A sors keze - Yoonmin, Taekook

4

Jimin szemszöge

Ma van az első tanítási nap, de már ma nincs hozzá kedvem. Az első két óra hamar eltelt. A harmadik az új tanárral lesz. Mindeni nagyon izgatott volt, főleg a lányok, jól néz ki, bár nálam biztos nem helyesebb. Kikérem magamnak, egy tanár nem nézhet ki jobban egy fiatal diáknál... Persze vannak, akik az idős hapikat szeretik, de egy trottyos tanár nem lehet vonzó. Egy jóképű tanárt sem láttam még... és a tanárnők is kiábrándítók...
A mosoly az arcomra fagy, mikor egy helyes srác lép be az ajtón. Nálam nem sokkal magasabb, sötét hajú egyén indul meg a tanári pódium felé. Ez egy új diák? Arról csak szóltak volna... Mindenki megemelkedik. szemeim kikerekednek. Ne, ez a srác lenne a tanár?! Ez csak vicc lehet!! Nem, biztos nem!
Körbenézve az összes szempár rám szegeződik, de én csak ülök a helyemen. Meg sem tudok mozdulni... miért? Talán a meglepetés. Hogy nézhet ki egy tanár ennyire fiatalnak... hány éves lehet? 20? Szűz lányok vére tartja ilyen fiatalnak?
- Megadnád a kellő tiszteletet és felállnál?- kérdi az új tanár kicsit gúnyosan. Mikor megszólít hirtelen felugrom helyemről, ami közben a térdemet is jól bevágtam. Persze nevetésben tört ki az egész osztály, sőt a tanár is gúnyosan mosolyog felém. Olyan mintha nem én mozgatnám a testemet, csak belülről figyelem a történteket. Mi van velem???
- Elnézést!- mondta helyettem Tae.
- Most az egyszer. -mondta fejét rázva.  - Leülhettek! - mondja, osztálytársaim rögtön helyet foglalnak, de én meg sem tudok mozdulni. Én még mindig megdermedve állok a pad mellett... - Te is ülj le! - teszi hozzá a férfi.
 Tae megfogja kezem és a székemre húz. Már most jól beégettem magam.- Nyelek egy nagyot és mereven figyelem a tanárt. Nem az angol lesz a kedvenc tantárgyam. Pedig ebben az egyben tényleg jobb vagyok, mint a többiből... a hármasom mindig simán megvolt... de ha az első benyomás a mérvadó, nekem annyi... megbukok.
Bemutatkozott az új tanárunk és elmondta mit vár el tőlünk. Megkért minket, hogy mutatkozzunk be angolul. Szépen sorban mindenki elhadarta a jól betanult bemutatkozó monológját. Én sem akarom túlspilázni a dolgot a betanult szöveget futom végig többször, míg rám kerül a sor párszor. Helyre kell hoznom a kezdeti bénázásom, ha nem, a béna gyerek leszek a szemében. Amikor meghallom nevem és kellene szólalnom, egy hang nem jön ki torkomon. Mi a fene van velem? Lefagytam és csak nézek a tanár szemeibe, ami szinte magába szippantott. Úgy tűnik, hamar megunja a várakozást és a tekintetét leveszi rólam és az osztálynak szegezi szavait.
- Akkor mára ennyi. Holnap dupla angolon találkozunk. - még mindig csak magamba fordulva ültem a helyemen és hallom, ahogy mindenki elhagyja a termet. Már csak ketten vagyunk Taehyunggal a teremben. Ideges vagyok és iszonyat mérges magamra. Na meg össze vagyok zavarodva, annyi minden kavarog a fejemben.
- Jimin mi van veled? -néz rám kérdőn, erre feleszmélek és újból normálissá válok.
- Ezt én is szeretném tudni...- összeszedtem magam és elindulunk ki szünetre. Amikor a folyosóra érünk, látom a szemem sarkából, hogy Min tanár úr és egyik osztálytársunk beszélgetnek. Nem törődve vele megyek a szekrényemhez és veszem ki töri könyvemet. Nem lesz ez így jó! Próbálok nem az angoltanárra gondolni... Holnap majd óra előtt odamegyek hozzá, addig kitalálom mit hozzak fel mentségemre... Igen, ezt fogom tenni... Csak össze kell szednem magam... Minden rendben lesz! Csak kicsit sok volt ez az első napra...
Ekkor egy kezet érzek meg a vállamon. Gyorsan megfordulok és szembekerülök Min tanár úrral. Nagyot nyelek. Tényleg helyes! De mi a fenét gondolok... Szemébe nézek és ismét lebénulok... 
- Te vagy Jimin, igaz?- kérdi, de megint nem tudok válaszolni.- Tudom, hogy tudsz beszélni, de nem értem, miért nem teszed... Bajod van velem? - rávágnám, hogy nincs semmi bajom vele, mert jó tanárnak tűnik, de nem megy. Felmérgesedem magamra ismét, a düh elborítja agyam.
- Semmi köze hozzá!- ordítom el magam, amit egyáltalán nem akartam...vagyis nem vele akartam kiabálni, magamat akartam ostorozni, erre ez jön ki belőle. Bepánikolok. Mi a fene ütött belém?! Próbálok megszólalni, de elcsuklik a hangom. Nem tudom, hogy tudnám megmenteni a helyzetet, ezért csak el akarok innen tűnni. Lesütött tekintettel, futnák el mellette, de amekkora szerencsém van még jól meg is lököm, amit végképp nem akartam. Mekkora szerencsétlen vagyok! Lehet ma már az igazgatónál fogok ülni és kapok egy fegyelmit, mert lekiabáltam a tanár fejét és még fel is löktem... És EZT mind első nap! Ez aztán a teljesítmény...
A hátsóudvarra futok szinte könnyes szemekkel. Nem értem mi van velem... Kétségbe vagyok esve, ilyen még sosem történt velem... Egyik tanárral sem voltam tiszteletlen. Igaz, sokszor lógok és nem tanulok... De nem vagyok seggfej... Vagy mégis?

Yoongi szemszöge

Szinte a frászt hozta rám a gyerek amekkorát ordított, mint egy sarokba szorított állat. Gondolkozom vissza nap végén a legemlékezetesebb eseményre az első napomon. Ez örökre megmarad. Keserédes mosollyal vágódom hátra az ágyamban. Nem tettem semmit, amire így kellett volna reagálnia. Lehet otthon nincsenek rendben a dolgai vagy csak szar napja van? De miért pont egy tanáron kell mindezt kiadni? Főleg rajtam! Új vagyok! Vagy pont azért? Mindenkivel ilyen? Mivel első nap van nem fogok tanári intőt adnAdok neki még egy esélyt. Rajta kívül az összes diák normálisan viselkedik. Szerintem hamar beilleszkedek ide.

Taehyung szemszöge

- Mi volt ez haver?- kérdem Jimintől visszaérve a koliba.
- Nem tudom. Nem tudtam megszólalni és dühös lettem... - nem tudom, hogy tényleg nem tudja az okát, vagy csak nem akarja elmondani, miért tette.
- És ezért kellett leordítani a fejét?- nevetem el magam.
- Tudom, hülye vagyok... - ismeri be, látszik rajta, hogy megbánta.
- Kérj minél előbb bocsánatot. Nem lenne jó, ha az első benyomás rólad megmaradna az egész évre... és nemhogy javítani nem tudsz, de lehet, hogy meg is buksz... -tanácsolom neki, mint legjobb barátja.
Teltek múltak a napok, de Jimin még mindig nem tud az új tanár előtt megszólalni. Már két egyest is bezsebelt. Azóta levegőnek nézik egymást. Mi a fene baja lehet Jiminnek? Miért nem akar velem róla beszélni?

Yoongi szemszöge

Október van és az igazgatóval beszéltem ma. Kapok egy szobatársat... Jön egy új DIÁK, akit nem tudnak máshol elhelyezni, mert az összes szoba foglalt... Egy pótágyon fog egyenlőre aludni az ÉN apartmanomba... majd ha készen lesz az ötödik emeleten a szobarenoválás átkötözik oda... ÉS NE LEGYEK PIPA! Nem értem, miért nem lehet valamelyik diákszobába berakni azt a rohadt pótágyat... Az igazgató azzal magyarázta, hogy csak két fő lakhat egy szobában... Hát köszönöm szépen! Tanár vagyok! NEM bébicsősz! NEM ezért jöttem ide! Igaz, csak egy hónapot kell elviselnem, mert addigra kész lesz a felső emelet és beköltözhet... De így is elég zabos vagyok. Bár a diáknak sem lehet kellemes érzés a tanárával egy szobában élni... még ha csak ez egy átmeneti állapot is.