A sors keze - Yoonmin, Taekook

72

Jimin szemszöge

Ebben a pillanatban értünk vissza a kirándulásból és már későre jár, de kiöntöm ruháim az ágy mellé. Még gyorsan szétválogatom.
- Örültem volna, ha legalább a fürdőszobába öntöd ki a szennyest...
- Bocsi, de elsőnek a wellnesshétvégére szeretnék bepakolni, utána leviszem a mosókonyhába a tiéddel együtt.
- Már késő van... mire kimosnál mindent, éjszaka lesz. Pihend ki magad, holnap korán hazautazol! Majd én kimosok, reggel lesz rá időm...
- Egy ilyen ajánlatra nem mondok nemet. - felelem és felnyalábolom a ruhákat és a fürdőszobába viszem. - Yoongi, hozd be te is és szétválogatom! - könnyebb lesz levinni adagonként, ne lent a pincébe kelljen ezzel bajlódnia.

Szerelmem megengedi a vizet és beleül, én csak akkor követem, ha bepakoltam a bőröndbe, illetve összekészítem azt a pár dolgot, amit viszek magammal haza. Nem szándékozom sokáig otthon tartózkodni. Max három napot, mert csütörtökön indulunk Jejura szerelmemmel. Már mindent lefoglaltunk és ki is fizettünk, nem szabad veszni hagyni. A jó forró fürdő után az ágyra dobom magam. Yoongi is mellém fekszik és hamar elszenderülünk.

Reggel a telefonom csörgésére ébredek...ránézek a kijelzőre: apa.
- Tessék? - nyögöm bele komásan.
- Mikor indulsz haza?
- Még fel sem keltem... olyan 10 óra környékén terveztem indulni.
- Fél órán belül ott az autó érted, készülj el! - parancsol rám és bontja is a vonalat.
- Neked is jó reggelt apám! - mondom mérgemben gúnyosan, amit persze ő már nem hall. Köszönni luxus lett volna, igaz?

- Mi történt? - kérdi mély hangon Yoongi nyújtózkodás közben.
- Apám küld értem valakit. El kell készülnöm... - nehezen szállok ki az ágyból. Még tudtam volna aludni. Komolyan, mi ilyen sürgős? Két ásítás közt kibotorkálok a fürdőbe. De nincs kedvem hazamenni!

A sofőr pontosan megérkezik és csodák csodájára még én is időben kész lettem. Mivel elég hosszú az út, bedugom a fülem és zenét hallgatok, közben az ablakon bámulok kifelé. Apró pelyhekben kezd el hullani a hó. Bárcsak fehér karácsonyunk lenne.

- Bőröndöd? - apám első kérdése, mikor meglát a hallban. Persze, tudjuk, köszönés nem az erősséged...
- Csak pár napot maradok, a fiúkkal megyünk Jejura.
- Most voltatok kirándulni! - vágja rá mérgesen.
- Az egész osztállyal, ami nem ugyanaz! - felelem unottan. Ha anya nem vág közbe, apám még folytatta volna a mondandóját.
- Kisfiam! - kiált fel édesanyám, miközben a lépcsőn jön le. Felemelem tekintetem és elmosolyodom.
- Szia anyu! - ölel meg, legalább ő szeret, nem úgy mint apám.
- Gyere, Drágám! - tessékel be az ebédlőbe. - Biztos éhes vagy! A kedvencedet készítettem! 
- Köszönöm! - mosolyodom el és ülök le az asztalhoz. Még korán van az ebédhez, de apám miatt még reggelizni sem volt időm.
- Jól hallottam, hogy a fiúkkal elmentek valahová? Taehyung is megy? - kérdi.
- Igen. - hazudok anyumnak, miközben a szemébe nézek. Kicsit szégyenlem magam, még sosem hazudtam neki. De nem mondhatom el, kivel megyek. " Hát képzeld anyu, a tanárommal megyek  wellnessre, jah hát nem mondtam?! A tanárommal, aki férfi, romantikus kapcsolatban vagyunk!" - nem mondhatom ezt, kitérne a hitéből.

- Fiam! - alig hagyom el az étkezőt, már apám újból elkap. - Holnap vacsorára jön leendő üzleti partnereink a családjával. Kérlek viselkedj megfelelően!
- Rendben apám! - felelem, már fordulna el tőlem, hogy elhagyja a nappalit. - De szerdán már mehetek, igaz? - indulatosan fordul vissza az én irányomba apám.
- Nem szeretsz már itthon lenni? Őszi szünetben sem jöttél haza.
- Nem erről van szó... Már rég el akartunk menni páran kirándulni és most ér rá mindenki. És mint tudod, az őszi szünetet korrepetálással töltöttem, hogy javuljanak a jegyeim. És ennek eredményét is láthattad. A hétvégi pihenés pedig kell, hogy kikapcsolódjak. Utána ismét a tanulásra kell koncentrálnom. - remélem ez hat nála. A szünetben még látni sem akarom a tankönyveket.
- Ha azt teszed, amit kértem, természetesen. - feleli kimértem és távozik. 

A nap hátralévő részében apámat nem látom, csak anya bukkan fel néha és egyeztet az alkalmazottakkal, hogy a holnapi napra minden tökéletes legyen.

Este felhívom Yoongit és közlöm vele a jó hírt, beszélünk kicsit, majd Taet is próbálom hívni, de ki van kapcsolva. Taehyungnak és Jungkooknak mennyire jó már. A szüleik tudják, hogy együtt vannak és elfogadták őket. Még a JK jakuza apja is. Én meg félek elmondani itthon. Nem tudom apám és édesanyám, hogy viszonyulna hozzám. Lehet egy darabig nem is beszélnének velem... a zsebpénzt is megvonnák... ezeket el tudnám viselni. Még ha apám szigorú is velem, tudom a legjobbat kívánja nekem, ezért is ösztönzött a tanulásra, persze nem a legjobb módszerrel... de nagypapámtól ezt tanulta. 

Másnap már kora reggel akkora felhajtás van, mintha a pápa jönne meglátogatni minket. Eddig ekkora hacacárét sosem csaptunk egy üzleti partnernek se. 

Este 7 óra előtt apám felküldött a szobámba, hogy az előre kiválasztott öltönyt vegyem fel. Ez vadi új...
Kinézek az ablakon és már látom is, ahogy egymás után több autó is behajt a villa elé. Minek ennyi ember? Az elnök jött hozzánk vagy mi a frász?! 
Lemegyek én is a vendégek üdvözlésére. A nappaliban áll anyum és idegesen tördeli a kezeit.
- Mi a gond? - lépek oda hozzá, kicsit megugrik, megijesztettem. Nem akartam. 
-Semmi, Drágám.. - válaszolja, de egyételűen ideges. Miért hazudik? Mit nem mondanak el nekem?

Meghallom, ahogy invitálja be a vendégeket felénk. Lassan megérkeznek. Akit elsőre kiszúrok, az May. Legalább nem fogok annyira unatkozni, mint gondoltam. Mindenki mindenkinek bemutatkozik. A cég, amivel apám üzletelni akar két család kezében van. Az egyik család May szülei a másik a Choi család. A Choi család 2 gyermeke is jelen van, Hayun és Miyun.

A vacsora közben a céges ügyekről beszélnek, amihez én nem tudok hozzászólni, így nagyrészt hallgatok. Néha intéznek hozzám egy kérdést, azt illedelmesen megválaszolom. 

Vacsora után apám megkér, ami egyenlő az utasítással, hogy vezessem körbe Mayt, Hayunt és Miyunt. A családfők apám dolgozó szobájába távoztak. Az asszonyok a nappaliban társalognak.

Miután végigvezettem a lányokat a házunkban, May kint is szét akar nézni. A másik kettő inkább visszatér a nappaliba.

- De hideg van! - szólal meg fogat kocogtatva May.
- Te akartál kijönni...
- Persze, másképp nem maradhattunk volna kettesben. - válaszolja aggódó tekintettel.
- Valami gond van? - értetlenkedem.
- Hát nem is tudom... De fel akarlak készíteni, mit is terveznek szüleink, vagyis gondolom.
- Mire gondolsz?
- Mikor tegnap hazaértem a kirándulásból, apám leültetett, hogy szeretne velem komoly dolgokról beszélni. Többek között arról volt szó, hogy feleségül mennék-e hozzád. - Jimin álla leesik. - Természetesen nemet mondtam. De gondolom, Hayunt és Miyunt is megkérdezte az apja efelől.  Meg akartam őket is kérdezni, de sosem voltam velük egyedül. - magyarázza.
- Ne aggódj! Apám már többször csinált ilyet. Mindig nemet mondtam. Most is így teszek.
- Rendben, csak szólni akartam.
- Köszi.

- Gyerekek, ideje bejönni! - szól ki édesanyám az ablakon.
- Kezdődik a színjáték. - suttogom Maynek, lassan besétálunk.