A sors keze - Yoonmin, Taekook

96

Hoseok szemszöge

Még mindig zavar a hétfőn félbeszakadt beszélgetés Mayjjel, de azóta sem hozta fel se ő, sem én a dolgot, pedig eltelt egy hét is. De mit kellene tennem, hisz én szerelmet vallottam, ő semmit nem válaszolt rá. Pedig alkalma is lett volna rá... Megint én hozzam fel a témát?! 
Csak a könyv felett ülök és bámulom. 
- Szia! - suttogja May, mikor mellém ül. - Kerestelek a szobádban, de nem voltál ott. Persze a mobilodra sem válaszolsz... alig találtalak meg. - dorgál meg halkan, mivel a könyvtárban vagyunk.
- Bocsi! De a beadandómhoz keresek anyagot... Tudod utolsó évben nem lehet félvállról venni a tanulást. - magyarázkodom. Mintha valami kivetni való lenne abban, hogy a tanulásra koncentrálok.
- Értem én... de meddig tart ez az anyaggyűjtés? - kérdi kicsit türelmetlenül.
- Lassan végzek... pár oldal van hátra. - mutattok a könyvre, ami felett ülök.
- Megvárom. - leteszi a fejét a padra és becsukja a szemét. Befejezem pár perc alatt az olvasást és a jegyzetelést, majd megbököm a mellettem ülő lány karját.
- Mehetünk! - állok fel és a kezembe veszem a könyveket, majd visszahelyezem a polcra. Ahogy kiérünk a könyvárból belém karol.
- Meghívlak egy kávéra! - mondja jókedvűen.
- Te is tudod, hogy nem kávézom...
- Akkor egy forró csokira. - húz ki a suli területéről.
- A koli a másik irányba van. 
- Nincs kedvem az automatás kávéhoz... - dünnyögi.
- Kávét sem szabadna innod... - nézek rá szigorúan.
- Oké... akkor én is forró csokit iszok vaaaagy teát. Így jobb? - néz rám boci szemekkel.
- Persze. - mosolyodom el, nem tudok kiigazodni rajta. 

Leülünk a kávézóba és megrendeljük az italokat.
- Jobban van már Jimin? - kérdem, amióta szerelmet vallottam neki, nem igazán tudok feloldódni mellette. De mégis szeretnék vele beszélgetést kezdeményezni.
- Nem hinném. - szomorodik el. - Szinte nem is beszél senkivel... olyan rossz néha még ránézni is.
- Este bekopogok hozzá, hátha szeretne beszélgetni... bár tegnap hallottam, hogy Taehyungot sem engedte be... - mesélem.
- Tényleg?! -akad ki.
- Igen, vagy fél órán keresztül állt az ajtó előtt... azt megunta és visszament a szobájába.
- Szegény... - sóhajt egy nagyot. Tudtam, hogy jóban vannak, de hogy ennyire megviseli a másik sorsa, nem gondoltam volna.

Csend ült közénk, amit pár perc múlva May tört meg.
- Hoseok! - felnézek a lányra. - Gondolkoztam... úgy érzem én is kedvellek... ha szeretnéd, megpróbálhatnánk... - majdnem kiköpöm a csokis italomat, amint eljut az agyamig, mit is mondott May.
- Komolyan mondod?! - ez csak álom lehet. - Leszel a barátnőm? 
- Igen. - feleli mosolyogva. Visszamosolygok, de közben kétségbeesek. Mit is kellene most tennem?! Még sosem volt barátnőm!

Mayt vissza kisértem a szobája ajtajáig, én pedig felmentem a sajátomba. El sem hiszem, ami ma történt velem...
Ma a kedvemet még a sok házi sem lombozza le. Pittyen egyet a mobilom, üzenetem jött, megnézem. A BARÁTNŐM írt, hogy reggel menjek érte és együtt menjünk a suliba. Ezzel kapcsolatban kettős érzéseim vannak, de csak nem vernek agyon, ha a suli legszebb lányát kísérem be az órára. Vagy igen? Megrázom a fejem, hogy a rossz gondolatok elszálljanak... nem szabad elszúrnom!

Reggel mindenki megbámul minket, ahogy együtt haladunk végig a fél sulin. Nah indulhatnak a pletykák. Valószínű holnapra már mindenki tudja, hogy együtt jöttünk a suliba.

Órák után May terméhez megyek és előtte megvárom. Ismét mindenki megbámul minket.
- Figyelsz te rám? - lök oldalba May.
- Bocsi, elkalandoztam. - vallom be őszintén.
- Azt látom!  - akad ki. - Legalább szebb nálam? 
- Mi? - nézek rá értetlenül.
- Akire gondoltál... szebb nálam? - mondja durcásan.
- Rád gondoltam...
- De hisz itt vagyok melletted... nem gondolkodnod kellene rajtam, hanem beszélgetni velem!
- Igazad van. - mosolygom el magam. - Mit szeretnél csinálni? - kérdem, miközben elhagyjuk az iskola területét. 
- Hmm... ma sajnos tanulnom kell, de átjöhetnél hozzám... és tanulhatnánk együtt. - ajánlja fel. Én csak rábólintok. Csend ereszkedik ránk. 
- Nem szeretnéd megfogni a kezem? - kérdi egy idő után. 
- Ha szabad. 
- Ühüm. 
Keze után nyúlok, kéz a kézben sétálunk be a koliba.
Késő estig vagyok Maynél, majd szomorkásan hagyom magára a szobába.

- Valami baj van? - kérdi Jungkook, mikor felérek az ötödik emeletre. Ismét Jimin ajtaja előtt ácsorognak Taehyunggal.
- Nem. Semmi! - mosolyodom el. - Csak vissza kellett jönnöm a szobába, nemsokára takarodó. Nem enged be Jimin? - kérdem, amire egy fejrázással válaszol.
- Jó éjt! - köszönök el tőlük és visszahúzódom a szobámba.

Taehyung szemszöge

- Aggódom Jimin miatt... tudom tele van a tököd már, hogy ennyit foglalkozom vele. - mondom miközben megyünk le a lépcsőn a saját emeletünkre.
- Tae! - megáll a lépcsőn és maga felé fordít. - Megértem, hogy aggódsz! Te mindig is jó barátja voltál Jiminnek. Szüksége van rád, de lehet kellene neki adni pár napot... csak jobban lesz...
- Nem tudom... még sosem láttam ilyennek...

Ma reggel egyedül ment be a suliba, ott hiába vagyok a padtársa, alig beszélgettünk és még óra után is elviharzott. Szeretnék segíteni neki, a vigasza lenni, de nem hagyja. Teljesen bezárkózott. Remélem Kookienak igaza van és hamar összeszedi magát. Eddig legalább megvárt reggel és együtt mentünk be az iskolába. Igaz, sokat nem beszélgettünk, mert minden kérdésemre egyszavas válaszokat kaptam, vagy egy bólintást vagy megrázta a fejét. Lehet túlságosan rászálltam, hagynom kellene teret neki és majd ő nyit felém, ha készen áll. Így fogok tenni.

Miután beértem a terembe Jimin mellé ülök, aki csak lehajtott fejjel ül a padba. Köszönök neki, visszaköszön. Nem fogok rákérdezni, miért nem várt meg reggel, mert tudom a választ. Előkotrom a könyveim és a tanár is megérkezik. 
- Tegyetek el mindent a padról, csak egy toll marad! - jelenti ki a tanár. Mindenki sóhajtozik, mikor megkapja a röpdoga papírját. - 10 percetek van! - néz rá az órára a tanár. 
Nekiállok megválaszolni a kérdéseket. Szerencse, nem nehéz. Fél szemmel ránézek padtársam papírjára, ami teljesen üres. Megbököm a könyökömmel, mire rám néz. Közelebb csúsztatom a lapom, hogy le tudja másolni a válaszokat, de ő megrázza a fejét és csak vizslatja a kérdéseket. Most nem tudja a válaszokat vagy nem akarja kitölteni?! Ezzel csak magának árt... A tanárunk összeszedi a dolgozatokat, rögtön Jiminhez fordulok kérdőn, de ő nem figyel rám. 

Óra után rögtön kérdőre vonom Jimint.
- Nem tudtam a válaszokat... - mondja alig hallhatóan.
- Értem, de miért nem másoltad le az enyém? - akadok ki, amit egy vállrándítással elintéz. A nap további részén már nem is beszéltünk. Lenyelem a mondandóm, mert nem akarok veszekedni vele. Fáj, így látnom legjobb barátom. 

-------------------------------------------------------------

Sajnos elő fognak fordulni kisebb- nagyobb kihagyások. Vendéglátásban dolgozom, így teljesen kiszámíthatatlan, mennyi időm lesz írni. Remélem így is azért várni fogjátok a friss részeket!