A sors keze - Yoonmin, Taekook

54

Jimin szemszöge

- Figyelem! - kiáltja el magát a tanárnő, mire Tae összerezzen. - Még csak én szállok le! Elkérem a kulcsokat és kiosztom leszállásnál! 
Mindenki visszaül a helyére és várja, ahogy a tanárnő magas sarkú cipőben odatipeg a hotelhez és belép az ajtón. Mi a fenének jön ilyen szerelésben kirándulni?
- Gyerekek! - lép fel ismét a busz lépcsőjére és onnan ordibál. - Akkor akinek megvan a párja, akivel egy szobába szeretne lenni, jöhet is és elveheti a kulcsot. - szinte egyszerre áll fel mindenki és elkezdődik a tolongás. Végre valami élet szállt a csapatba, gondolom és én is beszállok a tolongásba, közbe elkapom Tae kezét. Magammal húzom és pár pillanattal később megkapjuk a szobakulcsunkat. Mikor beérünk a hotelbe egy férfi elveszi bőröndjeinket és kísér el szobánkhoz. A szobánk tágas és modern berendezésű, két óriási ággyal, az egyikre rádőlök.
- Nem akarsz kipakolni? - kérdi tőlem barátom.
- Nincs kedvem, majd később. - ásítom el magam és kicsit pihentetem a szemem.

- Ébredj, hétalvó! - lök meg Tae. Résnyire kinyitom szemem. Elaludtam.
- Nincs kedvem! - válaszolom.
- Már lent kellene lennünk! - fogja meg kezem és kezd el ülő helyzetbe húzni.
- Jólvanna...

Magamra szenvedem a cipőm és a kabátom. Még jó, hogy van lift... nem lenne erőm lemászni lépcsőn 15 emeletet.
- Jimin, Taehung! Késtetek! - kiáltja Lee tanárnő, a dobhártyám kiszakad.
- Elnézést! - mondja Tae és beszállunk a buszba.

- Gyerekek! Figyelem! Most a császári palotába megyünk! Kérlek titeket, viselkedjetek normális ember módjára! - üvölti a banya pár centire a fülemtől. - Amíg odaérünk felelevenítjük a történelem órákon tanultakat...
Kellemes utunk lesz...

Fél óra múlva meg is érkezünk, egész úton jártatta a száját a tanárnő.
- Ez gyönyörű! - nézelődik körbe Tae.
- Igen...az... - adok neki igazat, bár engem annyira nem nyűgöz le.

Valahogy engem az ilyen történelmi épületek sosem érdekeltek. Én ezt a helyet fél óra alatt körbejárnám és ennyi. Már vagy 2 órája bolyongunk a hidegbe... még ha nyáron jöttünk volna ide, talán még élvezném is a lassú sétát és az idegenvezetést. Bár nem értem, miért kell ennyire elhúzni, hisz az infók nagy részét nem fogjuk megjegyezni. És még uncsi is.
- Figyelj oda! - súgja fülembe Yoongi. A meleg levegő, amit kifújt, libabőrt okoz. Kicsit talán még fel is ajzott. Nem reagálok, csak unatkozó tekintettel bámulom az egyik lámpát. Már sötétedik, mikor ismét a buszra szállunk. Végre valami jó is történik. Megyünk enni.

-Unatkozom! - mondom legjobb barátomnak, az ágyra dobom magam.
- 10 perce értünk vissza...
- Játszunk? - bólintok a konzolok felé. Van itt minden, mint a búcsúban.
- Legyen! 

Halk kopogást hallok meg.
- Megyek! - nyitom ki az ajtót.
- A 1505-ös szobában gyűltünk páran össze... ha van kedvetek...
- Naná! - felelem Hyerinek és dobom az ágyra a joysticket. Taere nézek, aki még csak meg sem mozdult. - Gyere, Tae!
- Tudod, mik mennek ezen a kis partikon... és szerintem a tanárok sem engedték meg...
- De, még a tanár úr is ott van! - szól közbe a lány.
- Tényleg? - kérdem csodálkozva, erre a lány bólint és távozik.

- Sziasztok! - lépünk be a szobába. Páran visszaköszöntek, a többiek pedig Yoongi körül gyülekeztek össze. Látom rajta, hogy nem áll a helyzet magaslatán. Igaz, hogy a diákok szeretik Yoongit, mint tanárt, de sosem került túlságosan közel hozzájuk. Persze, engem és Tae és Kookiet kivéve. Most meg körbefogja 6 osztálytársam is, akik csak kérdésekkel bombázzák. Kellett neki, igent mondania a diákoknak. Még ő nem vett észre minket, de felé indulunk.

- Mit kértek? - ugrik a képembe oldalról May és kézen fog engem és haveromat, húzni kezd minket az asztalhoz. - A tanár úr megengedte, hogy kicsit iszogassunk. - magyarázza az osztálytársam és kezünkbe nyomja a poharat és mutogatja végig a kínálatot.
- Én nem iszok! - adja vissza Tae Maynek a poharat és bután nézek rá.- És Jimin sem! - veszi ki az én kezemből is a poharat és azt is a lány kezébe nyomja.
- Mi bajod? - kérdem, de válasz helyett eltol az asztaltól. Bocsánatkérően nézek Mayre, aki csak mosolyog.
- Nem inni jöttünk ide... - jelenti ki. Erre inkább nem is reagálok.

- Gyertek! - szól Seulgi, mikor odaérünk hozzájuk, szinte körbeüljük Yoongit.
- Megmentenétek? - kérdi Yoongi rám és Taehyungra nézve.
- Miért, tanár úr? - kérdem incselkedve.
- Olyan érzésem van, mintha kihallgatáson lennék. - neveti el magát.
- Honnan tudja, milyen az? - vágja rá Tae. Mindenki felnevet.
- Most jött el az ideje, hogy távozzak! - áll fel mellőlünk tanárunk.
- Megfutamodott! - nevetem el magam.
- Tényleg Jimin, te a tanár úrral egy szobában laksz! - szól közbe Doyun. - Te is biztos tudsz valami pikánsat mondani róla!
- Nem ajánlom, Jimin! - néz rám szigorúan pasim.
- Hát, ha most távozik, akkor nem is tudja meg, mit kotyogok ki...
- Ez már zsarolás! - visszaül, ahonnan felállt. - Mit akartok még tudni? - adja meg magát. Győztes mosollyal nézek körül, de rám senkire sem figyel... csak a tanárunkra.

- Hol tanított ezelőtt? - kérdi Seulgi.
- Daeguban, de csak 1 évet.
- Miért hagyta ott? - tette fel a következő kérdést egy másik osztálytársam.
- Ez nevesebb gimi, egy ajánlás innen többet ér mint a diplomám...
- Csak 1 évre kapta meg ezt az állást, igaz? Marad, ha felajánlják Önnek?
- Majd elgondolkodom rajta, ha esetleg felajnánlják. - jelenti ki. Ezek után már nem figyelek a beszélgetésre.

Én még másfél évig itt fogok tanulni, de Yoongi csak tanév végéig tanít itt. Ha mégis taníthat tovább a gimiben, már biztos, hogy nem fogunk egy szobában lenni, addigra a felső emelet kész lesz. Új szobatársam lesz! Akárhogy is lesz, mindenképp új szobatársam lesz! Nem akarok új szobatársat! Felállok és nem törődve semmivel elhagyom a szobát.

Yoongi szemszöge

- Jimin, mi a baj? -kérdem, mikor Jimin feláll és kimegy, még csak hátra sem nézett.

 -Bocsi fiúk, de megnézem, mi van vele. - állok fel fél perc múlva, érzem valami nem stimmel vele, kimegyek utána. Aggódom miatta, valami volt a tekintetében... csalódás? fájdalom? Mondhattam valamit, amivel megsértettem? De mit? Elindulok a szobája felé.