A sors keze - Yoonmin, Taekook

29

Jimin szemszöge
(még délután)

Kezembe a szertár kulcsával indulok haza. Nagyon büszke vagyok, hogy milyen ügyes és eszes vagyok. Mikor beérek a szobámba, Yoongi még nincs ott. Gyorsan írok egy cetlit, hogy este 8kor várom a tesiteremben. Remélem elolvassa a szöveget rajta, mielőtt kidobná a papírt. Nevetem el magam és elhagyom a kolit. Mindegy hova, csak ne fussak össze Yoonginak, mert nem tudnék tovább titkolózni előtte. Csak bolyongok a városban, majd fél 8-ra visszamegyek a suliba. A tesiteremben még folyik a szakkör, nem foglalkozik velem még a kutya sem. Máskor is ültem már be ilyenkor, mikor a suli "sztárfocisai" gyakoroltak, pár sráccal jóban vagyok. Nem sokkal 8 előtt Yoongi is megérkezik és mellém telepedik.
- Mit keresünk itt? - kérdi értetlen és unott arcot vágva. Lehet már fáradt.
- Várj egy kicsit és megtudod! - adom meg sejtelmes válaszom.
Pontban 8kor bejön az edző és zavarja ki a fiúkat pár levezető körre. Felállok, mint aki el akarná hagyni a termet, ekkor az edző is a fiúk után megy.
- Gyere! - mondom pasimnak és indulok meg a szertár irányába. Yoongi elneveti magát. A kulccsal kinyitom az ajtót és magunkra is zárom.
- Még mindig nem értem, mit keresünk itt... - néz értetlenül a szertárban szét a félhomályban.
- A jutalmamat! - mondom és rálököm a mögötte lévő matracra.
- Te perverz! - nevezi el magát - De mi izgat egy ilyen helyen?
- Nem tudom. - rántom meg vállamat és csípőjére ülök. Mikor hallom, hogy a tanár bezárja a termet ellentmondást nem tűrve hajolok pasim fölé és kezdem csókolni.

Yoongi szemszöge

Nem értem, miért akar a suliban találkozni velem Jimin. Most jöttem el onnan, erre mehetek vissza. Nincs erőm se kosarazni, se focizni. Agyhalott vagyok.

Amikor a szertárba húz be és dönt le a matracra, esik le, miért is vagyunk itt. Milyen hülye perverz fantáziája van ennek!? A koszos és büdös szertárban...

Csókolgatni kezd és már nem is törődöm azzal, hol vagyunk. Belemélyedünk a dologba.

Mégsem volt annyira bolond ötlet ez. Még a zsámolyon is csináltuk. Mosolyodom el, mikor telefonnal keresgetem össze a ruháim.
Pár perc után már felöltözve Jimin zárja is ki a szertár ajtaját. Mikor a terem ajtaja felé közeledünk Jimin hirtelen megáll előttem, mivel sötét van, nekimegyek. Értetlenkedem.
- Basszus! De hülye vagyok! - kiáltja el magát.
- Mi a baj? - kérdem kicsit megijedve, nem értem, mi lehet a baj.
- Ne haragudj rám, kérlek! - hangja megcsuklik az utolsó szónál és megfordulva a nyakamba borul. Én csak pislogok, mert nem értem, miért kér bocsánatot. Megsimogatom buksiját. - Csak a szertár kulcsát hoztam el. - mondja keservesen, majd miután felfogom, mit jelent ez kínomban nevetni kezdek.
- Akkor innen ma már nem jutunk ki... - nézek a telómra.
- Hát nem. Sajnálom, annyira örültem, hogy el tudtam csenni a kulcsot, hogy nem gondoltam, hogy a teremkulcs is kelleni fog. Neveti el magát ő is.
- A bejárati is kellett volna. - mosolygok rá, amit csak félhomályban láthatta Jimin. - Ne csüggedj Babyboy, reggel mikor jön a takarítónő kislisszolunk. - ledőlők a teremben felejtett matracon és be is alszom. Arra leszek figyelmes, hogy szerelmem kelteget.
Felnézek és nagy vigyorral pásztáz két haverunk.

Koliba visszaúton Jungkook csak nevetgél rajtunk... egész úton. Kezd agyamra menni. De örülök, hogy Taehyung valami isteni sugallat miatt keresni kezdet minket. Egy biztos Jiminre semmi szervezői feladatot nem bíznék.

A szobákba visszaérve első utam a fürdőbe vezet, ahol megnyitom a vizet. Ledobom ruháimat a padlóra, majd beleülök a jó forró vízbe. Babyboy az ajtóból kukucskál befelé.
- Én is jöhetek? - kérdezi nagy szemekkel.
- Hát hogy a fenébe ne!? - vágom rá. Fél óra múlva kikecmeregünk a kádból és aludni térünk.

Jimin szemszöge

Reggel első feladatom suliba érés után, hogy a kulcsot visszacsempésszem a tanáriba.
- Pár év múlva ez mekkora sztori lesz! - neveti el magát Tae.
- Legalább egy évig tartsd magadban... - morgolódik Yoongi.
- Akkor nem maradsz tovább? - kérdem szomorúan.
- Neked is nehezedre esik a titkolózás... Ha itt tanítanék, csak akkor lehetünk hivatalosan együtt, ha elballagtál.
- Tudom, de olyan jó veled lakni... Nagyon hiányoznál. - mondom őszintén.
- Akár össze is költözhetnénk, ha már nem dolgozom itt...
- Azt hittem, utána hazaköltözöl... - mondja Jungkook.
- Eszem ágában sem volt. Nem hagynám itt ezt a lököttet... - válaszolja. - és itt kicsit nagyobb az esélye, hogy jó munkát találjak... - teszi hozzá.
- Nem vagyok lökött! - durcizom be, pedig közben annyira örülök, hogy Yoongi akár össze is költözne velem, bár apa ebbe biztos nem menne bele... De mit is szólnának hozzá szüleim, ha kiderülne rólam, hogy meleg vagyok? 

-------------------------------------

Sajnos egy jó ideig nem volt időm írni, de szeptember 15 után visszaáll minden a régi kerékvágásba, hetente 1 részt biztos tudok hozni.