A sors keze - Yoonmin, Taekook

46

May szemszöge

Lisa elhúzta a csíkot, vagyis Hoseok megint a lépcsőházban alszik. Nem tudom, hogy vegyem rá, hogy bejöjjön. Halk kopogást hallok. Kinyitom az ajtót és megörülök, hogy tényleg ő az.
- Szia! - köszönök neki kedvesen nagy mosollyal. Magától jött, vagyis kezd megbízni bennem.
- Szia! Bocsi, hogy zavarlak, de délután elgondolkoztam és szerintem rossz macskatápot vettem, ezért beugrottam visszafelé a boltba és hoztam másikat... ez kiscicáknak való. - nyújtja felém a tápot, átveszem és indulni akar.
- Várj! Azt akarod mondani, te vásároltál be a macskának? - képedek el.
- Nem te mondtad Lisanak, hogy küldjön el az állatkereskedésbe? - lepődik meg most ő.
- Nem! Lisa azt mondta, majd gondoskodik róla, mert neki nincs első órája... - mérges vagyok rá, nem is kicsit. - Gyere be!
- Nem jó ötlet... - akadékoskodik, mint mindig.
- Ha azt mondom bejössz, akkor bejössz! - förmedek rá. Elcsodálkozik, hogy felemeltem a hangom, de ez megteszi a hatását és bejön a szobámba. - Bocsi, nem akartam kiabálni! De nem akartam, hogy elszökj! - zárom be az ajtót és teszem zsebre a kulcsot.
- Miért zártad be? - kérdi ijedten. El sem tudom hinni, hogy egy lánytól is fél.
- Mondom, nem akarom, hogy megszökj! Nem bántani akarlak! Bízz bennem! - mondom, bár látom, még mindig ideges. - Ülj le! - indul meg a székhez. - Nem oda! Ágyamra. - mutatok oda.
Leülök mellé és megfogom a kezét. Rögtön húzná is el, de megszorítom.
- Hoseok! Szeretnék a barátod lenni! - nézek mélyen szemébe.
- Nem jó ötlet! - gondoltam, hogy ez lesz a válasza.
- Mindenre ezt mondod! Nem kell senkinek tudnia róla, hogy barátok vagyunk... ha neked ez biztonságot ad...
- De ha Lisa visszajön, meglát...
- Ma nem fog visszajönni! Minsunnál marad egész éjszaka, még csere ruhát is vitt. Holnap szombat, valamerre elutaznak...
- Akkor legyen. - megadóan válaszol, de én örömömben magamhoz ölelem, ami kellemetlenül érinti. - Bocsi!
- Nem gond! Csak nem szoktak ölelgetni... - süti le tekintetét.
- Most ez meg fog változni! - mondom vidáman. A cicát közénk rakom az ágyra. - Nem tudom, milyen nevet adjak neki... Neked lenne ötleted? - kérdem.
- Fiú vagy lány?
- Kislány. - emelem meg a cica farkát, erre Hoseok felnevet. - Te hogy derítetted volna ki a nemét? - nevetek fel én is.
- Ugyan így. - nevetünk tovább. Úgy érzem egy lépéssel közelebb kerültem hozzá, de még messze vagyunk attól, hogy tényleg barátjának gondoljon Hoseok.

- Lenne egy ötletem, hogy honnan szerezhetnénk neked egy matracot. - vetem fel az ötletet.
- Minek nekem matrac? Elvagyok a földön. - feleli.
- Két választásod van: matracon vagy az ágyamban velem.
- Merre van az a matrac? - neveti el magát kínjában.
- Most meg kellene sértődőm, hogy nem akarsz velem aludni! - felelem morcosan.
- Bármelyik srác szívesen veled aludna, miért akarnál pont velem?! - értetlenkedik.
- Hát akkor megtisztelve kellene érezned magad! - vágom rá és sértődést színlelve, állok fel mellőle.
- Honnan hozol matracot? - érdeklődik.
- Jimintől. - értetlenül néz rám. - Min tanár úrral lakik egy szobában. Elvileg egy pótágyon alszik, de mint láttuk tegnap, mennyire közel állnak egymáshoz... kétlem, hogy használnák. - sejtelmesen mosolygom rá.
- Honnan tudod, hogy ott pótágy van és nem két egyszemélyes ágy?
- Jungkook mondta, mikor még ő aludt a tanárral egy szobában.
- Jóban vagy vele?
- Amíg nem jött össze Taehyunggal, beszélőviszonyban voltunk... de most csak Tae után lohol.
- Hmm.
- Nah akkor elmegyek a matracért... Nem akarlak bezárni, ezért ígérd meg, hogy nem szöksz meg előlem!
- Ígérem!

Bekopogok Jiminhez.
- Szia! Bocsi a késői zavarásért, de a segítségedre van szükségem. Bemehetek? - kérdem, kicsit meglepődik, de arrébb áll az ajtóból.
- Szia! Gyere be! -  elmegyek mellette és nézek körül a szobában.
- A tanár úr nincs itt? - érdeklődöm, mivel nem látom sehol.
- Nem, elment vásárolni... Nincs itthon semmi kaja és hétvégén főzni szoktunk. - meséli.
- De jó nektek... Nekem is jól jönne egy konyha. - sóhajtok egy nagyot. - Nem tudtam, hogy tudsz főzni.
- Yoongi tanítgat, de elég reménytelen vagyok. - neveti el magát.
- De a tanár úrból sem nézném ki... - mosolygom el magam. - De térjünk a lényegre... amiért jöttem... szeretném elkérni a matracot! - mutatok rá a sarokban heverő összecsukott pótágyra.
- Azt nem tudom odaadni... akkor én min alszok?
- Mindketten tudjuk, hogy nem azon alszol...
- Hogy? - hökkent meg a kijelentéstől.
- Láttam, hogy mit csináltatok a hátsó kijárat előtt... -mosolyodom el perverzen. Szemei kikerekednek és rémület ül ki az arcára. - Ne érts félre! Azt csináltok, amit akartok, a ti dolgotok, nem fogom senkinek elmondani! Nekem csak az a kibaszott matrac kell! - kelek ki magamból. Jimin szóhoz sem jut. Percekig csak egymást nézzük, megelégelem. - Megkapom a matracot? - kérdem, de meg sem mozdul, ezért vállánál fogva megrázom.
- Igen. - válaszolja mihelyst magához tér.
- Tényleg ne aggódj, nem mondom el senkinek, ha el akartam volna, már mindenki tudná! - felkapom a matracot. - Köszi!
- May! Várj! Minek neked a matrac? - kiáltja utánam.
- Majd elmesélem! Így is sokáig voltam el! Szia! - sietősen indulok vissza a szobámba a matraccal.

- Itt is vagyok! - mondom, miközben csukom be magam után az ajtót.
- Nem gondoltam, hogy odaadják... - válaszolja Hoseok, miközben a cicát simogatja az ölében.
- Jó a meggyőzőképességem! - mosolygok büszkén.
- Észrevettem! - mosolyogja el magát. Úgy érzem, kezd megnyílni nekem.
- Még korán van aludni, nézhetnénk egy filmet! - válaszként csak bólint.

Jimin szemszöge

-Nem hiszem el, mindenkinek pont ilyenkor kellett bevásárolnia. Akkora sor volt... - kiabálja be a szobába Yoongi, miközben a konyhába pakolja ki a dolgokat. - Olyan szótlan vagy... Mi a baj? - kérdi miután bejön hozzám a szobába.
- Ööö... hát... semmi... - hazudom, ami nem megy túl jól.
- Látom, hogy bánt valami... Tudok segíteni? -  ül mellém az ágyra.
- Ha nem sikerül egyedül megoldanom, nem érdemellek meg téged! - mondom magabiztosan mégis teljes kétségbeeséssel.
- Ennyire nem lehet szörnyű... - mosolyog bátorítóan. - De bízom benned!
Holnap beszélnem kell Mayjel.

Habár szombat van, nem tudok aludni tovább, 8-kor már ébren ülök az ágyam szélén. Hiába mondta May, hogy nem akar visszaélni az információkkal, nem tudok bízni benne. Ha kiderül, mi van köztünk Yoongival, ki fogják rúgni és többet nem is taníthat. Nem hagyhatom, hogy miattam veszítse el az állását.  Mehetnékem van, tisztázni szeretném a dolgokat Mayjel, de túl korán van. 9 óra tájt már nem bírok magammal. Halkan kiosonok a szobából, anélkül, hogy felkelteném pasimat.

Az út közben olyan érzésem támad, mintha valaki követne... Mi a fene? Nézek hátra, de nem látok senkit. Szuper! Paranoiás lettem! Odaérve célomhoz, bekopogok.

Hangokat hallok, majd egy ajtócsapódást. Ekkor kinyílik előttem az ajtó is.
- Szia Jimin! Minek köszönhetem ezt a korai látogatást? - kérdi komásan, kócosan May.
- Szia! Bocsi, tudom, korán van. De beszélnünk kell!
- Gyere be! - elindulok a földön lévő matrac felé és ráülök. May a fürdőhöz megy, kinyitja lassan az ajtót. - Kijöhettek! - szól be a fürdőbe, mire Hoseok a cicával a kezében kicammog.
- Szia! - hebegi a srác. Mi a fene, mit keres itt a loser?!
- Ülj mellém! - mondja May Hoseoknak és ő lassan félénken mellételepedik cicástól. A lány felém fordul. - Mi ügyben jöttél?
- A tegnapelőtti végett... - válaszolom Maynek - De nem előtte akarnám megbeszélni... - biccentek a srácra. Hoseok felállna az ágyról, de May visszahúzza.
- Ő is látott mindent! - jelenti ki May, mire én teljesen elsápadok. - De hajlandó befogni a száját, ha védelmed alá veszed!
- Tessék?! - kérdem felháborodva. - Nem gondoltad komolyan, te semmirekellő?! - állok fel és Hoseok felé tornyosulok.
- Jimin! - kiáltja el magát May, a fiú elé áll. - Ez az én feltételem! Ő ilyet nem merne kérni. Nézz rá, fél tőled! Nem értelek titeket, miért kell őt bántani? Nem vagytok semmivel sem többek, mint ő! - hadarja mérgesen. 
- Én sosem bántottam... - háborodom fel.
- De te is lenézed! És most is sértegetted! Szerinted, az nem bántalmazás? Te szereted, ha semmirekellőnek hívnak? Ki vagy te?! Tudtad, hogy fizikailag bántják! Ha különb lennél, kiálltál volna érte!
- Miért én?! Oldja meg maga...
- Egyedül?! Neked sem a szomszédod a hülye... - akad ki a lány.
- May, miért szállnék szembe a végzősökkel? Hoseokot még csak nem is ismerem...
- TE is csak egy elkényeztetett kölyök vagy, aki csak magára gondol... Belegondolnál, hogy mit élt át? És mit tehetnek vele, ha továbbra is kiszolgáltatott marad?
- Keress más hülyét! Sok sikert! - feldúlva hagyom el May szobáját és térek vissza a sajátomba.