A sors keze - Yoonmin, Taekook

125

Jimin szemszöge

Yoongival abban maradtunk, senkinek nem szólunk, hogy ismét együtt vagyunk. Sok mindentől függ még a boldogságunk.

- Jimin! - szólít meg Yoongi a suli folyosóján, ahogy haladnánk el mellette Taehyunggal.
- Tessék tanár úr! - elegem van a formalitásból.
- Elküldted már apádnak a kérelmet, hogy aláírja? - kérdi.
- Igen, még múlt héten...
- Hívd fel, hogy legkésőbb jövő héten aláírva küldje vissza, mert lekésed a határidőt!
- Rendben, tanár úr! - elköszönünk és mindenki megy a dolgára.

- Francba! Órák után felhívom... - motyogom az orrom alatt, de Tae meghallja.
- Lehet elfelejtette? - gondolkozik el barátom.
- Vagy direkt az utolsó pillanatban küldi vissza, hogy dühítsen! - felelem kicsit unott hangon.
- Gondolod?!

Beérünk a termünkbe és mérgesen dobom a tankönyveket az asztalra. Nincs kedvem itt lenni.

Leülök a padba és fél szemmel a legjobb barátomat figyelem. Amióta visszaküldték a suliba látom rajta, hogy kínszenvedésnek éli meg az itt létet ő is. 
Nem hiszem el, hogy szülei nem képesek a döntését elfogadni. Eddig azt hittem Taenek vannak a világon a legjobb szülei, erre kiderül, hogy olyanok mint az enyémek. Kényszerítik fiukat a számukra legegyszerűbb megoldásra, ami visszaküldeni a gimibe. Nehogy foglalkozni kelljen vele és a gyászával. 

Unottan hallgatja a tanárt, de lélekben nincs itt. Hogy tudnék segíteni neked, Tae? Gondolataimba mélyedek, már csak arra leszek figyelmes, hogy Kookie jelenik meg a padunk mellett. Szünet van?
Tae elmondta, még Kookie is ellenzi a terveit... hogy lehet már ilyen?! Pont neki kellene legjobban támogatnia őt. Bár eddig is sok hülyeséget csinált... még mindig nem tanult a hibáiból.

- Tényleg másik suliba mész át? - kérdi JK. - Az előbb voltam a tanáriban és fél füllel meghallottam.
- Igen... - felelem.
- Akkor én sem maradok. - vágja rá. - Megyek szerelmemmel...
- Nem Kookie! - emeli fel tekintetét Tae. - Én megyek a farmra, te pedig ügyes leszel és tanulsz!
- Miért ne mehetnék? - akad ki ismét. Veszekedni kezdenek, amire már nem igazán figyelek, mert reggel is ezen vitatkoztak ide úton. 

- Jungkook! Becsengettek, menj az osztályodba! - adja ki a parancsot Yoongi, ahogy belép a terembe. JK mérgesen kikullog. Egész szünetben képes volt veszekedni...

- Akkor ma megbeszéljük a kirándulásunk... sikerült mindent lefoglalnom... - taglalgatja a tanár úr az év végi kirándulás menetét. Egyszer csak Tae felteszi a kezét. - Mondjad, Taehyung! - szólítja fel a mellettem ülőt.
- Nem tudok menni a kirándulásra. - jelenti ki Tae, mindenki rászegezi tekintetét, még én is. Ezt nekem egy szóval sem mondta. - Mivel már minden ki van fizetve, szeretném felajánlani Hoseoknak a kirándulást, ő sosem mehetett még kirándulni...
- Értem, ezt szünetben megbeszéljük... - nem tért ki komolyabban az osztályfőnök a dologra, gondolom rá szeretné beszélni, hogy ha már itt hagyja a sulit az utcsó kiránduláson vegyen azért részt. De látom a legjobb barátomon, hogy ezt már ő eldöntötte. Én sem fogom ezzel nyaggatni.

Yoongi szemszöge

- Taehyung, tényleg gondold át... biztos Jimin is szeretné, hogy részt vegyél a kiránduláson. - próbálok lelkére hatni. - Ha már ez az utolsó éved itt, tölts egy kis időt a többiekkel. Később meg fogod bánni! - Tae körbenéz.
- Mióta érdekel, hogy Jimin mit szeretne?! - vágja a fejemhez. Most komolyan lekiabálja a tanáriban a diákom a fejem.
- Halkítsd le a hangod! Ha meghallja valaki, be kell írnom neked.
- Tedd azt! Mit érdekel engem.... vissza se akartam jönni! - vágja rá és elindul az ajtó felé.
- Várj! - megáll és felém fordul.
- Mi van még? - sóhajt egyet és megforgatja a szemeit.
- Miért akarsz a farmra költözni? - kérdem.
- Mert papának szüksége lesz rám. - feleli már normális hangnemben.
- Beszéltem szüleiddel... azt mondják papád nem szeretne visszatérni a farmra.
- Hazugság! Papa mindennél jobban szereti azt a helyet.... anyáék telebeszélték a fejét minden hülyeséggel, ezért mondja, hogy nem akar visszamenni... de én tudom az igazat... 
- Értem. Hát én szüleiddel értek egyet, hogy neked még tanulnod kellene...
- Attól, hogy a farmra költözök még levelezőn be tudom fejezni a tanulmányaim... és a te véleményed senkinek sem számít... - kinyissa az ajtót és távozik. Ezt jól megkaptam. Nem gondoltam, hogy ez a gyerek ilyen is tud lenni. Hisz eddig ő volt a légillemtudóbb az osztályban. Elhiszem, hogy gyászol, de ha ezt váltja ki egy szerettének elvesztése, akkor érzelmileg instabil. Ebből nem fog semmi jó származni.

Takarodó után, mikor már én is aludni térnék, az ajtó felől zajt hallok meg, majd kattan a zár. Lehet el kellene vennem a kulcsot Jimintől.
- Nem szabadna minden éjjel átszöknöd, még lebukunk... - morgolódom.
- Ne légy már ilyen! - mosolyog rám és bebújik mellém az ágyba.
- Így korábban kell felkelned, hogy visszaszökj a szobádba... de te tudod. - fordítok neki hátat, ő pedig hátulról megölel.

Reggel meghallom Jimin ébresztőét, lassan kikecmereg az ágyból.
- Délután 4 körül ráérsz? - kérdem.
- Aha. - motyogja és lehajol adni nekem még egy csókot. - Miért? Randira hívsz?
- Megmutatnám az apartmant, amit kinéztem... - nagyban bólogat. - Akkor a sulitól két utcára lévő kínai büfé előtt veszlek fel autóval...
- Miért ott? - kérdez vissza kómásan.
- Mert az elég távol van innen és nem sokan járnak arra... - fordulok meg és a fejemre húzom a takaróm. Még van egy kis időm aludni. Még hallom, ahogy becsukódik az ajtóm, szinte rögvest vissza is aludtam.

Fél 6-kor ismét ébresztő csengésre ébredek, de ez már a sajátom. Nem sok kedvvel, de felkelek. Jó Jiminnel aludni, de veszélyes. Nem bukhatunk le, mert akkor felesleges volt, hogy Jimin letörölte a bizonyítékokat... Ha apja aláírja a papírokat nyári szünet kezdetétől már nem leszek a tanárja és nem szegünk semmi szabályt. Bárcsak már ott tartanánk.

Alig teszem be a lábam az iskola területére, Jungkook idegesen lép hozzám.
- Kérem, jöjjön velem! - a hangsúly alapján inkább érzem parancsnak, mint kérésnek... Pár diák nagy szemmel néz felénk. Nem tudom, mi folyik itt, ezért beleegyezek és követem. Az egyik üres terembe megyünk be.
- Mi a baj? - kérdem érdeklődve.
Nagy levegőt vesz és belekezd mondandójába. Mire végére ért, már be is csengettek. Nem tudom pontosan, mit vár tőlem. Tanácsot, segítséget?

Végül sietnem kellett órára, a beszélgetésünk félbemaradt. Legalább van időm kicsit átgondolni, milyen tanácsot tudok adni neki. Nem tudom, mi lenne a helyes ebben a helyzetben. Tae szeretne a farmra költözni, hogy mamája emléke nehogy megfakuljon emlékeiben. Vagyis nem azért élne a farmon, mert papájának segítségre lenne szüksége. Sőt a bácsi el szeretné adni és a városba költözni közel Tae szüleihez. Már ő is beteg és a sok munka számára is megterhelő. Legalábbis ezt mondta nekem Jungkook. Tae szülei JK-től várják, hogy beszélje le gyereküket a tervéről, de eddig nem sikerült. Nekem is úgy tűnik hajthatatlan Taehyung. Nem tudom én ebben, hogy tudnék segíteni... főleg amiket a fejemhez vágott tegnap.