A sors keze - Yoonmin, Taekook

38

Taehyung szemszöge

Egész úton  gyomoridegem volt és ez akkor sem változott, mikor már a bejáraton mentem be. Jungkook apjának a dolgozószobájában állok és remegek, mint a nyárfalevél.
- Szia Taehyung! - hallok meg hangot hátam mögül, ahogy nyílik az ajtó.
- Üdvözlöm Jeon Jeongho, kicsit meglepődtem, hogy ide kellett ismét jönnöm, hisz a célját elérte, fiával szakítottunk. - próbálok határozottnak tűnni, bár a remegő lábaim nem ezt sugallják.
- Foglalj helyet! - mondja és ő is leül az íróasztal másik felén lévő bőr fotelbe, majd én is ezt teszem szemben vele. - A fiam is ezt mondta... hogy szakítottál vele, nehogy kitagadjam. - néz rám szigorú tekintettel. Azt hiszi, hogy kamuztunk?
- De akkor miért vagyok itt? - kérdem és nyelek egyet, de a torkom szinte teljesen kiszáradt.
- Azóta nem is jelentkezett nálad? - ha a szemeivel ölni tudna... én már alulról szagolnám az ibolyát.
- Nem. Gondolom itt van a birtokon... vagy már elküldte külföldre, nehogy összefussak vele? - kérdem, mert azért érdekel hogy van.
- Nem! - áll fel a fotelből és megy a nagy ablakhoz. - Megszakította velem a kapcsolatot és nem találom sehol.
- Hogy? - kiáltok fel és állok fel idegesen és az asztalra csapok. Hirtelen Jungkook apja hátranéz. - Nem jött önhöz? Hisz az iskolában kivette!  - mondom mérgesen.
- Valamit mondanom kellett az igazgatónak! Ha előkerítem a fiam, beszélek a fejével és visszamegy tanulni...
- Ha valamit a fejébe vesz, nem lesz könnyű meggyőzni! - jelentem ki.
- Ehhez kellesz te! - mondja a szemembe és indul meg felém.
- Már nem vagyok a fia párja... ha elfelejtette volna! - még mindig félek ettől a férfitől, de elegem van abból, hogy mindenkit kihasznál, csakhogy elérje célját.
- De szeret téged... - ér elém és a vállamnál megfog.
- Nem értem mit akar...  - értetlenkedem, várom a magyarázatot.
- Jungkook még pár évvel ezelőtt beajánlott egy srácot hozzám, felvettem. Ma ő ment érted. Tudom, hogy még mindig kapcsolatban vannak egymással és infókat szivárogtat ki neki. Vagyis a fiam tudni fogja, hogy itt vagy. Mivel annyira szeret, biztos hazajön kérdőre vonni...
- És utána arra kényszeríti, azt tegye, amit ön akar? - vágok közbe.
- Nem kényszerítem, hanem kompromisszumot ajánlok fel neki. És el kell neki mondanom valamit, amit én is pár napja tudtam meg és talán még örülni is fog neki. Mosolyog egyet, de amint észreveszi, hogy én is láttam, ismét komor képet vág.
- Milyen kompromisszumot? - kételkedem, hogy tudna olyat mondani, amire igent mondana.
- Nem szolok bele kapcsolataiba és nem kell átvennie a cégem, csak annyit kérek cserébe, hogy ne szakítsa meg a kapcsolatot velem. - őszintének tűnik, de mi az a nagy változás?
- Mégiscsak szereti a fiát? - próbálok a mimikájából olvasni, de nem tudok. Lehet ez csak csapda.
- Lehet, nem úgy tűnt, mikor először találkoztunk, de én csak a legjobbat akarom neki! Ezt el kell hinned!
- Teljesen mindegy, én mit gondolok! A lényeg, hogy ha megtalálja fiát, kérem mondja el neki, hogy szereti! Nincsenek valami jó emlékei a gyerekkoráról...
- Nem vagy kicsit szemtelen?! De kivételesen megbocsájtok! - ránéz órájára. - Eleget csevegtünk! - indul ki a dolgozószobájából, én pedig követem. Remélem ez azt jelenti, hogy visszavisz valaki a koliba. Innen vissza sem találnék.
- Már késő van, esetleg vissza tudna valaki vinni? - kérdem reménykedve.
- Úgy terveztem, maradsz vacsorára! - válaszolja és vezet be az ebédlőbe, ahol már két főre meg is van terítve. Akkor nincs választásom.
- Értem. - indulok meg az asztalhoz. Ahogy a házigazda helyet foglalt én is azt teszem. Inkább teszem azt, amit mond, minthogy kirakjon ebbe a sötétbe egyedül. Bár teló van nálam, de kétlem, hogy itt van egyáltalán térerő. Ha maradok, majd csak elege lesz belőlem és hazavitet.

Kihozzák a vacsorát és teljesen idegen számomra ez a helyzet. Egy maffiafőnökkel vacsorázom kettesben, akinek a fiával pár nappal ezelőtt szakítottam. Nem tudom, mit vár tőlem, hogy ha Jungkook megtudja, hogy apja idehozatott engem, majd lohol lóhalálában és megment? Szakítottam vele, szerintem most én vagyok a legutolsó személy, akiről hallani akar. Megvacsorázunk, nem volt olyan vészes, mint kezdetben éreztem.

- Lassan mennem kellene, holnap mennem kell iskolába... - szólalok meg egy idő után.
- Majd reggel valaki visszavisz a kollégiumba! Jungkook szobájában vagy a vendégszobában ágyazzanak meg neked? - kérdi és már csenget egyet, amire két lány is ugrik.
- Inkább a vendégszobát választom. - jelentem ki és Kookie apja kiadja a parancsot. Pár perc múlva az egyik lány visszajön értem és a szobámba kísér.

Jimin szemszöge

A koliba visszaérve csak fel- alá járkálok a szobába és az agyam dolgozik, hogy ez mi volt. Ki és miért vitte el Taehyungot. Jobban kellett volna figyelnem, mit mond a fekete ruhás férfi. Milyen barát vagyok, hogy hagyom, hogy egyedül elmenjen egy idegen, félelmetes alakkal??? De annyira lefagytam, mikor mellénk állt az autó, hogy az agyam nem működött. Kezdek kétségbe esni. Előveszem mobilom és Tae-t hívom, de nem veszi fel, majd kinyomja. Most nem akar vagy nem tud beszélni? Megőrülök! Yoongit hívom, hogy siessen haza, mert nem tudom mi tévő legyek. Addig többször is próbálom elérni Taet, de már ki van kapcsolva.

- Mi történt? - kérdi Yoongi mihelyst belép az ajtón.
- Egy fekete autó elvitte Taehyungot! Én meg hagytam! Többször hívtam, de mindig kinyomta! Végül ki is kapcsolta.
- Önként szállt be?
- Igen.
- Akkor miért aggódsz?
- Mert egy fekete ruhás férfi vitte el egy fekete autóval!
- Tae félt? Próbált jelezni, hogy gond van?
- Inkább meglepett volt... azt mondta minden rendben...
- Akkor miért aggódsz? Biztos ő tudta ki küldte az autót... Lehet Jungkook küldte.

Kicsit sikerült Yoonginak megnyugtatni, de azért van bennem némi aggodalom. Mégis csak a legjobb barátomról van szó. Valami filmet nézünk, de a gondolataim másfele vannak. Úgy hiszem ezt szerelmem is észrevette, mert kikapcsolja a tv-t és magához húz, simogatni kezdi a hátam. Olyan jó érzés, hogy Yoongi tudja, mire van szükségem. Már majdnem elaludtam, mikor megcsörren a mobilom. Rögtön kinyílnak szemeim és a mobilom után nyúlok. Yoongi kérdően néz rám.
- Tae az!
- Akkor vedd fel!

- Tae?
- Szia Jimin, bocsi, hogy ilyen későn hívlak vissza... ma már nem megyek vissza a koliba.
- De jól vagy? Hol vagy?
- Igen, minden ok, mint mondtam, mikor eljöttem. Gondolom aggódtál... de nem tudtalak előbb vissza hívni! Kookie apjánál vagyok. Azt hiszi, ha fia megtudja, hogy itt vagyok, majd hazajön...
- Nincs otthon? - csodálkozom el.
- Mérges apjára és úgy gondolja az apja hibája, hogy szakítottam vele. Így megszakította vele a kapcsolatot.
- Wow. Mikor jössz vissza?
- Reggel visz egy sofőr vissza... de van egy olyan érzésem ennyivel nem úszom meg... majd holnap megbeszéljük. Jó éjt!
- Ok. Jó éjt! - nézem a mobilom, ahogy elsötétedik,

- Látod, minden rendben! - mosolyog Yoongi és olyan iszonyat kívánatos ebben a félhomályban.
- Túlreagáltam... - adok neki igazat, majd magamhoz húzom és megcsókolom. A többi pedig magától jön.