A sors keze - Yoonmin, Taekook

112

Yoongi szemszöge

Óra után bemegyek a tanáriba, leülök az asztalomhoz és a papírjaimat rendezem össze. Mivel ma nem találkoztam az "osztályommal" nem tudtam kiosztani a kérdőíveket, amit már ki kellett volna töltetnem, mert teljesen elfelejtettem.

- Tanár úr! - jelen meg felettem Jimin, miközben én a papírjaimba vagyok merülve.
- Bocsi, észre sem vettelek! - emelem fel fejem.
- Jött már pénz a kártyádra? - kérdi suttogva.
- Nem néztem... - felelem.
- Kérlek, nézd meg... szükségem van most pénzre! - látom rajta, hogy ideges.
- Most nem tudom megnézni, de vegyél le amennyire szükséged van. - mondom és előveszem a pénztárcám, közben körbenézek, figyel- e valaki ránk. Mivel rajtunk kívül csak az idegesítő titkárnő van itt, aki épp a raktárban pakolászik, nyugodtan kiveszem a kártyám és Jiminnek adom.
- Most komolyan odaadod a bankkártyád? - néz rám nagy szemekkel. - Te komolyan megbízol bennem? - esik le az álla.
- Ennyire meglepő? Tudom, hogy nem lopnál meg... - mondom meggyőződve.
- Az exed vagyok! És ha meg akarom bosszulni a szakítást? - suttogja dühösen, ami tök cuki.
- Ismerlek Jimin. - felelem mosolyogva. Elmondom neki a pin kódot, majd sürgősen távozik. Nem tudom, min csodálkozik, ő meg az én kártyámra kapja a pénzét... simán mondhatnám, hogy nem adom oda a pént... Sóhajtok egyet.

A táskámba beleteszem a papírjaim és indulok én is a koliba. A kollégium folyosóján meglátom Taehyungot és megkérem, hogy a szórja ki az osztályának a papírokat és hozzák magukkal holnap. Akinek nem sikerül, még az óra előtt is gyorsan le tudja firkantani, hova szeretne menni és mit szeretne ott csinálni a kirándulás során. Még van időnk megszervezni az utat, ha ha héten belekezdünk.

Jimin szemszöge

Hitetlenkedem, hogy Yoongi csak úgy odaadta a bankkártyáját és a pin kódját. És még én vagyok naiv... én biztos nem adnám csak úgy oda az exemnek a kártyám. Simán levehetném az összes pénzét... Mennyi megtakarítása lehet?

A koliba visszaérve gyorsan átöltözöm és indulok is a legközelebbi bankautomatához.
Távozáskor a gondolataimból May szakít ki. Majd kijelenti, hogy velem jön, de hamar lerázom. Útközben azt számolgatom, mennyi pénzre is lesz szükségem. Tegnap nagyjából kiszámoltam mennyit kerestem, de nem vagyok benne biztos, hogy azt ki is akarom venni. A teljes összeget, amit fizettek a "rajongóim" nem kapom meg, mert az a rohadt app jutalékot vesz le belőle, mert használom a felületét. Kész lehúzás... én dolgozom meg a pénzért és még csak meg sem kapom mind!

A pénz felvét után elmegyek egy boltba, ahol kb. mindent is lehet kapni és megnézem van-e náluk valamilyen maszk, ami megfelelne az arcom kitakarására. Mégis csak szebben néz ki egy fényképen, ha egy maszk takarja ki az arcom és nem a photoshop. 

Taetől kaptam egy üzenetet, hogy ha ráérek ugorjak fel hozzá, ezért először hozzá megyek, miután visszaérek a koli területére. Kopogásomra JK nyit ajtót, aki sok szerencsét kívánva elhagyja a szobát. Értetlenül nézek utána. Mit tettem?
- Szia Tae! - lépek be a szobába nagy mosollyal, hátha ezzel orvosolható a vétkem.
- Szia! Merre voltál? - kérdi egyhangúan. Úgy tűnik rossz fát tettem a tűzre...
- A közeli boltban. - felelem és mutatom fel a szatyromat. Mivel a maszk dologgal nem jártam sikerrel, ezért a közértben vettem egy-két dolgot. - Miért? 
- És May miért nem mehetett veled? - hát erről van szó? - Miért kellett bunkónak lenned vele? - von felelősségre. 
- Csak mondtam neki, hogy egyedül akarok menni... ezért nem kell kiakadni! - most komolyan feljött Taehyunghoz, hogy panaszkodjon rám?
- Ha kedvesen mondtad volna, biztos nem lenne ennyire feldúlt... - most komolyan az ő pártját kell fognia?!
- Akkor majd bocsánatot kérek, hogy nem akartam a társaságát! - felelem gúnyosan.
- Jimin! - emeli fel hangját Tae.
- Nem kötelező vele töltenem az időm. - akadok ki.
- Ha így állunk... nekem sem kötelező veled töltenem az időt... - vágja rá és mutat az ajtóra. - Ez a tied, töltsd ki holnapra... - nyújt felém egy lapot.
- Rendben. - tépem ki kezéből a papírt és feldúltan hagyom el a szobát, az ajtót kicsit erősebben csapom be magam után, mint szerettem volna, így a folyosón visszhangzik az egész. Elegem van!

Próbálok tanulni, de nem tudok koncentrálni. Még mindig mérges vagyok. Miért van mindenki ellenem?!

Egyszer csak kopogtatnak az ajtómon. Ki lehet az? Sóhajtok egyet, ránézek az órára, már elmúlt 10 óra. Mikor kinyitom, kicsit meglepődöm, mert Yoongi áll az ajtóm előtt. Mikor meglátom ugrik be, hogy nem adtam vissza a bankkártyáját.
- Bocsi, elfelejtettem!
- Bemehetek? - arrébb állok az útból és belép a szobámba, gyorsan magunkra zárom az ajtót. Gyorsan kiveszem a kártyáját tárcámból és a kezébe nyomom.
- Köszi! - majd a bizonylatot is megmutatom, hogy mennyit vettem le.
- Jimin? - ül le az ágyamra. Nem gondoltam, hogy tovább marad. - Honnan van ez a pénz? Tudom megkértél, hogy ne kérdezzek semmit, de ez nem kis összeg...
- Dolgozom. - felelem őszintén, hisz tényleg dolgozom, bár hogy mivel, azt nem szívesen mondanám el bárkinek is.
- Ugye nem árulsz illegális dolgokat? - kérdi miközben mélyen a szemebe néz.
- Nem! Dehogy! - vágom rá rögtön. Kicsit meghökkenek, hogy kinézné belőlem.
- Akkor ha utánanéznék a cégnek, ahonnan a pénz származik, nem valami kétes nevű céget fogok találni?
-Nem. De azt mondtad, megbízol bennem. Kérlek, ne nézz utána... - sütöm le tekintetem. Nem szeretném, ha megtudná, mivel kerestem meg azt a pénzt.
- Rendben... de ez iszonyat sok pénz és még nem láttalak elmenni sehova dolgozni...
- Online meló, a notebookomon dolgozom... - hadarom el.
- Ok. - előveszi mobilját és megmutatja és a szemeim kikerekednek az összeget látván, majdnem ötszázezer won jött a számlájára az onlyfans-től. Ennyire én sem számítottam. Ma meg sem néztem még. Lehet ennyi plusz ember fizetett a képeimért?
- Ha mégis el szeretnéd mondani, miről is van szó vagy segítség kell, nekem nyugodtan szólhatsz! - fogja meg kezem a szavai megerősítéseként.
- Köszönöm! - felelem mosolyogva.
- Még el szerettem volna mondani neked valamit, jobb ha tőlem tudod... nem maradok a gimiben tanárként... már keresek új állást jövő évtől.
- Ha miattam szeretnél munkahelyet váltani, nem szükséges... - kezdek bele, de azt nem mondhatom el, hogy apám már nem fizeti a sulimat... magát hibáztatná... de mit mondjak helyette?
- Miért? - néz kíváncsian, közben az agytekervényeim egy hitető választ keresnek.
- Apa ki fog venni a gimiből... magántanuló leszek. - mondom az első értelmes választ.
- Ohh. Ez elég drasztikus... - sóhajt egyet. Látom, hogy szeretne még valamit mondani, de mégsem teszi.

Miután Yoongi elhagyta a szobát némileg megkönnyebbültem, hogy beérte a magyarázatommal. És csak remélni tudom, nem néz utána honnan is kapom a pénzt. Mivel tanulni ma már úgy sem fogok, így letusolok és aludni térek.

----------------------------------------------------------

Legközelebb már csak jövő héten tudok új fejezetet hozni, sűrű ez a hetem...