A sors keze - Yoonmin, Taekook

116

Taehyung szemszöge

- Hogy a picsába gondoltad, hogy behúzol egy tanárnak? - ordítom el magam, mikor visszaértünk a szobánkba.
- Azt hittem lefeküdtetek! - mentegetőzik.
- Azt is hitted, hogy szakítottunk! Akkor meg nem mindegy neked, kivel fekszem le? - akadok ki.
- Jól van! Nem gondolkodtam... csak Jimin megjelent reggel a képpel... elborult az agyam... - magyarázkodik közben a padlóra szegezi tekintetét, nem tud még a szemembe sem nézni.
- Komolyan kinézed belőlem, hogy csak úgy ágyba bújok Yoongival? - nagyot csalódtam Kookieban. Ennyi sütnivalója legyen...
- Sajnálom! Szeretlek! Kérlek bocsáss meg! Nem szeretnélek elveszíteni!
- Én is szeretlek! De jó lenne, ha legközelebb használnád az eszed, mielőtt hülyeséget csinálsz, érted? - nevetem el magam. - Öltözz fel és menjünk bocsánatot kérni a tanárunktól, hátha nem csapnak ki! De Jiminnek, hogy lehet ennyi esze. De honnan szerezte azt a képet?!

Látszott Yoongin, hogy nincs jó kedve, de miután meghallgatta Kookie bocsánatkérését, már távozott is. 

- Még szerencse, hogy olyan korán volt, hogy nem volt szem- illetve fültanúja az esetnek... - ecsetelem barátomnak. Most egy darabig megint meghunyászkodik, azt ha későbbiekben mondok valami számára nem kedvező dolgot, kiborul nála a bili. Szerintem kezdeni kellene valamit a düh problémáival... esetleg járatna valamilyen küzdősportra... 

Pár nappal később beiratkozott a közeli boksz csapathoz edzésre. Hazaérve első edzéséről mutogatja, hogy kell bekötözni a kezét és felvenni a kesztyűt. Egy szál alsóban és bokszkesztyűben áll előttem. Előveszem mobilom és lövök pár képet róla.
- Iszonyat szexin áll a kesztyű... - perverz mosolyra húzom szám. - Alsó nélkül még jobban állna. 
- Azt mondod?! - jön felém közelebb, én az ágyig hátrálok. Lenyom az ágyra, megáll előttem. Bokszerén keresztül látom tagja már éledezik. Megnyalom a szám és lerántom alsóját térdig, tagja felém ácsingózik. Nem teketóriázom, rögtön ráhajolok a farkára és félig bekapom.
- Tövig! - utasít JK, majd a kesztyűs kezével rányom a tagjára. - Ahh! - sóhajt egy nagyot, mikor szívok rajta egyet, majd mozgatni kezdem fejemet. Ahogy dolgozom Kookie szerszámán, úgy érzem, hogy közeledik a véghez. - A fene vinné el a kesztyűket! - lihegve morogja és gyors mozdulatokkal szabadul meg tőle. Miután a művelet sikeres volt, kihúzta magát a számból és rálök az ágyra, letolja térdére húzott bokszerét. Csókolgatni kezd, majd a nyakamra tér át. Közben kezei azon fáradoznak, hogy rólam is leszedje a farmeremet. Mikor kigombolja, az alsómmal együtt lerángatja, a péniszem már áll, mint a cövek. 
- Hova sietsz? - kérdem, de ő csak morog egyet. Szétválunk, a trikómtól megszabadít és ismét fölém görnyed. A mellbimbóm kezdi el szívni, amire felsóhajtok. Hiányzott már az érintése. Felnéz rám és a két ujját a szám elé emeli, benyálazom. Ő egy pillanatig sem hagyja abba mellbimbóm nyalogatását, szopogatását. Feljebb csúszok az ágyon, hogy fel tudjon mellém térdelni. Amint elhelyezkedtem, már keze a hátsó bejáratomhoz csúszik le köztünk. Az első ujjával körözni kezd az ánuszomnál, majd lassan behatol, kéjesen nyögök fel. Tényleg hiányzott Jungkook érintése. Még ha pár napig nem beszéltünk egymással, ezalatt én szinte minden este a szexen járt az agyam és azóta nem tudok betelni vele. Olyankor gerjedek be a legjobban, mikor nem kaphatom meg, amit akarok. A második ujjával együtt méllyebbre ér el és eltalálja a gyenge pontomat. Egy nagyot nyögök. Abbahagyja mellbimbóm kényeztetését, ami már vörös színbe pompázik, ajkamra hajol.
- Készen állsz! - nem kérdi, csak kijelenti. Kookie mindig tudja, mire van szükségem az ágyban. A kis asztalhoz nyúl és előveszi a gumit. A szám elé tartja, hogy a fogammal kezdjem fel a zacskót, megteszem. Kiveszem a csomagolásból és a számba helyezem, lehajolok a farkára és a szám segítségével húzom fel az óvszert. Szerelmem nyög egyet, ezt a dolgot nagyon szereti. Kétszer még mélytorkozom, majd kiengedem a számból, némi nyálat hagyva az óvszeren. Visszafekszem a pozíciómba és felemelem magasba a lábaim, JK megfogja a lábam és az egyiket a nyakába emeli és némi helyezkedés után behatol a hátsó felembe. Hirtelen a levegő bennem marad, majd mikor Kookie megáll a mozdulatában, kilélegzem. Lassan kezd mozogni bennem, de hamar gyorsabb tempóra vált és a prosztatámat célozza meg, minden egyes alkalommal. Mindketten hamar közeledünk a csúcspont felé, ezért szerelmem pumpálni kezdi a tagomat. Szinte együtt élvezünk el és ledőlünk az ágyra pihegni, a következő menet előtt.

Kopogásra leszek figyelmes és az ajtó felé nézek.
- Ki a fene lehet az? - morgolódik Kookie, majd az ajtóhoz ténfereg, közben felvesz magára egy köntöst. Hmm... most még egy a kibaszott köntös is annyira gerjesztő rajta, már éled fel a tagom. Remélem, hamar elzavarja, aki megzavart minket. Ahogy jön felém már majdnem felugrom az ágyról, hogy karjaiba vessem magam. - May van itt... Kérdi van-e kedvünk kicsit kikapcsolódni a közeli bárban.
- Neked van? - érdeklődöm, mire szerelmem bólint egyet.
- De csak akkor ha te is benne vagy... már rég nem buliztunk... - teszi hozzá.
- Akkor menjünk... mond neki, hogy fél órán belül készen vagyunk... - visszamegy az ajtóhoz, én addig az ágyon ülve azon gondolkodom mibe menjek...

Hát a fél óra készülődésből lett vagy háromnegyed óra. May szobájánál volt a gyülekező, ahol csak ránk vártak. Körbenézek.
- Jimin nem jön? - kérdem.
- Én nem hívtam meg...- vallja be a lány. - De nyugodtan szólj neki... - ránéz az órájára. - ha 15 perc alatt el tud készülni... - teszi hozzá.
- Akkor felszaladok érte. - nézek körbe mindenki beleegyezését várva. Még szerelmem is bólint rá, így elindulok a felső emeletre. Közben utánam szólnak, hogy lent várnak rám a hátsó kijáratnál.

Felszáguldok Jimin szobája elé, kicsit elfáradtam, ezért veszek két nagy levegőt, mielőtt kopognék. Már majdnem kopogok, mikor halkan nyögés hallatszik ki a szobából. Elpirulok és ellépek onnan. Lehet megint a kis csaj van nála. Már múltkor rá akartam kérdezni, de sosem voltunk úgy kettesben, hogy diszkréten rákérdezzek, mi van köztük. Lassan lépkedek a folyósón, majd a lépcsőkön lefele. Ahhoz képest, hogy azt állítom, Jimin a legjobb barátom, mostanság semmit nem osztunk meg egymással. Ránk férne egy jó beszélgetés... Holnap majd meglátogatom nappal, mikor egyedül lesz.

Leérve a lenti folyosóra rögtön meglátom a kis csapatot, ami még pár fővel bővült. Valamin nagyon folyik az eszmecsere, ezért nem szólalok meg. A félhomályban a folyosón egy alakot vélek felfedezni, aki felénk közeledik. Próbálom kivenni ki az, de nem tudom látom rendesen. May ekkor eltereli a figyelmem és megkérdezi, jön-e Jimin. Mivel nem szeretném mindenki orrára kötni barátom nemi életét, a lányt pár lépéssel arrébb húzom, és halkan közlöm vele, Jiminnél lány van és nem mertem bekopogni. Erre felnevet.
- Milyen úriember vagy!

Lépések közeledtét hallom, a személy, aki a folyosón járkált, most már teljesen kivehető. Az angol tanárunk az. May felé fordul.
- Tanár úr? Nem jön velünk kicsit kikapcsolódni? - kérdi a lány viccesen.
- Nem, ügyeletes vagyok ma este... - ráz le minket. - Jimin nem megy veletek? -kérdi suttogva, hogy csak mi halljuk. Szerencsére nem hallotta az imént folytatott beszélgetésünket Mayjel.
- Nem, épp a barátnőjével kefél. - szalad ki a lány száján. Majd ő is észreveszi, hogy ez érzékeny téma, így a kezét a szája elé teszi. - Elnézést! - hajtja le a fejét. Yoongin semmi érzelem jele nem mutatkozik. Ezek szerint mindketten túltették magukat a szakításukon. 
- Taehyung! - szólít meg a tanár és ránézek. - Ez itt a hátsó bejárat kulcsa! Vigyázz rá! Holnap kérem vissza! - ad a kezembe egy kulcsot. Megköszöntük és távoztunk is.