A sors keze - Yoonmin, Taekook

9

Taehyung szemszöge

A teremben ülök, mindenki előtt értem ide. Negyed óra elteltével szállingóznak be az osztálytársaink. Látom rajtuk, hogy csodálkoznak, mert Jimin nélkül vagyok itt. Nem érdekel, ki mit gondol... Most nem!  Nem vagyok jó kedvemben!
- Most jött meg Min tanár úr!- kiált fel az egyik csak, aki egész végig az ablakból figyelt kifelé. Nem értem őket, mi érdekes abban, ahogy egy tanár száll ki az autójából... - Valaki szál még ki az autóból... - megforgatom a szemem. Nem értem miért vannak ennyire oda érte... Igaz, hogy helyes és fiatal, DE a tanárunk... Mit gondolnak, majd egy diákkal összeáll?  - Jimin az!!! - sikítják kórusban a lányok. Jól hallottam? Jimin?  Hirtelen odafutok én is az ablakhoz és tényleg ő szállt ki a tanár úr kocsijából. Hamar összemelegedtek... Pfff. Nagyon vigyorog. Már nem is érdekli, mi van velem?!
- Tae!- visító hangon szólít meg osztálytársam.- Miért a tanár úrral jött ma Jimin? Rosszat csinált?- kérdi.
- Én sem tudom... - ülök vissza a helyemre, mintha nem is érdekelne a dolog.
- De te vagy a szobatársa...
- Már nem! - rántom meg a vállam.
- Jaj, csak nem összevesztetek?- kérdi sajnálkozva.
- De! - válaszolok mérgesen, hátha békén hagy.

Jimin lép be a terembe és mindenki őt kémleli, miközben felém tartott.
- Az új szobatársad mondta, hogy megléptél előlem...- állt meg a padunk előtt. Felnézek rá.
- Komolyan azt hitted, meg foglak várni?- vágom rá sértődötten és fordítom el tekintetem róla.
- Hamar lecseréltél... - kontrázik.
- Te is...- felelem gúnyosan, de rájövök, hogy nem tudok haragudni erre a hülyére.  Nagy levegőt veszek és elmosolygom magam, még kicsit keservesen, majd leült mellém és megölel, visszaölelem. Ekkor már mindketten nevetni kezdünk. Kibeszéljük becsengetésig a dolgokat és lehet túl hamar, de megbocsájtok neki. Az óra közepén nyújt nekem pad alatt a borítékot. Értetlenül néztem rá.
- A kölcsönt visszaadom. - magyarázza.
- Kiraboltál egy bankot? - kérdem nagy szemekkel. Nem javított a jegyein, így nem kaphatott pénzt szüleitől.
- Nem, Jungkook adta!
- Nem kellene inkább félretenned?
- Ez csak a fele... és havonta kapok majd tőle év végéig.- mondja és gúnyosan mosolyog. Ha ezt elejétől kezdve tudom, nem bocsájtottam volna meg ilyen hamar... Nevetek magamon, mennyire naiv vagyok.
- Tényleg eladtál.... - mondom morcosan és belecsípek az oldalába, akkor felugrik és a tanárnő kiküldi óráról. Megérdemli, nevetek magamban. Miatta nem tudtam eddig jegyzetelni.

Jungkook szemszöge

Reggel olyan hamar elviharzott Tae. Annyira sajnálom, hogy nem együtt jöttünk suliba. Bár megértem, hogy Jimint meg akarta leckéztetni, de ha azt mondta volna, hogy menjek vele, akkor hamar felöltöztem volna és elkísértem volna...
Általában rögtön megkapok akárkit... de őt nem elég levadászni... De már most türelmetlen vagyok.

Yoongi szemszöge

Hamar eltelt a nap, de az igazgató behívatott magához. De a fene se tudja miért...
- Jó napot, Igazgató úr! - mondom mikor lépek be az igazgatói ajtaján.
- Jó napot, Min úr! Azért hívattam, mert ma behozta Park Jimint az iskolába autóval. Megkérném legközelebb ezt mellőzze, mielőtt még pletykák kapnának szárnyakra. - néz rám komoran.
- Többet nem fog előfordulni, de Jiminnek fájt reggel lába és ezért hoztam be. - vágom rá gyorsan.
- Ez ügyeben megértem. De már jobban van?
- Igen, jelezte nekem, hogy már minden rendben.
- Elnézést, hogy rosszat feltételeztem Önről.
- Külső szemmel tényleg félreérthető lehetett. - csinálok úgy, mintha elgondolkodnék.

Jól kivágtam magam, büszke vagyok magamra, ahogy szemrebbenés nélkül hazudtam az igazgatónak, de többet nem hozhatom Jimint magammal. Szállásra visszaérve, nyugtáztam Jimin nincs itt, csak a holmija, vagyis kibékültek a barátjával... ennek örülök. Addig is tudok csendben dolgozni. Ami kicsit aggaszt, hogy nem lehet kiszámítani Jungkook mit tervez. Veszélyes egy srác.