A sors keze - Yoonmin, Taekook

83

Jimin szemszöge

A telefonbeszélgetés óta már Yoongi is belátja, hogy apám túlment egy határon. Barátom biztosított afelől, hogy teljes mértékben mellettem áll. Ketten együtt valahogy megoldjuk a helyzetet. Ha szüleim ki is akarnának tagadni, még nem tudják véghez vinni, 18 éves koromig nem tehetik meg. Vagyis még van egy kis időm eldönteni, mit kezdjek az életemmel. Addig gondoskodnia kell rólam és taníttatásomról. Átírathat egy másik gimnáziumba, de nem fog, mert pletykák kezdenének terjedni és a hírnevének ártana. Így ki fogja fizetni a tandíjamat, a következő 2 féléves tandíjamat. Vagyis csak az utolszó szemeszterema árát össze kell szednem. Ezt  majddecemberben kell befizetni, ami a kitagadás után lenne esedékes, így azt már biztos nem fizetné ki. Kicsit kétségbe vagyok esve, mit fogok kezdeni a szüleim pénzügyi segítsége nélkül. De Yoongi mellett úgy érzem meg tudok birkózni bármivel. Tudom, barátomtól nem várhatom el, hogy kifizese a tandíjamat, ezért munkát kell vállalnom a nyáron. Ez teljesen új lesz számomra, de még mindig jobb, mint egy kényszerházasságban élni.

Ha végzek a gimivel, mihez kezdjek? Dolgozzak vagy tanuljak tovább esetleg a kettőt egyszerre? Bírnám a kettőt egyszerre? Teljesen tanácstalan vagyok. Tényleg nem tudom mihez fogok kezdeni... De egyet biztosan tudok, el nem veszem feleségül azt a lányt! Ha ezért kitagadnak, az nem az én bajom, hanem az övék. Én boldogan fogok élni, mégha csak egy albérleti lakásban is fogunk lakni, mert csak azt tudjuk kifizetni. Nem fogok meghunyáskodni apám előtt, egy kis alamizsnáért.

Yoongi szemszöge

Szerintem én sokkal jobban kiakadtam, mint az érintett. Hogy lehet valaki ekkora felfuvalkodott hólyag, mint az a férfi. A fiát kész tények elé állítja: vagy elveszi a lányt, akit ő választott ki, vagy kitagadják. A fia melegségére egy pofonnal reagált, anyja pedig betegnek titulálta. Szép kis család, mondhatom. Eddig azt hittem Jimin túloz mikor a családja kegyetlenségéről beszél, de rá kellett jönnöm, nem így van.
Jiminnel közösen ki fogjuk találni hogyan tovább, ha szülei tényleg kitagadják. De nagyon reménykedem, hogy azért ezt nem fogják meglépni. De minden eshetőségre fel kell készülnünk.
Órákon keresztül beszéltünk ez ügyben, azt nem mondanám, hogy minden lehetőséget átbeszéltünk. Nem mertem neki említeni, hogy apja akár ki is veheti a fiát, azzal az ürüggyel, hogy magántanulóként folytatja fia tanulmányait. De ez valószínűtlen, mert habár kényszerrel hazaviheti, de otthon tartani nehezebb lenne, kétlem meg tudná akadályozni, hogy ismét elszökjön. És ha kiderül, hogy bezártak szülei, biztos pletykák fognak keringeni, az pedig veszélyeztetné a család hírnevét. Vagy akár ki is találhat, hogy meleg és Jimin apja szégyenében süllyedne el. Azt nem tudhatom, mit fognak tenni a szülei, de támogatom Jimin döntését, akár mi is legyen.

Reggel visszajöttünk a kollégiumba, holnap indulunk a wellness hétvégénkre. Azóta nem sokat beszélgettünk. Jiminnek meg szüksége van némi időre, megemészteni, mit mondott neki apja. Sajnos én nem tudok mást tenni, hogy biztosítom afelől, hogy mellette állok. Remélem holnapra kicsit tisztábban lát és ki tud majd kapcsolódni a hétvégén. 

Másnap reggel kialvatlanul keltünk fel. Mindketten túlságosan sokat gondolunk a dolgon. Jelenleg még semmi sem biztos. Az se biztos, hogy kitagadják, de már felállítottunk legalább 5-7 lehetséges jövő képet a közös jövőnkről. Közös jövő... furcsán hangzik. Jimin talán még túl fiatal ehhez a komoly döntéshez... bár ha a másik lehetőség egy kényszerházasság, akkor egyértelmű a válasz. De szülei nélkül, csak rám tud hagyatkozni, ami megterhelő lehet a kapcsolatunkra nézve. Én fel lennék készülve rá, de Jimin nem tudom, hogy most mire gondol. Egy biztos rám bármiben számíthat.

Autóval megyünk a hotelhez, egész úton halálos csend uralkodik. Szeretnék beszélgetni, de mit mondhatnék? Hogy tudnám felvidítani a történtek után? Kellemetlen a csend...

- Ez egyszerűen... wow... - szólal meg Jimin, mikor benyit a lakosztályba. A kis előtérbe beérve leteszem a bőröndömet. A barátom addigra, míg én leveszem a cipőm, már levette a kabátját is, amit csak úgy ledobott a parkettára. Nagy lendülettel tűnt el a szobába. A cipőinket beteszem a tartóba, én felveszem a papucsot is és páromnak is veszek ki egyet. Bőrönddel együtt bemegyek a nappaliba, felveszem Jimin kabátját és felakasztom az enyém mellé. Belépek én is a szobába, először meglepődök, mert nem találom sehol, majd meglátom az ajtót, ami a hálóból nyílik. Benyitok, és Jimin a fürdőszoba ablakában áll.
- Milyen a kilátás? - kérdem.
- Ez gyönyörű... - ámulva néz kifelé. Ezért is választottam ezt a hotelt. A pezsgőfürdő pont az ablak előtt helyezkedik el és kilátás nyílik a hotel kertjére és a szomszédos erdős részre, amit jelenleg hó takar.
- Örülök, hogy tetszik! 

Leülök a kanapéra a nappaliba és megnézem a prospektusokat, amiket a recepcióról hoztam. Bár nem terveztünk kirándulni, de azért nem árt tudni, mi van a környéken.

Remélem Jiminnek sikerül kicsit ellazulni, a további nehézségekkel ráérünk fogalakozni, ha már közvetlenül előttük állunk. Lesz, ahogy lesz, megbirkózunk vele.
- Kimehetnénk sétálni? - kérdi miközben még a hóesést nézi. Háta mögé állok és megölelem.
- Természetesen. Még van egy kis időnk a vacsoráig. - nézek rá az órámra. Pár percen belül felöltözününk és elindulunk először a kertbe, majd az erdőbe. Egy már kijárt ösvényen indulnuk el, de pár száz méternél tovább nem jutunk, mert egy nagyobb dombhoz érünk, amin inkább nem mászunk fel, mert akár csonttörés is lehet belőle, ha megcsúszunk és leesünk. Így visszafordulunk és a kertbe időzünk kicsit. Látom barátomnak jobb kedve van már. 

- Elég hideg van kint. - jegyzi meg, ahogy beérünk a meleg szobába. Egy darabig nézük a tv-t, majd lemegyünk vacsorázni. A svédasztalos vacsorából nagyon nehéz választani. Jimin hamar összeválógatja, ami hasának való és leülünk enni. Ha jobban körbenéz az ember, kicsit kitűnünk innen, nagyrészt családok illetve párok vesznek körül minket. Bár tudom a fene se törődik velünk, de két férfi kitünik ebből a környezetből. Jóllakottan távozunk az étteremből. A bárból még kérek egy üveg bort és két sört, hátha szeretne Jimin valamit inni.

- Le akarsz itatni? - kérdi szerelmem. - Ez kevés lesz hozzá! - nevet fel és a böröndből veszi elő az éjszakai ruháinkat. 
- Nem kell ahhoz pia, hogy ágyba vigyelek! - vágok vissza. Ezután bemegy a fürdőbe és becsukja az ajtót, és kulcsra is zárja. - Te most komolyan kizártál?! - morgom az ajtónak.
- Ha nem lettél volna túl pimasz, akkor most velem élvezhetnéd a kilátást! 
- Akkor bocsánatot kérek! - nem is tudom, ki a pimasz kettőnk közül.
Kattanik a zár, nagy lendülettel kinyitom az ajtót és megfogom Jimin csuklóját, és fordítok a helyzetünkön, az ajtónak nyomom.
- Ki itt a pimasz?! - morgom és az éledező tagom hozzányomom az ővéhez ruhán keresztül.
- Nem látnak be az ablakon? - kérdi kicsit szégyenlősen. Elengedem a kezét és az ablakhoz megyek.
- Kétlem, de ha lekapcsolod a vilanyt biztos nem látnak be... - felelem, és Jimin lekacsolja a villágítást. - Ez a legfelső szint, lentről nem látnak fel amúgy sem... 

Megengedem a vizet a kádba. Kint már sötétedni kezdett, a kerti diszkivilágítás felkapcsolódott, ami álltal még szebb a hóesés. Jimin tanulmányozgatja a pezsgőfürdő gombjait. Benyomja az egyiket, ami felkapcsolja a kád alján és oldalán lévő led fényeket. 
- Milyen szinű legyen? - néz kérdően, de én csak megrántom a vállam. Vetközni kezdek. - Akkor zöld lesz, ismét megnyom egy gombot és a fények színe megváltozik. Elzárom a vizet és belépek a kádba.
- Bekapcsolnád a buborékokat is? - ismét rámnéz, majd megnyomja a megfelelő gombot és gyorsan lekapkodja ő is a ruháit.