A sors keze - Yoonmin, Taekook

53

Taehyung szemszöge

- Hiányozni fogsz! - mondja vagy századszorra életem értelme.
- Te is, szerelmem! - adok még egy utolsó csókot Kookienak, ami szintén a századik lehet. - De csak 4 napról van szó! - bújok ki öleléséből.
- Nem fogom kibírni! Titokban utánad megyek! - suttogja.
- Meg ne próbáld! Megígérted, hogy jó fiú leszel! - mondom szigorúan.
- De ez nem fair! Veled akarok menni! - nyöszörgi. Ilyennek sem láttam mostanság.

Fél óra győzködés után végre felszállhattam a buszra, ami már csak rám várt.
- Azt hittem, már sosem inged el! - neveti el magát Jimin, ahogy mellé ülök a buszon.
- Pedig ezerszer átbeszéltük már, hogy csak pár napról van szó... Irigykedik, hogy Yoongi veled jöhetett. - a végét már csak suttogom. A busz elindul.

- Hahó! - jön hozzánk May. Elegem van ebből a lányból. - Kértek csipszet? - nyújtja felénk a csipszes zacskót.
- Jöhet! - feleli nagy mosollyal barátom és tömi magába a csipszet. Én csak megrázom a fejem, majd a félig üres zacskóval távozik a lány, visszamegy leghátra.
- Téged nem zavar? - kérdem. Jimin bambán néz rám.
- Mi? -kérdi teli szájjal.
- Hogy May itt pincsizik neked állandóan...
- Most mi bajod szegény lánnyal? Csak kedves akar lenni. - védi meg, ami a gyanút, hogy van valami köztük csak erősíti bennem.
- Állandóan körülötted legyeskedik... Nem veszed észre? Szerintem akar tőled valamit... - súgom fülébe, nem akarnám, hogy mások is meghallják. Főleg nem Yoongi, aki egy karnyújtásra ül tőlünk. - Vagy te is akarsz tőle valamit? - nézek rá szigorú tekintettel.
- Te rémeket látsz! - emeli fel a hangját és mérgesen áll fel mellőlem.
- Most hova mész? - nem válaszol rá. Nézek utána és leül May mellé. Az angol tanár is csak kérdően néz utána, majd rám. Legyintek egyet, hogy semmi vész. Mérgembe a mobilom kezdem el nyomkodni.

A reptéren vagyunk. Jimin a sértődöttet játssza, még véletlenül sem jön ide hozzám vagy néz felém. Jól indul ez a kirándulás. Pedig annyira örültem, hogy végre a legjobb barátommal lehetek.
- Mi a gond? - jön hozzám Yoongi, mivel látja egyedül ülök a padon.
- Jimin besértődött...- válaszolok szomorúan.
- Máris beszélek vele. - indulna oda hozzá, de én visszatartom és megrázom a fejem.
- Nem vagy féltékeny? - mutatok rá Jiminre és Mayre, ahogy jókedvűen beszélgetnek.
- Nem? Miért? Kellene? - kérdez vissza csodálkozva.
- Nem... nem tudom... - mondom kicsit sem őszintén. Ha Kookie beszélgetne így Mayjel biztos közéjük csapnék.
- Bízom benne! - mosolyog rám és veregeti meg a hátam.

A tanárnő elhívja Yoongit és elkezdik kiosztani a repülőjegyeket.
- Nem cserélgetünk! Mindenki oda ül, ahova a jegye szól! - üvölti el magát a tanárnőnk, mikor cserélgetni kezdik a többiek a jegyeket. - Névre szóló! - elcsitul mindenki.
Nézem a jegyem, 15-ös sor B ülés. Kíváncsi vagyok ki mellett fogok ülni.

Lassan beállunk a sorba és a bőröndöket feladjuk, majd mi is elindulunk a gép felé. Mindenki izgul. Valaki a kirándulás végett, valaki, mert fél a repüléstől. Én pedig kellemetlenül érzem magam, hogy már most összevesztem Jiminnel. Lehet már nem is akar velem egy szobában lenni.
- Hol ülsz? - kérdi Yoongi.
- 15B. Te... mármint Ön? - kérdem, hátha valaki meghallja a beszélgetésünk.
- 15D. Csak 1 ember lesz köztünk. - jegyzi meg. Nehezen halad a sor, de tíz perc alatt már a gépre feltettem lábam. Nézem a számozást... 10,11,12,14,15... 12 után 14? Nincs 13???? Közben megállok a 15-ös sornál, az ablaknál már ül valaki. Mikor felém fordul legszívesebben leszállnék a gépről és a koliig menekülnék vagy talán még messzebb is. May mosolyog rám. Nem akarok mellé ülni. Ekkor Yoongi lök meg.
- Ülj le a helyedre, rád várunk! - parancsol rám. Nem szívesen, de teszem, amit mond. Az angol tanár is beül egy üres ülést hagyva közöttünk. Ennél rosszabb már nem is lehet, gondolom. Vagy mégis? Szemem sarkából érzékelem a mozgást, megérkezett valaki a 15C-re. Felnézek és kit látnak szemeim... Jimin. Ez kellemes utazás lesz.
- Megjöttem. - mondja Jimin. Yoongi mosolyog rá. Én még csak rá sem nézek. Még jó, hogy 2 órát sem kell repülnünk. 
- Mekkora szerencse, hogy egy helyre kerültünk. - mondja May rám nézve, majd Jiminre.
- Ez a sors keze! - jelenti ki Jimin. Ráteszi vállamra kezét. - Mi a gond? - kérdi mintha nem vesztünk volna össze.
- Semmi, csak a te sors kezed szerintem Yoongi volt. - morgom halkan, hogy csak Jimin hallja.
Az angol tanár felé fordul és hallom őket sugdolózni.  

Egy könyvet kezdek el olvasni, mert senkivel nem akarok beszélni. Jimin észrevette, hogy nem vagyok most jó kedvemben, így zenét hallgat. Egy idő után May bök oldalba.
- Mit olvasol? - kérdi kedvesen.
- Közöd? - várom rá mogorván.
- Mi bajod van velem?
- Olyan kis tenyérbemászó vagy! Amikor fel akart szedni Jimin, lekoppintottad... most meg a nyakán lógsz... nem veszed észre, hogy zavarsz?
- És mi van, ha Jimin jól érzi magát velem? Fáj az neked? - suttogja, mégis érezni dühét.

Mivel nem akartam tovább beszélni vele, mert csak jobban felidegesít, újra a könyvet kezdtem el olvasni. Pár perc múlva rásandítok azért, mit csinál. A felhőket kezdi el videózni, mint aki még nem látott ilyet. És visszanézi, majd mosolyogni kezd mint a tejbe tök. Nem értem ezt a lányt. Még év elején okosnak gondoltam, de csak egy ostoba liba.

A pilóta bemondja, hogy lassan szállunk le. Hála az égnek. Yoongi felkelti Jimint. Felém fordul.
- Kibékülünk vagy már nincs kedved velem tölteni a kirándulást? - kérdi fapofával Jimin.
- Felőlem kibékülhetünk... te szaladtál el csak úgy... - morgom alig hallhatóan.
- Te provokáltad! - már rajta is látszik, hogy dühös.
- Csak egy kérdést tettem fel... - mondom, de még véletlenül sem mutatom, hogy mérges lennék.
- Ne veszekedjetek! - emeli fel hangját Yoongi. - Mi a fene bajotok van? Eddig annyira összetartottatok, most meg meg tudnátok fojtani a másikat egy kanál vízbe! - Jimin és én is lesütjük tekintetünket. - Este beszéljétek meg felnőttek módjára a problémátokat!- teszi hozzá.

Repülőről leszállva rögtön át is szállunk a bérelt buszunkra, ami a szálláshoz visz. A buszra utolsókként szállunk fel, így sok lehetőség nincs a helyválasztásra. Jimin beül Yoongi mellé, én pedig a másik tanár mellé kényszerülök. Amúgy nincs vele semmi bajom, de ahogy üvölti hátra a mai programot, meg tudnék süketülni. Remélem nem ez marad a buszra az ülésrend, mert nem bírnám ki.