A sors keze - Yoonmin, Taekook

?!69!?

Yoongi szemszöge

(A hotel kinézetét egy létező love hotel egyik szobájáról mintáztam. Nem sűrűn szoktam képeket csatolni, de most a rész végén lesz pár darab, hogy könnyebben el tudjátok képzelni.)

A kis előszobába beérve két pár papucs vár minket. Leveszem kabátom és cipőm is és belebújok a kikészített papucsba. Balra nézve egy falba beépített gépezetet tekintek meg. Ez meg mi? Jobban megnézve, látom hogy itt kell fizetni és csak akkor lehet elhagyni a szobát, ha fizettünk. Már a "bejelentkezésnél furcsa volt az egész. Náluk a diszkréció az első. Semmi adatot nem kének el a vendégeiktől. Azt sem tudják ki jön be a hoteljukba. Csak a bejelentkező panelen megnyomod a gombot, melyik szobát szeretnéd és kidobja a mellette lévő automata a kulcsot. Vagyis fizetésig be vagyunk ide zárva. Mondjuk, ha kitör egy tűz, már nem éppen vicces, vagy ha baleset történik, nem tudsz csak úgy kijutni innen.

Egy lépéssel előrébb jobbról nyílik egy tejüveges ajtó, ami sejteti, hogy a fürdőszobáról van szó. Az ajtót kinyitom és a nagy jakuzzis kádat látom meg először. 
- Ez aztán nem semmi! - fordulok vissza Jiminhez, aki még a cipője levételével babrál.
- Hűű! - kukucskál be a mellettem. - Ha mást nem is, de ezt biztos használni fogjuk.

Visszazárva a fürdőszoba ajtaját, az előttünk lévő ajtón belépve a szobába érünk, ami közepén egy iszonyat nagy ágy helyezkedik el. Ezzel sem spóroltak. Megnyugszom, hogy Jimin egy teljesen normális szobát vett ki. Balra meglátok egy üvegajtót. 
- Ez meg mi?! - kérdem párom, tartva attól, ez mégis valami fétis szobáról van szó.
- Nézzük meg! - mosolyodik el. Két kézzel kezd el lökni az ajtó felé. 

Mielőtt még kinyitom az ajtót, már eltudom olvasni, mi áll a falva festve. Nem más, mint a metrómegálló neve, ami innen pár 100 méterre van. Ahogy kilépünk az ajtón egy folyosóra érünk, balra, majd jobbra kanyarodik. A folyosón végig metró feliratokra emlékeztető írásokat lehet olvasni, persze kicsit perverz hangnemben. Ahogy bekanyarodunk, már a gyanúm beigazolódik. Ez még véletlenül sem egy egyszerű szoba. Jobbra a fal mellett műanyag székek sorakoznak, szemben vele pedig egy kibaszott metrókocsi. Egy igazi metrókocsi, nem tudom, kinek volt az az ötlete, hogy ide beépítsen egyet, de az nem volt tiszta a fejében. Kinyitom a tolóajtót. El sem hiszem! Jobbra csak egy nagy tükör van, balra pedig ülőhelyek és kapaszkodók. Pár méter az egész, de a tükrök végett, olyan érzése van az embernek, mintha egy végtelen vagonban lenne. És a padló is tükörből áll. 
- Ez valami fétis? - kérdek rá.
- Nem tudom... de te még sosem akartál metróban szexelni? - nyalja meg a szájjá szélét.
- Őszintén? Soha! - vágom rá. - Piszkos és büdös, csomó ember összefogdos mindent, baktériumtenyészet az egész!
- És így? A tükrön egyetlen egy új lenyomat sem látszik! - mutat körbe.
- Persze, ez kicsit más... - tényleg makulátlannak látszik.
- Gyere, nézzük meg, mi van arra! - húz ki maga után a kocsiból és a piktogram szerinti női wc felé indulunk. Hát ez minden csak nem wc...
- Ne gondold, hogy ezt használni fogjuk! - mondom szinte kiáltva és elhagyom a helyiséget. Visszatrappolok a hálószobába. Soha, de soha!

- Yoongi! Várj! - jön utánam Jimin. - Ha nem szeretnéd, nem használjuk, itt semmi sem kötelező!
- Bocsi, túlreagáltam. Csak a kikötözés nem az én műfajom...
- Rendben! - ölel meg. - De azért a metrókocsit kipróbálhatnánk... - súgja a fülembe.
- Az még belefér! - veszem fel, ő pedig lábait rögtön derekamra kulcsolja. Csókolózunk, már épp belemelegednék a dologba, mikor leugrik ölemből. Értetlenül nézek rá.
- Gyere utánam 5 perc múlva! - szól vissza és eltűnik az ajtó mögött. Már megint mit tervez?

Amíg letelik az 5 perc jobban körülnézek a szobában. Az ággyal szemben egy óriás tv van, alatta egy hűtő. Kinyitom. Kis fakkokban üdítők és alkohol van, amelyiket kinyitom, megveszem. Az ára hozzácsapódik a szoba árához. De praktikus... Leülök a kanapéra, a kis asztalon csomó mappa. Felcsapom az egyiket, itt még enni is lehet. Másikban szexuális eszközök és szexi ruhák kölcsönzéséről és megvételéről tájékoztatnak. Mik vannak... Van pár óránk, akár ehetünk is itt. Majd meglátjuk Jimin, mit tervez. 

Nem mértem az időt, de valószínű letelt az idő, amit párom adott. Elindulok a folyosón. Mi fog engem várni. Kinyitom a metrókocsi ajtót imitáló tolóajtót és balra az ajtó mellett áll Jimin, női jegyszedő kosztümbe. Egy biztos, neki jobban áll a szoknya, mint annak a srácnak a kávézóban. Mosolyodom el perverzen. Talán nem is olyan rossz a szerepjáték. 

- Jegyeket, bérleteket! - lép hozzám Jimin. Majd adok én neked jegyet!