A sors keze - Yoonmin, Taekook

2

Yoongi szemszöge

Szombat van és ma költözök be a kollégiumi apartmanba. Bár még lelkiekben nem készültem fel a tanításra, ki tudja mennyire szemtelenek ezek az elkényeztetett gyerekek, de szeretem a kihívást. A tanári lakások ugyanabban az épületben vannak, mint a diákok, ami várható volt. A diákok csak holnap költözhetnek be, így első éjjel lesz egy kis nyugtom.  Recepcióra beérve mutatom a papírjaim.
- Maga tanár?- kérdi lekezelően a portás néni.- Kinéz vagy 18-nak... hogy fog majd így rendet teremteni a diákok közt? - ez de kedves, igaz nekem sem szimpi.
- Igen, tanár vagyok. Nem külső alapján kell megítélni az embert.- mondom nyugodt hangon, de legszívesebben a fejét is leüvölteném, hogy tudja hol a helye. A vénasszonnyal nem hinném, hogy jól fogok kijönni.
- Már meg is van. A harmadik emeleten lesz a szobája. - ezzel nyújtja át nekem a kulcsot. Mosolyogva tépem ki a kezéből és indulok meg a lifttel felfelé.
A harmadikon kiszállva pásztázom végig a folyosót és keresem a 316-os szobát. Persze, hogy ez  a folyosó legvégén van. Belépek a lakásba és az állam is leesik. Nem erre számítottam. Emlékeimben a koliszoba egy lepukkadt, büdös helység... de ez... elképesztő. Modern. Az előszobából balra található a konyha... Még saját konyhám is van! Nem túl nagy, de még tűzhely és hűtő is van. A polcokat és fiókokat átnézve látom, hogy ez egy teljesen berendezett konyha, tányérokkal, evőeszközökkel és edényekkel. Amit már legelsőre felfedeztem, az a kávéfőző, anélkül meghalnék már első nap. A konyhával szemben van egy ajtó, ami a fürdőszobámat rejti. Nem hiszem el... fürdőkádas!!! Ujjongok magamban. Megfogtam az Isten lábát. A bejárattal szembeni ajtón túl pedig a hálószobám van. Az ágyam egy nagy franciaágy, amit eddig csak hotelben láttam, simán öten is elférnénk rajta... és nem csak alvás szempontjából... ha nem koli lenne, még nőket is fel mernék ide hozni... ezzel tudnék flexelni... nevetek fel. Megőrültem... még csak most költözök be, de már a csajokon jár az eszem... Nem mutatnék jó példát a diákoknak... bár tanítani jöttem, nem példát mutatni... A kettő nem ugyanaz. A szobámban még van egy óriás lcd tv is, egy  nagy íróasztal és két szekrény. Ami még nagyon tetszik a saját nagy beépített erkély. Estére kipakoltam dolgaimat, az egyik szekrényt el is foglaltam. Túl sok holmit nem hoztam.  A kollégium alagsorában van mosógép, ott úgyis ki tudom mosni a ruháimat. Mázlim van. Gondolom a diákok szobái kicsit másabbak... Azt hallottam, hogy 2 fősek azok is, nagy valószínűséggel két külön ágy lehet bennük. A bejárati ajtómon kopogást hallok. Ki a fene lehet az? Odavánszorgok és egy hölgy áll meg előttem.
- Jó estét kívánok! Kim tanárnő vagyok, jöttem körbevezetni.
- Jó estét! Min Yoongi vagyok. Örvendek. - fogok vele kezet és végigjárjuk a kolit. A koli első két emeletén a lányok vannak a női tanárokkal, a harmadik és negyedik szinten pedig a fiúk a férfi tanárokkal. Az ötödik emeletet renoválják, azokba később lehet beköltözni. Este 10-kor van takarodó a diákoknak. Persze a tanárok szabadon mozoghatnak, mert a hátsó kijárathoz van kulcsuk. Ez nekem csak jó. Heti egyszer kötelező bevállalni egy esti felügyeletet. Mondjuk annyira nem tetszik, de kibírom, ha nem hétvégére esik. Megmutatta a hölgy milyen egy diák szoba, ami pár dologban eltér: nincs tv, kád helyett zuhany van, 2 külön ágy és nincs konyha meg erkély sincs, de a szekrények lényegesebben nagyobbat és két íróasztal van az ablak alatt.
- Holnap reggel Önért jövök és beviszem az iskolába, megmutatok ott is mindent. Az órarendet megkapta?- kérdésére bólintok.-  További szép estét!- visszaköszöntem, azt ledőltem az ágyamba. Ez kurva kényelmes.

Másnap reggel Kim kisasszony jött értem, bevitt a suliba, ami tőlünk még gyalog is csak 15percre van. Leparkoltunk és végigvezetett a sulin. Ezt nevezem, ebben a környezetben szívesebben jártam volna iskolába. Persze ide csak pénzes emberek gyerekei járnak... Gondolom sokat fizetnek a szülök ezért a luxusért. Kis elkényeztetett vakarcsok... Nem mondanám, hogy szegény családból származom, de tehetősek sem voltunk. Pár fontos dolgot is megtudtam, majd az igazgatóiba vezetett a hölgy. Nem mondod, hogy még ilyenkor is bent van az öreg?! Lépünk be a szobába, rögtön meghajolunk a férfi előtt.
- Jó reggelt kívánok!- mondom és lépek felé.
- Jó reggelt Min úr! Az én nevem Kim Jihun és az intézet igazgatója vagyok.
- Örvendek uram! - pár dolgot megbeszéltünk. Elmondta, mit vár el tőlem meg hasonlók.
- A kulcsa.- és nyújt felém egy SLUSSZKULCSOT!- A fekete mercedes lesz az Ön céges autója. - Legszívesebben most kiabálnék örömemben, de nem szabad kimutatnom, mennyire nem számítottam erre.
- Köszönöm szépen!- és ezzel az új autómmal visszafurikáztam a kollégiumhoz.