A sors keze - Yoonmin, Taekook

11

Jimin szemszöge

Miután elmondja a történteket Taehyung, Yoongi visszamászik az ágyba. Én csak ledöbbenten ülök. Nem tudok jó tanácsot adni legjobb barátomnak, csak vigasztalgatom egy ideig, majd elmegy kiszellőztetni a fejét. El akartam kísérni, de mindenképp egyedül akart lenni és átgondolni mindent.
- Nem bújsz vissza Babyboy?- kérdi.
- Meddig fogsz még ezzel szekálni? Sokat ittam... Jungkook azt mondta beszari vagyok... Nem vagyok az, ezért csókoltalak meg.
- Nyugi, csak akkor foglak így hívni, ha te is akarod.- nevet fel.
- Hülye!- nevetek fel és bújok vissza tanárom karjaiba.
- Ugye tudod, hogy egy tanárt hülyéztél le! Ezért...
- Büntetés jár?- kérdem. - Akkor büntess meg Daddy, rossz voltam! - mondom, majd csábosan nézek rá.
- Te sem vagy százas!- nevetünk fel mindketten.
- Hát nem, az is biztos.- az idilli pillanatot újabb kopogás tette tönkre.
- Nem tudom ki az, de kinyírom...- mondja Yoongi dühösen és tépi fel az ajtót, amin egy ideges Jungkook lép be.
- Jimin! - kiabál, mint egy örült és mikor meglát a franciaágyban meztelen felsőtesttel, leesik az álla. Ekkor Yoongi is beérkezik a szobába és őt is jól megnézi Jungkook.- Nem mondod, hogy tényleg rámásztál a tanárra? - még mindig kiabál.
- Nem, csak selejt a pótágy és valahol nekem is kellett aludnom.- magyarázom és mutattok az ágy maradványaira.
- Mindegy! Taehyungot nem láttad még ma?- kérdi és a tekintetében mintha aggodalmat éreznék... Egy pillanatra azt hittem, Taehyung miatt, de valószínű a hírnevét nem akarja kockáztatni... ha kiderül, hogy lefeküdt egy fiúval, biztos pletyka tárgya lesz... De mit mondjak neki? Mivel én nem szólaltam meg, Yoongi teszi azt.
- Itt volt. De már távozott, de hogy hova azt nem mondta.
- Mondott valamit?- kérdi idegesen.
- Igen... Mindent.- feleli Yoongi, komolyan most szembe akar szállni vele?!
- De nem azért hagyott ott, mert megbánta?- kérdi könnyes szemekkel. Mi van??? Mégiscsak aggódik érte??? Nem értek semmit.
- Nem, de fél a következményektől...- mondja a tanárunk, mert én nem találom a szavakat.
- Mármint tőlem?
- Igen.- mondom most én. Erre kiviharzik. Mekkora felhajtás van ma nálunk.

- Daddy!- szólok ki a szobából a konyhába. Nem tudom, miért de annyira tetszik, hogy így szólítom Yoongit. Bár lehet neki annyira nem. De ő is poénkodik  vele, így folytatom. - Mikor lesz kész a reggeli?
- Légy kicsit türelemmel...- mondja, majd valamit még morog, amit nem értek, ezért úgy döntök kimegyek hozzá. Éppen a tojásokat üti fel, mikor mögötte megjelenek, nem veszi észre, hogy itt vagyok, ezért mikor átölelem, megijed és majdnem eldobja a tojást.
- Bocsi.- súgom fülébe.
- Ne settenkedj így mögém, mert szívbajt fogok kapni!  - morogja. Én pedig mosolyogva nézem mögüle, mit is csinál. Olyan jól érzem magam a társaságában. Azt hiszem meleg lettem vagy legalábbis bi. - Kicsit elengednél, hogy meg tudjam sütni a tojást?- kéri én pedig elengedem.- Ha van kedved segíthetnél... gyorsabban kész lenne a reggeli.
- Persze. Mit csináljak? - együtt elkészítettük a reggelit. Bárcsak ne készülnének el az ötödik emeleti szobák. Yoongival akarok lakni.

Megreggelizünk és Yoongi megírja a bevásárlólistát. Vele akarok menni, de nem engedte. Nem lenne jó, ha együtt látnának minket, mivel már pletykálnak rólunk, mert egyszer bevitt autóval abba a rohadt suliba. 

Megcsörgetem Taehyungot miután Yoongi elment, hogy jöjjön át. Hamar meg is érkezik.
- Beszéltél már Jungkookal?- kérdem.
- Dehogyis, előle bujkálok. Félek, hogy bántani fog. - magyarázza.
- Nem fog. Azt hiszem, kedvel téged.- elmondom, hogy volt nálunk és kereste őt.
- Nah mindegy. A telefonba azt mondtad, beszélni akarsz valamiről... gondolom nem ez volt... esetleg pénz kell?
- Pénzem még van abból, amit Jungkook adott. Másról lenne szó.
- Ki vele!
- Szerelmes vagyok!- pirulok el és sütöm le a tekintetem.
- Ki a szerencsés?- kérdi lelkesen.
- Yoongi...- szinte suttogom csak a nevét.
- Az angoltanárba... most komolyan gondolod?- kérdi hitetlenül.
- Igen.
- Ugye tudod, hogy ennek nem lesz jó vége?
- Tisztában vagyok vele, hogy nem mondhatom el neki...
- Ő nem meleg, ha jól tudom.
- Nem meleg...
- Bár te sem voltál.- nevet fel legjobb barátom.
- Változhat az ember ízlése.- mondom és keservesen nevetek fel.

Taehyung távozott, én pedig gondolataimba temetkezem, majd elszunyókálok. Jó illatokra ébredek. Biztos Yoongi főz. Eljátszok a gondolattal, hogy együtt vagyunk és a saját házunkban élünk kettecskén, ő épp főz nekem...
- Jimin! Hozzád beszélek!- mondja Yoongi, basszus, annyira el voltam a magam képzeletbeli világomban, hogy észre sem vettem, hogy bejött a szobába.
- Bocsi, elkalandoztak a gondolataim.
- Kész az ebéd.- felcsillantak a szemeim ennek a hallatán. Az íróasztalnál megebédelünk.

- Yoongi, nem is tudom, hogy kezdjek hozzá... Tudod, Taehyung meleg...
- Nyugi nem mondom el senkinek!
- Köszi. Bár nem ezt akartam mondani... annyira örülök, hogy nem ítéled el őt.
- Nincs bajom a melegekkel, amíg nem rajtam akarják kiélni magukat.- mondja őszintén. Nekem meg kettétört a szívem. Most tudatosodik bennem, hogy tényleg beleszerettem Yoongiba, az angoltanáromba.