A sors keze - Yoonmin, Taekook

120

Jimin szemszöge

- Tessék! - kiabál ki Yoongi a tanári szobából. Nekem nincs szerencsém, reméltem megúszom a fejmosást. Benyitok.
- Jó napot kívánok! - köszönök illedelmesen.
- Ne üvölts! Nincs itt senki rajtam kívül! - förmed rám az exem.
- Bocsi! - Odasétálok hozzá és melléhúzok egy széket. Dolgozatokat javít.
- Mi járatban? - néz rá az órájára. - Neked nem órán kellene lenned? - felnéz rám a papírok közül.
- Kiküldtek. - emelem fel a mobilom. - Vagyis ideküldött hozzád a tanár...
- Szerintem annyira még nem tanulsz jól, hogy mobilozz órán... - tesz szemrehányást, én pedig lesütöm tekintetem. - Mi volt fontosabb a tanulásnál? - kérdi kedvesebben.
- Nem jött vissza Tae és Jungkook a suliba... aggódtam és órán küldött üzit JK... muszáj volt megnéznem. - vallom be őszintén.
- Az igazgató ma jelezte nekem, hogy 1 hétre kivették őket... de többet én sem tudok... - feleli, majd ismét a dolgozatok javítására koncentrál. Hatra dőlök a széken és nyomkodni kezdem a telóm.

- Óra végéig itt leszel? - kérdi, de fel sem pillant rám.
- Gondolom, igen... - vágom rá. - A tanár mondta, hogy az osztályfőnökömnél jelentkezzek... Yoongi sóhajt egyet. Leteszi a tollat és ő is hátradől a székben.
- Biztos itt hagyod a sulit?
- Igen.
- Akkor jó. - feleli.
- Te maradsz? - kérdek vissza.
- Igen... És maradok osztályfőnök. A volt osztályfőnökötök maradandó károsodást szenvedett a baleset során... így nem tud visszajönni. Nekem meg felajánlották...
- Gratulálok! - mosolyodom el magam. Visszafordul a papírjaihoz.

Miután kicsengetnek elhagyom a tanárit, visszakullogok a tanterembe. A tanórák hamar elteltek, szerencsére.

Ahogy ígértem Maynek, megkeresem Hoseokot órák után. Nem volt nehéz megtalálni, mert tudom, hova megy órák után. A könyvtárba. Maximum 5 perce csengettek ki, de a srác három könyvvel a hóna alatt lépdel a könyvespolcok között.
- Hé! Hoseok! - szólítom meg, de nem reagál. A kezem a vállára teszem, mire kicsit összerezzen. Ijedten néz hátra.
- Ohh, Jimin! - lepődik meg és ijedsége elszáll. - Mit keresel itt?
- Most azt akarod mondani, hogy meglepő engem könyvtárban látni? - akadok ki némileg.
- Igen... egy kicsit... mostanság ritkán láttalak a sulin és a kolin kívül... - magyarázkodik. Bár igaz, az új munkám lefoglal és a tanulás is...
- Jól van, igazad van... szerintem idén egyszer voltam itt. - mosolyodom el. - DE te túl sokat vagy itt! Tedd vissza azokat a könyveket és velem jössz! - jelentem ki.
- De tanulnom kell! - ellenkezik, de én kiveszem a kezéből a könyveket.
- Ezek melyik órára kellenek? - nézem a könyvborítókat. Már a címek is megzavarnak, nemhogy a tartalma...
- Az egyetem honlapján, ott áll, hogy ezek lesznek a kötelezők... jó, ha már előre tudom, miket fogunk tanulni, könnyebben meg fogom érteni az anyagot... - magyarázza, de én csak a fejemet rázom.
- Neked ezeket még nem kell megtanulnod... - világosítom fel. - Neked most a jelenre kell koncentrálnod... élvezd az életet!

Nehezen, de sikerült kirángatnom Hoseokot a könyvtárból.
- Hova megyünk? - érdeklődik.
- Kajálunk egyet!
- Nincs nálam pénz. - fordulna vissza, de elkapom a karját.
- Meghívlak! - vágom rá. - Beszélgessünk egyet! Hogy vagy?
- Jól...- feleli halkan.
- Biztos? Mert nekem kicsit túlhajszoltnak tűnsz!
- De ha most nem tanulok, kibukok az egyetemről!
- Dehogy is! Te vagy a legjobb tanuló! Kaptál valaha egyest? - kérdem, mire csak megrázza a fejét... – Na látod! Téged lehetetlen lenne megbuktatni... többet tudsz a tanárainknál is!
- Ne mondj ilyeneket! - neveti el magát... - még sokat kell tanulnom...
- Nem azt mondom, hogy ne tanulj! Csak, hogy ne hajszold túl magad... annyit tanulj, amennyit kell!
- Rendben. - motyogja, de szerintem nem értette meg, mit szeretnék ezzel mondani.
- Ha nem törődsz a barátnőddel, nem lesz, kiért nyüstölni magad! - néz rám értetlenül. - El fog hagyni! - végre valami ijedtségszerűt kezdek látni a szemében. - Ha együtt vagy valakivel, azzal foglalkozni kell. Nem elég, ha együtt tanultok a könyvtárban vagy a koliban...
- Igazad van. - szomorodik el. - Nem vagyok jó barát! Jobbat érdemel nálam...
- Te hülye vagy?! - kiáltok fel, mire a kajáldában mindenki ránk néz gyilkos tekintettel. - Elnézést! - hajolgatok körbe, mint egy bolond. Visszaülök a helyemre. - Komolyan ennyit szűrtél le abból, amit mondtam? - akadok ki. - Azt mondtam, töltsetek értékes időt együtt, nem azt hogy nem vagy elég jó!
- Nem értek én a nőkhöz... - feleli lesütött tekintettel. Azt hiszem, ez még egy hosszú beszélgetés kezdete.

Végül is nem tudom, hogy megértette-e Hoseok, miről beszéltem. Vagy egyáltalán meg akarta- e érteni. Megígérte, hogy nemcsak tanulni fognak Mayjel, ha találkoznak. Elmennek sétálni, vagy kajáni, kisebb randikra... de majd kiderül, tényleg úgy cselekszik, ahogy megígérte. Többet nem tudok tenni, mint tanácsot adni... Bár az én kapcsolatom is gallyra futott, bár erről apám tehet.

Tanulás után előveszem a notebookom és az "álruhám", hogy némi pénzt keressek. Szinte minden este leülök az íróasztalom elé és mutogatom magam az interneten a vén kéjenc papáknak. Legalábbis szerintem, akik ilyeneket néznek, nem hiszem, hogy fiatalok. Azok elmennek meleg bárokba és felszednek maguknak valakit... A bácsik meg megelégednek azzal, hogy látnak egy fiatal srácot vetkőzni és élvezkednek rajta. Még mindig kiráz a hideg tőle, de jelenleg máshogy nem jutok pénzhez. A szüleim azóta nem jelentkeztek, mióta eljöttem otthonról, tőlük már pénzt nem várhatok.

Felöltöm az álarcom, kizárok mindent magam körül és elindítom az élő adást.

Yoongi szemszöge

Már nem bírtam tovább, tudom kellett, honnan jön az a sok pénz, amit Jimin keres. Bár ne néztem volna utána... Jimin egy erotikus tartalmakat közvetítő oldalnak dolgozik... Mit tegyek? Az utalásnál megadták a profiljának a nevét... Megnézzem az oldalát? Biztos szeretném tudni, miket csinál? Nem kellene beleütnöm az orrom, hisz mi jogon? Az exe vagyok! De Jimin kiskorú és ezért, amit csinál az illegális! Nem hagyhatom, hogy pornográf képek vagy videók terjedjenek róla! Mint tanár közbe kell lépnek! Ez a kötelességem!

Nagy levegőt veszek és beírom a felhasználó nevét. Rögtön kiadja a profilt. Ahogy lejjebb görgetek, látok félmeztelen képeket róla. De arcát kitakarta. Ennek örülök. Van egy kis esze. Egy kis ikon jelzi, éppen online van. Ahogy rálépek az ikonra felhoz egy új oldalt. Nagy betűkkel a kép szélén áll: élő adás. Vagyis, amit most látok a képernyőn, azt csinálja éppen a szobájában. Egy parókában és egy maszkban ül a székben. Felső teste meztelen és simogatja a hasát. A csetre téved a tekintetem, sok ocsmányságot írnak. Kezét lassan lefelé csúsztatja, valószínű a farkára fog, ami már nincs a képben. Nem hagyhatom, hogy ezt tegye! Lecsukom a laptopom és az ajtómat feltépve indulok fel az ötödik emeletre. Futok egészen az ajtajáig. Kifújom magam és halkan kopogni kezdek. Nem akarom megrémíteni, illetve nem szeretném, hogy a többiek meghallják, mert már takarodó után van. A szívem a torkomba dobog, míg várok arra, hogy Jimin ajtót nyisson.