A sors keze - Yoonmin, Taekook

58

Jungkook szemszöge

Csütörtök  van és Taehyungot már egy napja nem láttam. Legszívesebben szerelmem után indulnék, de megígértem neki, hogy nem lógok el óráról. Nehezebb, mint gondoltam.

Ismét korán ébredtem, így miután összekészülődök, indulok is el. A liftbe egyedül szállok be, majd a másodikon áll meg, ahol Hoseok száll be. Nagy szemekkel nézek, a lányrészlegen volt? Miről maradtam le?
- Jó reggelt! - halkan, félve köszön nekem, meglepődöm.
- Szia! - köszönök vissza. Beszáll mellém és a földszinten együtt hagyjuk el a liftet. Ő sietősen fut ki az épületből.  - Hova sietsz? - kiáltom utána, ő összerezzen, megáll és meredten néz hátra.
Utolérem pillanatok alatt.
- Mit szeretnél? - kérdi remegő hangon, szemeiben látom a félelmet is, pedig én sosem bántottam.
- Mit kerestél a lányoknál? - mosolygok perverzen. - Csak nem leselkedtél?
- Nem, dehogy! Nem vagyok én perverz! - kéri ki magának. Majd észreveszi, hogy felemelte a hangját és elnézést kér, mentegetőzni kezd. Hát Yoonginak igaza van, nagyon befenyítették a srácot.
- Csak szívatlak! Te, a kis stréber,  sosem tennél ilyet, de azért gyanús, hogy a másodikon szálltál be... - mondom és egy kacsintás után folytatom utam a gimibe.

Beérve leülök helyemre és megcsinálom a házim, ahogy tegnap este megígértem páromnak. Nehezen telnek az órák. Nagyszünetben indulok ki a büfébe, leülök a helyemre az ebédemmel. De nincs kedvem semmihez, még enni sem.
Meglátom Hoseokot, ahogy nézelődik hova ülhetne le, de minden asztalnál van valaki. Megsajnálom.
- Hoseok! - szólok oda neki és integetek, hogy jöjjön ide. Meglepődik, de megindul felém. - Gyere, ülj mellém! - ajánlom fel magam melletti helyet.
- Rendben. - ül le és csendben enni kezd.
- Nah, hadd halljam, mit kerestél a lányoknál? - nem számított a kérdésre, majdnem elejtette a kanalat is a kezéből. - és az igazat, ha nem akarsz bajba kerülni! 
- Csak Mayt segítem ki... - suttogja.
- Ő kirándulni van...
- Pont azért! A virágait öntöztem meg. - válaszolja, érzem ez nem a teljes igazság.
- Egyenlőre elfogadom a választ... téged tényleg mindenki kihasznál!
- May nem! Ő az egyetlen, aki önzetlenül viselkedik velem.
- Nah erre nem számítottam. - eszek én is pár falatot. Csengetnek. - Lenne kedved velem jönni vissza a koliba? Tae és Jimin kirándulni vannak és egyedül uncsi. - Hoseok engedelmesen csak bólint egyet.

Az utolsó óra után a kijárathoz megyek és leülök a padra, a srácot várom, remélem nem ment el nélkülem. Mikor már Hoseok összes osztálytársa elhagyta az épületet, ő is megjelenik.
- Azt hittem, már elmentél... - morgom. - sokat várattál magadra!
- Félek egyszerre elhagyni az iskolát a többiekkel...
- Logikus...

- Jimin barátja vagy, igaz? - kérdi, mikor beérünk a koliba.
- Igen. Miért?
- Akkor megbízom benned... - feleli. 

A liftből a másodikon szállunk ki. Naponta hányszor kell meglocsolni azt a növényt? Hoseok kulccsal nyitja ki a May szobájának ajtaját. Az egyik ágyra ráteszi a táskáját. A fürdőszoba ajtaját kinyitja és egy cica szalad ki.
- De cuki! - megyek oda hozzá és veszem fel. - Akkor a kiscicát etetted meg reggel.
- Igazából itt lakom.
- Mayjel egy szobában? - csodálkozom.
- Igen. Befogadott, mert nem bírta elviselni, hogy a lépcsőházban alszom... Önzetlen...
- Nem volt lakótársa?
- De, Lisa, de ő átköltözött Minsunhoz, a pasijához.
- May és közted van valami?
- Nem! Dehogy is csak jó barátok vagyunk!
- Ha May megengedte, hogy egy szobában aludj vele, az csak jelent valamit... - kacsintok rá, mire ő elvörösödik.
- Szerintem csak iszonyat jó lélek! - feleli, mivel kellemetlen számára erről beszélni, témát váltok.

Egy darabig még beszélgettünk Hoseokkal. Alig várom, hogy szerelmemnek elmondhassam, hogy Jimin nem azért jár Mayhez, mert van köztük valami, hanem a macska miatt. Nagyot néz majd. Biztos azon is csodálkozik, hogy ilyen keveset kerestem. Bár lehet olyan jól érzi magát a kiránduláson, hogy el is felejtkezett rólam.

Taehyung szemszöge
(miután összeveszett Jiminnel és kirohant Yoongi szobájából)

- Tae! Van kedved kimenni? - kiabálja utánam az osztálytársam, miközben elrohanok mellette. Megállok és felé fordulok. - Páran keresünk egy beülős helyet. - magyarázza.
- Miért ne? Átöltözöm. - válaszolom és megbeszéljük, hogy 15 perc múlva lent találkozunk a bejáratnál.

Lehet jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. Átöltözöm és belövöm a hajam. Pénztárcám és kulcsokat zsebre teszem és indulok is, már 5 perc késésben vagyok. Remélem nem mentek el nélkülem.

Hát ez elég uncsi, ülök a kólám mellet, miközben az osztálytársaim, akikkel eljöttem, már nagyban táncolnak. Mellém ül egy csaj, unottan ráemelem a tekintetem.
- Hali! Én Yumi vagyok. - mosolyog rám. - Te nem vagy idevalósi, igaz?
- Szia. Nem, miből vetted észre? - kérdem.
- Nem tűnsz japánnak...
- Koreai vagyok. - válaszolom.
- Elég jól beszélsz japánul. És még cuki is vagy. - flörtöl velem a csaj, pont ez hiányzott..
- Bocsi, de foglalt vagyok.
- De nincs itt a párod... ha jól látom. - jobb lett volna nem eljönni.
- Nincs, sajnos. - felelem. Jobb lesz, ha visszamegyek a szállásra.
- Majd én elterelem a figyelmed... - hajol közelebb.
- Meleg vagyok, nem érdekelsz! - mondom mérgesen. Undorodva néz rám és hagy magamra. 

Azt hiszem, én inkább visszamegyek a hotelbe. Félúton olyan érzésem van, mintha valaki követne. A lépteim felgyorsítom, félni kezdek.
- Hova sietsz? - valaki kiabálja valahonnan hátam mögül. Hátrasandítok. Három srác fut felém, én is futni kezdek. Két sarokra van a hotel, mindent bele kell adnom, hogy ne érjenek utol.
- Kis buzi, félted az életed? - kiabálja egy másik hang, de már sokkal közelebbről. Mi a fenének jöttem el?! Úgy futok ahogy tudok, de nem elég. Egyik srác utol ér és hátulról kirúgja a lábam. Hasra esek. Beér a másik két srác is.
- Kérlek, ne bántsatok! - könyörgöm, bár tudom, hogy az ilyen seggfejeket nem lehet meggyőzni.
- Az ilyenek, mint te tönkreteszik a társadalmat!
- Mégis hogyan? - kérdem mérgesen. Erre persze nem nem szólt egyik sem.
- Most megkapod, amit érdemelsz! - ordibálja. Rúgásra készen állnak felettem. Ezek halálra fognak verni...