A sors keze - Yoonmin, Taekook

47

Taehyung szemszöge

Reggel éppen készültem kimenni a boltba, mikor meglátom Jimint a lány részlegre menni. Rögtön követem és a gyanúm beigazolódott, Mayhez megy. Mit csinálsz ott, Jimin? Kérdem magamtól, hátha valami csoda folytán megvilágosodom. Negyed óra múlva kiviharzik a lánytól és dühösnek tűnik. Vajon összevesztek valamin?
Végül folytatom utamat a boltba és bevásárolok, majd visszatérek a szerelmemhez és elindulunk a kiérdemelt pihenőnkre.

- Valami nem stimmel Jiminnel... - motyogom orrom alatt.
- Már megint mit csinált? - kérdi kicsit mérgesen. - Állandóan ő lesz a téma? - néz rám.
- Sajnálom! Csak aggódom miatta! Ha újból csajozni kezd...
- Az ő dolga. - vágja rá Kookie.
- De a legjobb barátom! Nem hagyhatom, hogy újból rossz útra térjen!
- Tudod mit?! Menjünk a fenébe vissza a koliba! Így nem lehet veled kikapcsolódni! - áll fel mellőlem pezsgőfürdőből.
- Ne! Várj! - nyúlok utána.
- Nem azért hoztalak el wellnesezni, hogy egész végig a töketlen haverodról beszéljél!
- Igazad van! Még csak ki sem ejtem a nevét sem, míg itt vagyunk! Ok? - kérdem reménykedve, hogy nem tettem tönkre a hétvégénket. Nem válaszol csak visszaül mellém. Egy darabig csendben üldögélünk. Nemrég békültünk ki, nem akarnék még egy szakítást.

Igaz, Kookienak nem mondtam, de így is sokat gondolkodtam Jimin viselkedésén. És eddig akárhányszor beszélgetni kezdett egy lánnyal, mindig szex lett a vége...
- Tae baby? Hahó? - integet előttem barátom. - Itt vagy?
- Bocsi, csak elbambultam.
- Észrevettem!
- Mit is mondtál?
- Hogy lemehetnénk vacsizni.

Yoongi szemszöge

Reggel mikor felkelek egyedül vagyok vagyok a szobában. Merre lett Jimin? Mivel 10 perc múlva sem ér vissza, önállósítom magam és reggelit kezdek készíteni. Már az evéssel is szinte végzek, mikor mint egy dühöngő fenevad tér be a szobába.
- Mi történt? - kérdem Jimintől, akin nem kicsit látszik, hogy mérges. Rám néz és szemei könnybe lábadnak. Hozzám fut és megölel.
- Sajnálom! - hebegi két szipogás közt. Nagy nehezen lenyelem a falatot, ami még épp a számban van.
- Mi a baj?- simítok végig a hátán.
- Nem tudom, mit tegyek! - válaszolja.
- Ha elmondod, miről van szó, megpróbálok segíteni! - felelek bátorítóan.
- Hoseokról van szó.
- Az ki? - kérdem.
- A stréber gyerek! - háborodik fel, mintha tudnom kellene ki az....
- Hát még így sem tudom kiről beszélsz, azért sok jó tanuló is van... nem mindenki lógatja a lábát, hanem tanul is.
- Az ösztöndíjas csóró gyerek! - feleli mérgesen.
- Rád sem ismerek! Mióta vagy ilyen lenéző? - akadok ki.
- Nem ez a lényeg! - emeli fel hangját.
- DE, nagyon is! Miért kell valakit az anyagi helyzetére redukálni? Csalódtam benned.
- Tudod mit?! Hagyjuk. - legyint egyet és távozik az erkélyre.

Sajnos nem tudom még így sem, mi a problémája. Már órák óta ül a teraszon a hidegben és gondolkozik. Már két takaróba is bebugyoláltam, remélem nem fog megfázni és válaszokat talál.

Amíg Jimin meditál kint, átmegyek Mayhez megnézni, mi a helyzet a cicával. Kopogásomra egy ajtócsapódást hallok és gyors lépteket az ajtóhoz, majd kinyílik az ajtó!
- Min tanár úr! Fáradjon beljebb! Mi szél hozta? - kérdi kedvesen.
- A cicát jöttem meglátogatni. - válaszolom rá és vizsgálni kezdem szemeimmel a matracot a földön.
- Hoseok! Kijöhettek! - kiáltja el magát May. Oh hát nincs egyedül. Jimin azért akadt ki, mert Maynél van Hoseok? Mert egy gazdag beszélni mert egy szegénnyel?! Ha igen, seggbe rugom.
- Jó napot tanár úr! - köszön félénken Hoseok.
- Szia! Te is cicalátogatóban vagy? -kérdem tőle és odalépek megsimogatni a macskát. - Minden rendbe vele?
- Igen! Eszik, iszik... és sokat wc-zik... - neveti el magát a lány. - Min úr, még egy éjszakát maradhat a matrac?
- Persze. - teszek úgy mintha tudnám, mit keres itt a matracom, bár úgysem használjuk. - Ez azt jelenti, hogy Hoseok alszik a matracon? - kérdem sejtelmesen.
- Igen.
- May! Ma már nem kell itt aludnom, Minsun elment kirándulni Lisával... tudok a szobámban aludni... - magyarázza Hoseok.
- Miért nem tudtál a szobádban aludni? - nézek rájuk értetlenül.
- Jimin nem mondta el? - kérdi meglepetten.
- Nem, erről nem szólt... - mint úgy semmiről.
- Minsun együtt van Lisával, és ha Lisa Minsunnál alszik, ami elég gyakran megtörténik, Hoseoknak nincs hol aludnia és a lépcsőházba kényszerül... tegnap befogadtam...
- Értem. Én miért nem vettem eddig észre, hogy a lépcsőházban alszol?
- Először az 5 emeleten aludtam, de megtaláltak és becsinálták az ablakot, amin eddig bejártam... Az utóbbi egy hétben aludtam csak a lépcsőházban.
- Te voltál az? Azt hittük idegen járkál be, ezért erősítették meg a nyílászárókat. Sajnálom!
- Nem gond! Megoldom!
- Nem azt, hanem ahogy bánnak veled! Hogy dobhatnak ki a saját szobádból!? Intézkedni fogok!
- Kérem, ne! Akkor nekem annyi! - emeli fel aggódva a hangját.
- Bántanak is? Mármint fizikailag...
- Csak ha ellenkezem, nem teszem meg, amit mondanak... ha okos pincsi vagyok, békén hagynak. -magyarázza, mintha teljesen normális lenne.
- Valahogy megoldjuk, ok? Nem fognak neked ártani többet, ezt megígérem!
- Kezdhetné a kis Jiminnel! - háborodik fel May.
- Ő is bántott? - fordulok Hoseokhoz.
- Nem! - vágja rá a fiú, May megköszörüli a torkát. - De párszor jelen volt, mikor bántottak és nevetett is rajtam... de sokan mások is ezt tették... - helyesbíti magát.

Eddig is tudtam, hogy Jimin nem szent, de ha kiderül, hogy ő is bántotta a védtelen srácot, kiherélem.