A sors keze - Yoonmin, Taekook

27

Yoongi szemszöge

Gyorsan telnek a napok. Jimin ma kapta meg a kedden megírt matekdolgozatát, ami 4-es lett. Nem csak ő, hanem én is nagyon örültem neki. Végre kezdi komolyan venni a tanulást. Tegnap töriből felelt és az 3-as lett, nem a legjobb, de fejlődik. Nem is várom el, hogy hirtelen kitűnő legyen mindenből, hisz eddig leszarta az egészet. Most nagyon büszke vagyok rá. Látom rajta, hogy ő is büszke magára, mert ma osztályfőnöke is megdicsérte valamiért. Annyira jó boldogan, mosolygósan látni. Remélem szüleivel lassan kibékül.

- Babyboy, - súgom oda neki a folyosón - lehet egy kívánságod!
- Tényleg?! - kiáltja el magát, mire persze mindenki minket fürkész. Faszom, hogy nem tud ez a gyerek csendben maradni!
- Igen. - válaszolok neki kedvesen, mégis tanárhoz méltó hangnemben. Jiminnek is leesett, hogy kicsit elengedte magát.
- Rendben tanár úr! - mondja hangosan, amire mindenki újból a saját dolgához tér vissza. - Estére kitalálom. - súgva teszi hozzá.

Jimin szemszöge

Egész nap csak azon agyaltam, mit is kérhetnék Yoongitól, azt tesin felvilágosultam. Perverz mosolyom megjelent és már körvonalazódnak a másnapi terveim. Szerencse, hogy holnap lesz tesiszakkör, akkor el tudom csenni a szertár és a tesiterem kulcsát. Mire észrevenné valaki, hogy eltűnt, addigra már vissza is teszem... Önelégülten indulok meg az öltöző felé. Alig várom, hogy vége legyen a mai napnak, teljesen elfáradtam.
A kollégiumba visszaérve ledőlök az ágyra és várom Yoongit, ő ma később végez, mert korrepetálást tart angolból. Nem tudom, hogy bír a sok hülyével... bár engem is elvisel...
Tanulnom kellene földrajzot, nagy az esélye, hogy felelni fogok és eddig egy szót sem tanultam belőle az idén. Ha rossz jegyet szerzek, akkor a holnapi kis tervemnek annyi, de ha jó jegyet kapok, Daddy biztos büszke lesz rám. Utálok tanulni, de előkotrom a tankönyvet és a füzetem, amibe elég hiányosak a jegyzeteim. Akkor mehetek át Taehyunghoz elkérni az övét. Állok fel a székről és nehezen, de elindulok a haverjaimhoz.

 
- Lécci, add kölcsön a jegyzeteid!- könyörgöm már vagy 10 perce legjobb barátomnak.
- Nem! Így jár, aki nem jegyzetel órán! - mondja rosszallóan Tae és lebegteti meg füzetét az arcom előtt. Pont tőle nem vártam ezt. Büszke kellene lennie rám!
- Végre tanulni akarok, erre nem segítesz...- morcizom ezerrel. - Mit tettem én ellened? - teszem fel teátrálisan a kérdést.
- De nekem is kell tanulnom... - válaszol unottal.
- Elviszem lefénymásolni, 5 perc és visszakapod! - győzködöm.
- Rendben! - adja be derekát Tae. Én pedig rohanok az alagsorba, ahol a fénymásoló gépek sorakoznak. Az egyikhez odalépek és dobom be az aprót és már másolom is, nem tudom, hogy fogom bemagolni a 20 oldalt egy délután alatt, de muszáj lesz. Ha holnap nem is, de az elkövetkező 1 hétben sorra fogok kerülni. Így is, úgy is meg kell tanulnom, ha akarom, ha nem.  A művelet után visszaviszem a füzetet drága barátomnak, ezerszer megköszönöm és ezek után visszatérek a szobámba.
Fél óra magolás után már a szemem is jojozik. Már értem, miért nem tanultam eddig. Minek kell ennyi mindent megtanulni, üvöltöm magamban és a fejemet vakarom. Sosem fogom megtanulni.... fújom ki a levegőt.

- Mit szenvedsz ennyire feltűnően?- kérdi Yoongi, miközben teszi le a táskáját a székre. Észre sem vettem, hogy bejött.
- Hülyeség az egész...- morgolódom és mutatom fel a lapokat.
- Nem kell könyörögni, hogy elővegyed a tanulnivalót... ez már haladás.- mosolyog biztatón életem szerelme. Ha nem lennék ennyire agyhalott, még fel is lelkesítene.
- De nem maradnak meg a dolgok a fejembe, csak gyötrődöm.- biggyesztem le ajkaim. - Segíts! Kérlek! Nem akarok rossz jegyet szerezni.
- Csak miután ettem.- feleli Yoongi.
- Mosakodj meg, addig felmelegítem a tegnapi maradékot.- ajánlom fel és ugrok fel a helyemről. Daddy elmegy lezuhanyozni én pedig szedem elő a cuccokat a hűtőből és pakolom sorra a mikróba. Mire végzett a mosakodással, már az íróasztalon megterítettem neki.
- Ha még megtanulsz főzni is, kész főnyeremény leszel. - mondja teli szájjal Yoongi, érzek a hangjában némi gúnyt, de azt most elengedem a fülem mellett.
- Daddynek bármit! - mondom sejtelmes mosollyal és nézem, ahogy eszik. 
Azt nem mondom, hogy mind a 20 oldalnyi anyag meg is maradt, de Yoongi technikájával sokkal több dolgot tudtam megtanulni, mint ahogy az elején. Teszem el a lapokat.
- Szerintem jobban jársz, ha minden nap tanulsz kicsit, mint hogy egyszerre akarod az összeset bemagolni.
- Tudom, tudom. Már nem fogom félvállról venni a tanulást. - Be kell látnom, ha nem tanulok, nem lesz belőlem semmi. Szerintem apám még mindig azt szeretné, hogy vegyem át a cégét... és ha bebizonyítom, hogy megérdemlem, nyugodtabban hagyja rám. De alkalmas lennék- e rá?
- Min töröd ennyire a fejed? - szakít ki gondoltaimból Yoongi.
- Régebben apám mindig azt mondogatta, hogy ha nagy leszek én fogom átvenni a cégét...- mesélem, mire ő egy nagyot nevet. - Mi ebben a vicces?
- Ahhoz sokat kell még tanulnod és még komolyodnod is.
- Végre kezdeni karok valamit az életemmel, erre csak kinevetsz... olyan vagy mint Tae.- sértődöm meg és bújok be az ágyba háttal Yoonginak.
- Ne légy már ilyen Babyboy! Csak annyira hirtelen jött ez a bizonyítási vágy, félek ugyanilyen hamar el is megy.- magyarázza szerelmem kedvesen.- Nem akartalak megbántani.- bújik mögém és csókol bele a nyakamba.
- Gonosz vagy Min Yoongi! - motyogom magam elé, majd felé fordulok, hogy szorosan hozzá tudjak bújni.- Szeretlek!
- Én is! - feleli és kapok tőle még egy csókot a fejem búbjára.