otthagyom, azt indulok meg a sulinak, bár mindjárt belehalok a fejfájásba, de munka az munka és magam hülyeségéből vagyok most ilyen szarul.

Jimin szemszöge

Miután Yoongi távozott magamra zártam az ajtót és mellé roskadva sírni kezdtem. Olyan hülye vagyok... miért is gondoltam, hogy emlékezni fog rá, mit tett... ha megtudná biztos undorítónak találná. Mivé váltam?! A tanárom után epekedem, aki heteró...

Nagy nehezen összeszedem magam és elindulok a suliba Taevel. Drága barátom elmeséli, hogy Kookie annyira ügyes volt, hogy Yoongit is elhívta a pénteki buliba... Szuper... Bár kétlem, hogy jön, mert úgy tervezte pénteken suli után már indulunk szülővárosába... Basszus még azt is le kell valahogy mondanom. A nap iszonyat lassan telt el... A barátaimmal együtt mentünk vissza a koliba... ők elmentek moziba, de én nem mehetek, mert még a holnapi matek zh-ra egy mukkot nem tanultam. Javítanom kell átlagom, ha azt akarom, hogy apám emberszámba vegyen. Faszoom ki van vele, hogy pont most kezdi el érdekelni, hogy tanulok-e vagy sem.
Pechemre Yoongi már visszaért a szobákba, mire hazaérkezem. Köszönésen kívül nem is váltunk egymással egy szót sem. Ő egy könyvet olvas én meg próbálok tanulni, de nem értek egy szót sem, de nem akarok segítséget kérni tőle...
- Mi a baj Jimin?- kérdi. Miért vesz mindent észre?
- Semmi...- mondom úgy, hogy fel sem nézek a füzetemből.
- Nekem nem úgy tűnik... Egy feladatot sem oldottál meg az utóbbi órában.
- Jólvanna! Nem értek belőle egy rohadt szót sem!- ordibálok vele.
- Miért nem kérsz segítséget!- emeli fel hangját és összerezzenek rá. Még sosem hallottam dühösen beszélni.
- Kitől?- kérdem még mindig kiabálva.
- Mondjuk tőlem? Vagy ha annyira utálsz, akkor Taehyungtól!- vág vissza és indul meg az ajtó felé- Mellesleg szólhattál volna, hogy nem akarsz velem jönni, mert diszkózni mész! - és feltépve az ajtót megy ki rajta, majd jól becsapja maga után. Most iszonyatosan érzem magam. Nem értem, miért kiabáltam vele, hisz ő semmiről sem telet... Egy seggfej vagyok. Ha visszajön bocsánatot kérek rögtön tőle...
Már több órája elment... és megint aggódom érte... Mi a fenét csináljak... Mikor 10et ütött az óra lefekszem, lassan csak jönnie kell...
Reggel óracsörgésre kelek, nehezen kinyomom...mad szemeim kipattannak. Hátam mögé nézek, de Yoongi sehol. Miért nincs itt? Hol lehet? Aggódom... fel-alá járkálok, miért nem kértem el a telószámát? Írtam Taehyungnak, hogy ma ne várjon rám, mert nem megyek suliba, mert Yoongi nem jött haza.

Yoongi szemszöge

Nem tudom, mi baja lehet mostanában Jiminnek... olyan hangulat ingadozásai vannak, mint egy terhes nőnek... Nem akartam ma estére több stresszet, ezért hotelbe megyek, majd reggel miután Jimin elmegy suliba, beugrom átöltözni. Ráérek, mert csak a harmadik órában kezdek. Egy jót aludtam, reggel 8 után elindulok a koliba.
Lépek be az ajtón és meglátom Jimin cipőjét és kabátját... Itthon lenne? Az ágyban magzatpózban összekuporodva találok rá. Alszik, de arcán egyértelműen száradt könnyek vannak, szemei alatt a bőre kipirosodott, valószínűleg a sok dörgöléstől.
- Jimin?- halkan szólítom, nehogy felijedjen. Lassan nyitja ki szemeit, amik szintén vörösek.
- Yoongi?- rekedten válaszol. Majd hirtelen a nyakamba borul. Lehet miattam aggódott? - Azt hittem valami bajod esett...- mondja miközben arcát a nyakamba fúrja.
- Jaj Jimin! Sajnálom, hogy aggódtál miattam, de nem akartam veszekedni, ezért egy hotelben aludtam.- mondom közben a hátát simogatom.
- A lényeg, hogy jól vagy! Bocsi, hogy tegnap úgy rád förmedtem, nem akartam... Én...- elcsuklik a hangja és sírni kezd.
- Ha nem akarsz mégsem jönni velem, megértem... ha meg szeretnél, indulhatunk szombaton is, miután kialudtad a partit...- mondom nyugtatóan.
- Köszi Yoongi! - egy darabig még ölelkezve maratunk, majd nekiálltam készülődni az órámra. Jimin így nem jöhetett, mondtam neki vegyen egy forró fürdőt és feküdjön le... Majd, ha visszaérek, megbeszéljük, mit szeretne.

Taehyung szemszöge

Ha nem történik csoda, akkor Jimin bele fog betegedni, hogy szerelmes a tanárunkba. Egyre rosszabb állapotban van, ma reggel beugrottam hozzá, mielőtt bejöttem volna suliba, nem volt szép látvány. Kialvatlanul, kisírt szemekkel látni legjobb barátom aggasztó. Bár ez a mizéria apjával is betett neki. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki.

A matektanár Jiminnek egyest adott, mert nem jelent meg a zh-n. Meg sem kérdezte, miért nincs jelen... ez azért szemétség. A szünetben Kookiemmal a teraszon ebédelünk, mikor kicsit nagyobb hangerővel mondom a magamét. Nem hinném, hogy ezek után még lesz kedve este bulizni.

Yoongi szemszöge

Az egyik szünetben véletlenül meghallom Taehyungot és Jungkookot arról beszélgetni, hogy a matektanár csak úgy beírt Jiminnek egy egyest, mert nem volt ott a zh-n. Azt hiszem, megmondom én a véleményemet annak a hárpiának.

Most az igazgatóiban ülök, mint a régi szép időkben. Kicsit erélyesebb voltam Kim tanárnővel, de megérdemelte. Kiálltam Jimin mellett, mert nem akart ő lógni, csak szarul volt. Ezt kicsit kedvesebben elmagyaráztam az igazgatónak, aki némileg megértőbb volt, így adott Jiminnek egy esélyt javítani. Ha legalább négyesre megírja a zh-t szünet után, akkor kitörli a naplóból az egyest. Nem tudom hogy, de megoldjuk. Jimin nem hülye, majd korrepetálom a szünetben.
4 óra tájt értem haza. Jimin az ágyban feküdt és csak bámulta a plafont.
- Hé! Kölyök!- kiabálok, hogy észrevegye, hogy neki szólok.
- Szia Yoongi!- ábrándjából felébredve köszön vissza.  Mellé fekszem.
- Mikor mentek?- kérdem.
- Hova?
- A buliba?
- Nem megyünk. Nincs mit ünnepelni... matekból egyest kaptam, mert nem mentem be.
- Azt én elintéztem...- mondom, közben felé fordulok.
- Hogyan?- kérdi és hozzábújik.
- Vagyis csak félig intéztem el... a másikat neked kell teljesítened.- elmondtam neki a történteket és látom rajta, hogy kettős érzelmek őrlik.
- Nem hiszem, hogy meg tudnám tanulni négyesre.
- Dehogynem, egész szünetben lesz időnk rá!
- Segítesz?- kérdi meglepetten.
- Persze, félig meddig az én hibám is... ha nem hagylak magadra, nem fordulsz magadba és el tudtál volna menni a zh-ra.
- Amit ha megírtam volna egyest kaptam volna... semmit nem tudok.
- Ne ezen agyalj, készülődj a buliba... holnap meg elviszlek magammal és addig gyötörlek majd matekkal, míg nem megy. Áll az alku?
- Egy feltétellel.... Ha te is jössz a buliba... a város másik felén van a hely, ott nem ismernek minket.

Végül belementem a dologba és már úton is vagyunk a buliba egy taxiban ülve Taekookkal. Taekook... Jimin nagyon kreatívan ezt a shipnevet aggatta rájuk...