A sors keze - Yoonmin, Taekook

35

Taehyung szemszöge

Reggel telefoncsörgésre ébredek. Apám hív, megijedek. Tudom, ha ilyenkor keres, akkor valami rossz történt. Rögtön felveszem.
- Tessék apám! - szólok bele.
- Fiam, gond van! - tér rögtön a lényegre. - Nagymamád kórházba került!
- Mi történt? Azért jól van? - aggódva kérdem.
- Leesett az emeletről, meg kellett műteni. A műtét jól sikerült, de legalább másfél hétig nem jöhet ki. Addig neked kellene átvenni a háztartást, egy idegenre nem bíznám. Az igazgatóval beszéltem, mivel kitűnő tanuló vagy, beleegyezett, hogy egy rövid időre nem veszel rész az órákon. Úton van egy autó érted! Szedd össze dolgaid! - adja ki a parancsot édesapám.
- Értettem! Máris készülődöm! - fejezzük be a telefonbeszélgetést.

- Valami gond van Tae? - kérdi aggódva Jungkook.
- Kookie... nagyi kórházban van, segítenem kell papámnak a farmon! - válaszolom és kelek ki az ágyból. - Apám már értem küldött egy taxit. Készülődnöm kell!
- Veled menjek?
- Szerelmem, nagyon szeretném, hogy velem gyere, de te bajba kerülnél, ha ellógod a sulit. Nyugi, megoldom!
- Csak szeretnék veled menni!
- Két hetet csak kibírsz nélkülem... - mosolyodom el, miközben a bőröndömet veszem elő az ágy alól.
- Hát nehéz lesz... Biztos ne menjek veled? - szinte könyörög, hogy jöhessen.
- Kookie...
- Jól van! Értettem. - mondja szomorúan.

Tudom, hogy csak jót akar és biztos jól jönne a segítség, de apja nagyon mérges lenne, ha csak úgy ellógna a suliból, főleg 2 hétig. A kis bőröndömmel együtt beülök az autóba. Aggódom nagyiért. Most még fel sem hívhatom apám, mert már biztos bent van a cégnél, nem hinném, hogy szüksége lenne, egy idegesítő kölyökre.

Pár óra múlva már nagyszüleim házánál szállok ki az autóból és berohanok. Papám az asztalnál ül és a fejét fogja.
- Papa! - szólítom meg halkan, nem akarom megijeszteni, hisz észre sem vette, hogy bejöttem. Nagyon belemerült gondolataiba.
- Jaj, drága unokám! - borul nyakamba és sírva fakad. A mama kórházba kerülése eléggé megviselhette.
- Hogy vagy? - kérdem már én is könnyek közt.
- Aggódom! Csak a mamádra tudok gondolni... - válaszolja.
- Elhiszem! Voltál bent nála?
- Nem! Nem akartam magára hagyni a farmot...
- Akkor menj látogasd meg a nagyit! Addig én vigyázok a farmra, ellátom az állatokat!

Papám meglátogatja nagyit, mire visszatér, már sötétedni kezd, így az állatokat be is hajtottam. Nem tudom nagyszüleim ebben a kórban, hogy bírják ellátni a farmon a teendőket. Nyaranta el szoktam jönni segédkezni, de most mindent nekem kell csinálni. Pár óra alatt teljesen kifáradtam.

Jungkook szemszöge

Nem tudom mit kezdjek magammal, Tae nélkül elveszett vagyok...
- Jungkook! Hát itt vagy! - szólít meg Jimin és fogja meg vállamat. Kicsit meglepődök, felnézek rá.
- Hát csak testileg. - mondom és sóhajtok egyet.
- Még csak két napja ment el és te szétestél...- jelenti ki és leül mellém.
- Nem érdekel semmi és senki, Taehyungon kívül...  - válaszolom szomorúan.
- Oké. Gyere! - áll fel és nyújtja kezét.
- Hova? - nézek rá unottan. Nem kell nekem bébiszitter....
- Hozzám! Eltereljük a gondolataid!- mosolyog felém.
- Kétlem, hogy sikerül... - hiába ellenkezem, megragadja kezem és húzni fel a padról.
- Engedd, hogy megpróbáljam! - mosolyog rám, mennyire lelkes...
- Rendben! - állok fel végül magamtól a koli udvarán lévő padról. A szobába beérve veszem észre, hogy Yoongi is jelen van.
- És mit csinálunk? - kérdem. Ő az ágyra ültet.
- Játszunk! - adja kezembe Jimin az xbox távirányítót. Én pedig Yoongira nézek. - Beleegyezett! - vágja rá, mielőtt még Yoongi szólhatott volna.
- Biztos nem zavarunk? - bizonyosodom meg, hogy a tanár úr nem haragszik ránk.
- Jimin tényleg megkérdezte... - neveti el magát.
Végül is kicsit elterelik a gondolataim és jól érezem magam. Takarodó előtt megyek vissza a szobámba. A lépcsőház felől zajt hallok. A horrorfilmekben ilyenkor megy a buta szőke a zaj felé és megöli a gyilkos. Nevetem el magam félhangosan. Nem tudom, miért jut eszembe ilyen hülyeség. Benyitok a lépcsőházba és felkapcsol a mozgásérzékelős világítás. Pár lépés megtétele után a lépcsőfordulóban meglátom az egyik végzős diákot, az ablakpárkányon ül és nézelődik kifelé. Rám irányítja rémült tekintetét.
- Bocsi, nem akartalak zavarni! - mondom és fordulok is vissza. Mi a fenét csinál ilyenkor a lépcsőházban?
Szobámba visszaérve nyúlok mobilom után és hívom szerelmemet. Olyan jó hallani hangját egy ilyen hosszú nap után. Hiányzik. Hogy fogom kibírni nélküle?!

Egy hete ment el Tae a nagyszülei farmjára, nem gondoltam ilyen szörnyű lesz a hiánya. Igaz, Jimin és Yoongi nagyon kedvesek és türelmesek velem. Eltűrnek maguk mellett. Minden nap takarodóig náluk lógok és valószínűleg Yoongit csak hátráltatom.

Holnap péntek és eldöntöttem elmegyek hozzá hétvégére. Minden nap telefonálunk, de nem említettem neki, hogy meglátogatom. Remélem jó meglepetés lesz.

A taxiból kiszállva pillantom meg a nagy farmot. Ezt vezeti most teljesen egyedül Tae. El sem hiszem. A hátizsákomat magamhoz veszem, kifizetem a taxit és elindulok a bejárat felé. A kapu nincs zárva, így bemegyek. Az ajtón kopogok, de semmi reakció. Lehet hátul van az állatoknál. Nézek hátra a többi nagy épületekre. Elindulok hát az istállók felé. Egy nagy kutya indul meg felém, mikor a ház mögé fordulok be. Morog és ugat, én hirtelen nem tudom mit tegyek, a földbe gyökereztek  a lábaim.
- Jean! Ül! - hallom meg Tae mély és alázatot követelő hangját. Tetszik Tae ezen oldala. Ilyennek még sosem láttam. Majdnem megesz a kutya, nekem meg perverz gondolataim vannak, misolygom el magam. - Kookie? Mit keresel itt? - néz rám nagy szemekkel. Fut felém boldogan, még a kezében lévő vödröt is eldobta.
- Szia Szerelmem! - mondom fülig érő mosollyal.  - Gondoltam meglátogatlak!
- Annyira hiányoztál! - gyűlnek szemeiben a könnyek.
- Akkor miért nem ölelsz meg?  - kérdem csalódottan.
- Nem látod? Csupa lótrágya a ruhám! - tárja szét kezeit és néz végig saját magán.
- Gondolod érdekel az engem?! - vállat von és ölel meg. Végre! Ez már nagyon hiányzott!