A sors keze - Yoonmin, Taekook

121

Jimin szemszöge

Már két hete szinte minden másnap leülök a kamera elé és elindítom 1-2 órára a streamet. Már kezd rutinom lenni benne. Csak a felsőtestem mutatom benne és csak sejteni lehet, hogy hol matatok, mikor kérik, hogy nyúljak magamhoz. Volt már, hogy privát beszélgetésbe invitáltak, az furcsább volt. Mivel fizetett az illető, neki több dolgot meg is csináltam, de a faszom nem mutattam meg. Örüljön, hogy látta, hogy verem ki magamnak. A nedű a hasamra spriccelt, extra pénzért még meg is kóstoltam. Néha undorodom magamtól.

Kopogást hallok meg, először nem törődöm vele, de mikor hagosabb lesz, tudom nem fogja abbahagyni az illető. Kikapcsolom a kamerám a maszkom és a parókám leveszem, a takaró alá dugom és magamra veszek egy pólót és egy nacit. Nem szeretném, ha látná az ajtó túloldalán álló személy, hogy áll a farkam.

Kinyitom és Yoongi megkerülve engem, lép be a szobába.
- Kikapcsoltad? - kérdi ingerülten. Közben becsukom az ajtót.
- Mit? - kérdezek vissza értetlenül.
- A kamerád... láttam, mit csinálsz! - mordul rám.
- De hisz megígérted! - akadok ki.
- Tudom, de iszonyat sok pénzről volt szó! Féltelek! És van mitől! - magyarázkodik.
- Ez csak videó... nem fáj ez senkinek...
- Most még! És mi jön ezután? Az utcán fogod árulni a tested? - könnyekkel küzdődve beszél. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire megviseli.
- Nem, azt soha! Yoongi, nézz rám! - fogom meg arcát és a szemébe nézek. - Még a farkam sem látják... csak a felsőtestem... Ebből nem lesz baj. Arcom is kitakarom. Nem vagyok hülye! - magyarázom és mosolygom el magam. Még mindig vigyáz rám.

Megcsókolom. Visszacsókol. Azt hiszem itt az ideje mindent elmondanom. Elválok tőle és a szemébe nézek.

- Yoongi, én... - tovább nem jutok, mert magához húz egy szenvedélyes csókra. Ennek nem tudok ellen állni. Az exem az ajtónak nyom és úgy faljuk egymást. Lehet neki is bejött, amit látott. Mosolyodom el. Mivel úgyis az ajtónál vagyok a kulcsot elfordítom a zárban. Nem lenne jó, ha valaki benyitna.

Yoongi felvesz, majd az ágyra dob, ami elég fájdalmasra sikerült, mert pont a maszkomra érkeztem. Fél kézzel kiszedem a takaró alól és lehajítom a földre, ami egy kisebbet koppan, de nem esik baja. Szerelmem felkapja a zajra a fejét és lenéz a földre. Mérgesen néz rám, de ismét csókolni kezd, majd a nyakamra áttér. Kicsit megengedem magamnak, hogy hangosabb legyek, felnyögök, mikor Yoongi beleharap a fülembe. Rögtön befogja a számat. Kidugom nyelvemet és megnyalom az ujjait. Kiéhezetten néz rám. 
- Te tényleg perverz vagy! - súgja a fülembe. Elmosolyodom. Kezét elveszem a számtól.
- Balról üres a szoba, jobbról pedig Hosoek a szomszédom, és ma nincs itthon. Nem kell annyira csendben lennünk... - magyarázom és magamra húzom egy újabb csókra.
- Rendben, akkor ma hallani akarom a hangod! - felhúzza a felsőm és megharapja a mellbimbóm, mire kéjesen felnyögök. Kapva az alkalmon meg is várok a felsőmtől és a másikról is lehúzom. Végighúzom a kezemet Yoongi felsőtestén, régen érintettem már meg. Kezem a nadrágja peremén áll meg, de csak egy pillanatra. Rögtön kigombolom a nadrágját és belenyúlok, pénisze már merevedik. Ráfogok. Felnyög.
- Babyboy, hiányoztál! - suttogja fülembe, majd a nyakamat kezdi szívni.
- Te is Daddy! - nyögdécselem. - Keményen dugj meg! - bokszerján keresztül izgatom kezemmel. 

Abbahagyja nyakam kényeztetését és felemelkedik. Egyszerre letolja nadrágját és alsóját, rólam pedig lehúzza a melegítőnacim. Tagjaink az égnek meredeznek. Kéjesen nézek rá. Már régóta vártam erre a pillanatra. 

Ráhajolok péniszére és tövig bekapom.
- Te kis heves! - túr bele hajamba és miután kiengedtem félig a számból ismét magára ránt. Azt hiszem Yoongi sem volt mással, mióta szakítottunk. Kicsit kiéhezettnek tűnik.

Kihúzza magát a számból és megfordít engem. Bepucsítok, hogy könnyebben hozzámérjem. A szám elé emeli ujjait, hogy benyálazzam.
- Nincs szükség rá... téged akarlak érezni! - elveszi előle a kezét és egyik kezével ráfog a derekamra. Érzem, ahogy a péniszét a lyukamhoz teszi és tolni kezdi magát befelé. Lassan halad. Nem akar fájdalmat okozni.
- Szűk vagy babyboy! - hajol közel a fülemhez. Nyöszörgöm a fájdalomtól. Érzem, belülről teljesen kitölt. - Minden ok? - suttogja fülembe.
- Igen. - felelem. Mozogni kezd bennem. A fájdalom lassan alábbhagy és a kéj vesz hatalmába. - Keményebben! - adom ki a parancsot, mire Yoongi erősebbeket lök rajtam. 

A merev tagomon a kezemet kezdem húzgálni. Amikor ezt daddy is észreveszi, megfogja a kezemet és együtt verjük tovább. Egyre hangosabbak vagyunk, mindketten közelítünk. Yoongi egyszercsak kihúzza farkát és a hátamra élvez. Megérzem a meleg ondóját ahogy folyik rajtam. Én is elélvezek és rárogyok az ágyamra, amit most jól összekentem.

Mosolyogva fordulok a hátamra, Yoongi mellém dől az ágyra. Nem merek közeledni hozzá. Félek, hogy eltol magától. Tisztába kell tennünk a dolgainkat.
- Jimin! - szólal meg. Felül és felém fordul. - Most vissza kell mennem a szobámba, mindent nyitva hagytam, mikor iderohantam... De holnap beszélnünk kell...  - kel fel az ágyból és magára veszi a ruháit.
- Rendben... - válaszolom, de én nem mozdulok. Megvárom míg elhagyja a szobát, majd felülök az ágyon és a kezembe temetem a fejem. Én most akartam vele beszélni, nem holnap. 

Félek holnapra meggondolom magam és nem fogom elmondani Yoonginak, hogy kitöröltem a kompromittáló felvételeket... és ha titokban találkozgatunk, nagyon óvatosan, akkor együtt lehetünk... 
Neki ez még így is rizikós. Az állása és a jó híre a tét. Ha kiderül kiskorú tanítványával van együtt, kirúgják a suliból és valószínű sosem taníthat... Tönkre tenném az életét. Azt nem szeretném... 

Nem mondhatom el neki, nem lehetünk még együtt... már csak 2 hónapot kell kibírnunk és nem leszek a diákja. Másik suliba megyek... 

Yoongi szemszöge

Mérgesen térek vissza szobámba. Már megint mit tettem?! Miért nem gondolkodom, mielőtt cselekszem?! 

Lerogyok az ágyra és elgondolkozom, ez a hülye cselekedetem, mennyire teszi tönkre Jimin lelkét.

Még mindig szeret, én meg reményt adtam neki... pedig tudom, nem lehetünk együtt. Így ő sem tud túllépni a kapcsolatunkon. És én sem. 

Én akartam kioktatni, mekkora hülyeséget csinál... de én sem vagyok jobb.
Nincs jogom beleszólni az életébe... holnap tiszta vizet öntök a pohárba. Megbeszéljük felnőtt fejjel a dolgainkat és többet nem csinálok hülyeséget...

Reggel fáradtan kelek fel az órám csörgésére. Nem aludtam sokat, egész éjjel Jimin járt a fejembe... 

Kilépve a folyosóra rögtön egyik kollégám jókedvűen köszön rám. Fele ilyen lelkesedéssel teszem én is. Megnyomom a lift hívógombját, miközben a tanárnő nagyban beszél hozzám, csak a felét fogom fel, mert ma még nem ittam kávét. Sajnos elfelejtettem venni, így csak az aulában tudok hozzájutni. Rögön oda is megyek és megnyomom a kávégéped a dupla eszpresszó gombját, a kártyámat odatartom a fizetéshez és már készül is. Közben még mindig Song asszonnyal beszélgetek, vagyis hallgatok vagy bólogatok. Kortyolgatom az italom, a kollégám is vesz magának inni, ő egy teát iszik. A gyerekek is lassan szállingóznak lefelé, többen is vesznek valamit a lenti automatákból.

Jimint látom meg kiszállni a liftből, nagyot sóhajtok. Ő is meglát engem és elindul felém. Ilyen korán nem szeretnék beszélni vele, még mindig nem tiszta a fejem.
- Jó reggelt! - köszön illedelmesen. Bólintok és a kolléganő is köszön neki. - Tanár úr! - fordul felém. - Szeretnék Önnel beszélni valamelyik szünetben az iskolaváltásról ,amit egyik nap említettem Önnek! 
- Természetesen Jimin! A harmadik óra után várlak az irodában. - felelem, mintha tudnám, miről van szó. Ezután elköszön és távozik.
- Nem is tudtam, hogy távozik tőlünk a fiú. - mondja Song asszony közönyösen. 

Egész úton azon gondolkozom, hogy most Jimin tényleg az iskola váltásról szeretne velem beszélni, vagy csak ürügy volt, hogy odajöhessen hozzám. Jimin már többször is mondta, hogy magántanuló lesz, de szerintem azt nem neki, hanem apjának kell intéznie.

Nah majd kiderül a harmadik szünetben... Iszom meg az utolsó korty kávémat.