A sors keze - Yoonmin, Taekook

75

Taehyung szemszöge

Nézek ki a taxi ablakán keresztül az enyhén havas tájra. Mielőtt elindultunk a koliból, akkor kezdett havazni. Lassan egy órája vagyunk úton és még ugyanennyi lehet előttünk. A hegyekbe megyünk, ott töltünk egy hetet kettesben egy nagy faházban. A házikó magában áll egy kis tisztáson, a legközelebbi falu 25km-re van. Vagyis az ott töltött idő során nagy valószínűséggel nem fogunk senkivel sem találkozni.

- Milyen szép! – szólít meg Kookie, felé fordulok és bólintok egyet.
- Alig várom, hogy odaérjünk! – felelem. Rám mosolyog, szeretem a mosolyát. Akárhányszor rám mosolyog, hevesebben ver a szívem. Hogy lehet valakinek ekkora hatása rám?! Boldog vagyok, nincsenek rá szavak, amit most érzek. Egyszerűen boldog vagyok. Visszafordul az ablak felé és bámul kifelé. Én pedig őt bámulom. Tényleg szeretem, teljes szívemből. Sóhajtok egyet és én is ismét a tájat kezdem nézni.

Ahogy haladunk az úti célunk felé, egyre kevesebb autó keresztezi az utunk. Már egy ideje csak fákat látok, vagyis lassan oda is érünk. Lefordulunk egy kis földes útra, izgatott vagyok. Innen csak pár perc és a háznál vagyunk.

Ahogy a taxi megáll a faház előtt, tátott szájjal szállok ki, a taxis segít Kookienak a bőröndöket kiszedni a csomagtartóból, ahogy az autó távozik, mellém áll szerelmem.
- Mutatós! – indul el a ház felé. Megfogom a kezét, értetlenül fordul felém.
- Le szeretném fényképezni! A hó körülötte még érintetlen... - veszem elő a mobilom. Készítek pár képet, JK türelmetlenül toporog mellettem. Olyan gyönyörű a táj. Fenyves veszi körül a kis tisztást és a hótakaró olyan idillivé varázsolja a hangulatot.
- Nah? Mehetünk? – kérdi, de már emeli fel a táskáját és a bőröndjét. Fél pillanatig még a telefonom nézem.
- Nincs térerőm! – akadok ki. Felnézek, de párom már a házban van. Felveszem én is a motyómat és utána futok.

-Kibaszott hideg van! – mondja barátom, miközben a kandallóhoz megy és az előkészített gyújtóst begyújtja.
- Mondták, hogy nekünk kell begyújtanunk... - emlékeztetem.
- Tudom, máris melegebb lesz! - dobálja a tűzre a fát. Még egy ideig kabátba leszünk.
A tűz lobog, én rögtön bedugom a hűtőt és beteszem a romlandó alapanyagot, a konzerveket csak a konyhapultra teszem. Hamar melegedni kezd a levegő bent. Ahhoz képest, hogy egy faház, teljesen modern stílusban van berendezve. Nagyon ízléses. JK bekapcsolja a TV-t és leül a kanapéra.
- Nem működik a netflix! – morogja és dobja le maga mellé a kabátját. – Pedig, azt ígérték, hogy van! Remélem, az internet azért működik...
- Még téterő sincs! – nevetem el magam.
- Tessék?! – veszi elő mobilját és nyomkodni kezdi. - Basszus! Még a tulajt sem tudjuk felhívni!
- Remélem senki sem fog aggódni, hogy nem ér el minket... - állok mellé és fogom meg vállát vigasztalásul. – Te akartál mindentől távol lenni és kikapcsolódni. Kirándulni meg hasonlók...
- Persze... de esténként jó lett volna összebújni egy romantikus film közben... - feleli.
- Pendrive-on hoztam pár filmet...
- Te mindenre gondoltál...- mosolyodik el szerelmem és csókol meg.
- Nem csak filmezéssel tudjuk elütni az időt...

Felviszem a bőröndjeinket az emeletre. Itt még a meleg nem teljesen terült el. De estére biztos jó idő lesz. Majd éjszaka többször is fel kell majd kelni, hogy rakjunk a tűzre. A kialudna, reggelre megfagynánk. Najó azt csak nem, de biztos megfáznánk... ülök le az ágyra. Legalább ez kényelmes.
A kis melléképületből behoztunk egy jó adag fát, hogy az éjszaka ne keljen kimennünk, a hó még mindig esik. És már kezd is sötétedni.

Egy jó forró fürdő után Jungkook végigfut a pendrive-on lévő filmeken, hogy mit is nézzünk. Én pedig előszedem a ttokobokkit, amit indulás előtt vettünk. Ez lesz a mai vacsink. Egy tányérra kiszedem a csomagolásból és egy kólával együtt leteszem a kanapé előtti kis asztalra.
A film mellett elfogyasztjuk a vacsit és némi rágcsálni valót, majd összebújunk.

Reggel az ágyban ébredek vagyis Kookie felhozott a hálóba, miután a film közepén elaludtam. A mellettem fekvőre pillantok, még alszik. Óvatosan kikászálódom az ágyból és halkan lemegyek a földszintre.
Előkeresem a serpenyőt és kiveszem a tojásokat a hűtőből, omlettet készítek reggelire. Az órára nézek, lassan szerelmem is felkelhetne. Az étkezőasztalra teszem a kész ételt. Felmegyek a páromért a hálóba, aki persze még nagyban húzza a lóbőrt. Leülök mellé és a hajába túrok.
- Jó reggelt! – suttogom bele fülébe. Lassan ébredezik.
- Jó reggelt! – feleli, felül és megcsókol. – Erre szívesen ébredek minden reggel.

A reggeli után melegen felöltözünk, és kicsit felfedezzük a környéket. A faházikó tulajdonosa mondta, hogy nem messze van ide egy kis patak, ahol halakat is lehet fogni. Horgászbotok is vannak, amiket használhatunk. De először meg kell találni a patakot és nem eltévedni, főleg, hogy a mobilokon térerő sincs.

- Egyenesen előre megyünk, nem fogunk eltévedni... a hóban is meglátszanak a lábnyomaink. Nyugodj meg, nem lesz semmi gond! – mondja Kookie, látja rajtam, hogy szkeptikus vagyok a kis séta végett. Tudom, hogy nem fogunk eltévedni, de akkor is ismeretlen számomra a környék és ha valami gond lenne, segítséget sem tudunk hívni.

Szeretem a havas tájat, erdőt. Tényleg csak a fákat és a havat látom. Olyan nyugodt minden. Ebben a pillanatban egy hangosabb zajra kapom fel a fejem. Balra nézek, abba az irányba, ahonnan jött a hang. A kezdeti ijedelem rögtön el is múlik, mikor meglátom, hogy egy szarvas sétál el, úgy száz méterre tőlünk. Az állat nem vett észre minket, ezért lassan előveszem mobilom és készítek róla pár képet. Örülök, hogy eljöttünk sétálni, pár méterrel arrébb pedig egy színes tollú madár száll a fára, szintén lövök róla pár képet. A patakot is sikeresen megtaláljuk, de sok víz nincs benne, így horgászatból nem lesz semmi. Itt is jó pár fotót a tájról és Kookieról.

-Lassan indulhatnánk vissza... kezdek éhes lenni... - szólal meg szerelmem. Szalad az idő, ha az ember jól érzi magát.
- Rendben. Már 2 óra van... ha visszaérünk, gyorsan összedobunk egy ráment.
- Egy forró leves jól fog esni, elég hideg van ma! – fogja meg a kezem és lassan visszasétálunk a házikóhoz.

Jungkook begyújt, én pedig kimegyek fáért. Nem zárta be tegnap a fás ajtaját? Csodálkozom.

Mikor beérek, már a konyhában áll és a levest készíti. Én addig előkészítem az evőeszközöket és leülök az asztalhoz. Annyira örülök, hogy eljöttünk ide és még ilyen szép a táj is.