A sors keze - Yoonmin, Taekook

84

(A szülinapom alkalmából ma két részt is közzé teszek)

--------------------------------------------------------------------

Jimin szemszöge

- Ez nem fair! Te előbb beleültél! - kapkodom le a ruháim és dobálom többnyire a csempére, de egy - két ruhadarab a mosdókagylóba esik. Nagyon nem érdekel, majd fürdés után elpakolok.
- Gyere! - nyújtja ki felém a kezét Yoongi és besegít a kádba. Jó forró fürdő jól esik a séta után. - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - rögtön ölébe ülök szembe vele.

Szenvedélyes csókolózásba kezdünk. Eddig is biztos voltam a döntésemben, hogy Yoongival szeretném leélni az életem, de az utóbbi pár napban rájöttem, a sors keze volt benne, hogy vele találkozzak. Még akkor is, ha ez azt jelenti soha többé nem látom szüleimet és a vagyonukból sem kapok egy wont se. És ez a jó döntés. Hisz tudom Yoongi annak szeret, amilyen vagyok. Átkarolom nyakát és még közelebb húzom magamhoz, a meredező tagjaink összeérnek. Nagyot nyögök csókunkba. Hiányzott már a párom közelsége. Felemelkedem és tagját a lyukamhoz irányítom és lassan beleülök. Miután teljes hosszával bennem van ütemesen mozogni kezdek rajt. Szerelmem ráhajol a nyakamra és szívni kezdi...

Az első menet rövidkére sikeredet, de a másik három teljesen kifárasztott. A víz is kihűlt, pedig én szerettem volna csak áztatni magamat benne. Komótosan szállok ki a vízből és törölközöm meg. Yoongi a derekára tekert törölközővel kezd fogmosásba. Megpróbálok nem feltűnően kimenni mögötte a fürdőből.
- Szedd össze a ruháid és moss fogat! - ennyit a kiosonásról.
- Igenis, Daddy! - kiveszem kezéből a fogkefét és azzal kezdem el mosni a fogam. Nagyra nyílt szemekkel néz rám, hüledezve elhagyja a helyiséget.

Mikor kész leszek, én is követem a szobába. Ő már az ágyba bújva váltogatja a csatornákat.
- Netflix nincs? - kérdem.
- De, csak nem akartam egyedül filmet választani... - válaszolja és felemeli a takarót, hogy bebújjak mellé.
- Nekem mindegy, mit nézünk, szerintem én perceken belül bealszom. - mondom, mire Yoongi kikapcsolja a tv-t. - Nyugodtan nézhetsz filmet, engem nem zavar.
- Inkább összebújok veled. - mosolyog rám. Lekapcsolja a lámpát és hátulról ölel át.

Másnap reggel kialudva ébredek jókedvvel. Megfordulok, de mögöttem üres az ágy másik fele. Kiszállok az ágyból, ránézek a mobilom órájára, 9 óra. Meddig is van reggeli? 10?
- Jó reggelt! - köszönök rá barátomra, aki a prospektusokat tanulmányozza.
- Jó reggelt! - válaszolja és leteszi az asztalra a papírokat.- Ha összeszeded magad gyorsan, még leérünk reggelizni. - teszi hozzá és vágja zsebre telefonját.

Lent az étteremben bőséges svédasztalos reggeli van. Legszívesebben mindenből szednék, de nem akarom, hogy Yoongi telhetetlennek tartson, esetleg kényelmetlenül érintse, hogy én hogy habzsolok mellette. Kimérten veszek 6 féle ételből és irányba veszek egy üres asztalt az ablak mellett.
- Elmehetnénk valamerre... - vetem fel az ötletet. - Csomó prospektust láttam a recepciónál, biztos találunk valami érdekeset is.
- Azt hittem azért jövünk ide, hogy pihenjünk. Te mondtad az osztálykiránduláson, hogy a múzeumlátogatás téged nem igazán érdekel...
- Tudom, de ha már itt vagyunk, csináljunk valami értelmes dolgot is... ne csak fetrengjünk az ágyban! - úgy tűnik szerelmem tényleg meglepődik a válaszomon.

Elindultunk városnézésre. Bár ha tudtam volna, hogy ilyen hideg van, még hidegebb mint tegnap, biztos kétszer meggondoltam volna magam, hogy kijövök-e. De láttam barátomon, ahogy nézegette a prospektusokat, mennyire szeretne körülnézni, ha már itt vagyunk. Többször kellene a kedvében járnom, hisz ő mindig rám gondol első sorban. Nekem is ezt kellene tennem. Szeretnék olyan figyelmes és megértő lenni, mint ő.

Mondjuk engem tényleg nem érdekel a művészet, a kiállítás, amin voltunk, nekem nem mondott semmit. Egyszerű festmények és szobrok. Semmi különleges nem volt benne. De láttam szerelmemet, hogy neki tetszett és élvezte. És ha ő boldog, én is az vagyok. Hűű, milyen felnőttesen gondolkodom. Mosolygom magamban, ahogy sétálunk vissza a hotelhez kézen fogva az utcán.

- Nem érem el Taehyungot már napok óta... - már tényleg kezdek aggódni miatta.
- Lehet nincs térerő a kunyhóba. - nyugtatgat Yoongi. Lehet igaza van. Azóta, hogy elmentek a hegyekbe, nem lehet őket utolérni. Valószínű tényleg csak ennyi az egész. Írok neki sms-t, hogy ha bekapcsolja a mobilját, mindenképp hívjon fel.

Este egy jó félórás fürdés után csak beesek az ágyba, teljesen elfáradtam a városnézésbe. Yoongi még bekapcsolta a tv-t, de azt már nem tudom, mit néz, mert hamar el is alszom.
Reggel 8 órakor kelt fel szerelmem. Lemegyünk reggelizni, majd összepakolunk és 11 órakor már el is hagyjuk a hotelt. A kocsiba bepakoljuk a dolgainkat, de mi még nem szállunk be, az erdőhöz megyünk. Egy kisebb sétát teszünk az ösvényen, ami a domb körül visz végig minket. Közben látunk pár madarat, ami a kihelyezett etetőből csipegetnek. Tisztes távolságból nézegetjük a kis madárkákat.

Még a városban ebédelünk egyet, majd visszaindulunk a kollégiumba. Már a kollégiumba vagyunk, mikor Yoongit édesanyja hívja fel. Igaz a karácsonyt kettesben szerettük volna tölteni, de Yoongi húga hazajön az államokból és szeretne bátyával is találkozni. Nem is tudtam, hogy van testvére!!! Hogy tudta elhallgatni?! Mit nem tudok még róla? Kicsit csalódott vagyok, amiért nem tudtam róla, hogy van egy húga...

Mivel nem terveztünk semmi programot karácsonyra, így egy napot Yoongi családjával töltünk.
- Mit szólnál, ha pár napot a daegui albérletemben töltenénk? Legalább a szünetben jó lenne nem a koliban tölteni a szabad időnk... - ajánlja fel. Bólintok egyet. Igaza van, minek is jöttünk vissza?

A szennyes kosarat kihozom a fürdőből és egyenesen beleöntöm a bőrönd tartalmát. Mivel szinte senki sincs a kollégiumba együtt lecipeljük a mosatlant.
- Milyen furcsa ilyen kihaltan látni a kolit... - mondom miközben haladunk lefelé a lépcsőházban.
- Jah... Az egész épület a mienk! - neveti el magát.
Két mosógépbe elosztottuk a ruháinkat és beindítjuk.
- Menjünk, majd visszajövünk 1 óra múlva visszajövünk érte. - fordulok barátom felé. Rám mosolyog. Vissza mosolygok és elindulok mellette.

De Yoonginak más terve akadt. Megfogja a csuklómat és a falnak nyom, meglepve kapom fel tekintetem és nézek a szemébe.