A sors keze - Yoonmin, Taekook

94

Jungkook szemszöge

Nem tudom, mi vár a koliba. Lehet, még helyre tudom hozni a dolgokat, lehet, hogy nem. Azt hiszem, minden eshetőségre felkészültem. De ha kell, harcolni is kész vagyok Tae szerelméért! 

Benyitok a szobába, de Taehyung még nincs itt. Nagyjából kipakolom a dolgaim. Hallom, hogy a környező szobákba már szálligoznak meg a diákok. Leülök az ágyra és várok.

Fél óra elteltével hallom meg, hogy a zárba kulcsot csúsztatnak, vagyis megjött szerelmem. Amint benyit felpattanok az ágyról és meg is torpanok. Odamehetek hozzá megölelni vagy nem? Mivel nem tudom, mi lenne a helyes, egyhelyben állok az ágy mellett.
- Úgy állsz ott, mintha a kivégzésedre várnál! - húzza mosolyra száját.
- Ez azt jelenti megölelhetlek? - kérdem, és vágyakozón nézek felé. Bólint egyet, megindulok felé és megölelem. - Hiányoztál, szerelmem! 
- Te is nekem! - feleli és kibontakozik ölelésemből. Felém nyújtja a táskáját, elveszem tőle és az ágyra teszem. Szorgosan pakolom be ruháit a szekrényébe. Ő pedig ül az ágyon és figyeli minden mozdulatomat.

- Hogy vagy? - ülök mellé, miután a bőröndöt az ágy alá betuszkoltam.
- Már jól. Jól esett a családdal lenni... De már te is hiányoztál! - felé fordulok és arcon csókolom. 

Taehyung szemszöge

Kookie ölébe bújva gondolkodom... Még mindig. Így is túlgondoltam már az egész kapcsolatunkat. Szeretem őt, még ha egyszer ebbe tényleg bele is halhatok. De ha nem a szívemre hallgatok, akkor mi értelme szeretni valakit. A szerelem sosem racionális. Jó pár éjszakát töltöttem ébren és ilyesmiken gondolkoztam. A végén mindig arra jutottam, hogy ha szakítanánk Jungkookkal, mindketten szenvendnénk.
- Kookie, szeretlek! Még akkor is, ha nagyot csalódtam benned... Ezért kapsz még egy esélyt tőle! De ez az utolsó, nehogy elszúrd, mert úgy kirúglak, hogy a lábad sem éri a földet! - mutogatok az ujjamal és röhögök közben.
- Köszönöm! - ölel meg még szorosabban. 

Hoseok szemszöge

Miután May távozott, fel-alá járkáltam a szobába. Beszélnem kell Jungkookkal, de nem akarom őket zavarni... de beszélnem kell vele... de biztos elfoglalt... ááá... fogom a fejemet. A fenébe is!

Végül nagy nehezen rávettem magam, hogy átmenjek hozzá... nem fogom sokáig zavarni... Nagy lélegzet. Kopogok egyet az ajtón, kis idő múlva nyílik is.
- Szia Hoseok! - hallom hangján a meglepődést. Gondolom bárkit vártak, csak nem engem.
- Szia! - nézek be haverom mellett, meglátom Taehyungot. - Nem zavarok? - teszem fel a kérdést inkább Taenek mint JK-nek.
- Nem, gyere be... - felel Jungkook, kitárja előttem az ajtót és én lépkedek befelé. A szék felé bólint, én pedig helyet foglalok.
- Nah, szerelmet vallottál neki? - kérdi izgatottan. 
- Nem... - vallom be.
- Kinek? - ugrik fel az ágyról Tae és közelebb jön. 
- Maynek. - felel Kookie helyettem. Taehyung csak hüledezik.
- De... azt mondta, hiányozni fogok neki... az jelent valamit? - nézek rá tanácstalanul.
- Miért hiányoznál? - értetlenkedik. - Hisz egy szobában laktok...
- Már nem... - elmesélem a dolgot.
- Én nem is tudtam, hogy ilyen közel álltok egymáshoz... - szól közbe Tae.
- Mert mindig Jiminnel voltál elfoglalva... - vágja rá Jungkook, mire a párja gyilkos pillantásokat szór rá. Hova keveredtem?! Még mindig nem békültek ki?! Lehet, jobb lett volna a szobámba maradni...

- Aki mer, az nyer! - szól közbe Tae és mellettem terem, majd a vállamra teszi a kezét. - Ha ilyen jól elvagytok, lehet érez ő is valamit, de nem meri ő sem bevallani... neked kell megtenni az első lépést. Légy férfi! - bátorít, amit nem vártam volna tőle. Vagy csak minél előbb meg akar szabadulni tőlem. Nagy lendülettel felkelek a székből és amíg van bennem mersz, addig színt vallok a lánynak.

A bátorságom nagy rész el is szállt, mire a régi szobám ajtajához érek. De félénken bekopogok.
- Ilyen hamar? - nevet fel és enged be maga mellett. 
- May, mondanom kell valamit! - állok meg előtte.
- Hallgatlak. - néz egyenesen a szemembe.
- Szeretlek! - az összes bátorságomat összeszedve ejtem ki a szavakat. A lány nem tűnik annyira meglepettnek, már válaszra nyitná az ajkait, mikor kopognak. Vagyis dörömbölnek az ajtón. Mindketten az ajtóra nézünk és nagyot sójatunk. May indul az ajtó felé és kitárja. majd én is arra fordulok, hogy lássam ki akar ennyire bejönni a szobába. Akár ki is az, nem jól időzített. Remélem May hamar lekoptatja. Nem bírok kétségek közt lenni, tudni szeretném, mit gondol rólam. Mit érez irántam, egyáltalán érez irántam valamit?

- Jimin? - meglepődve nézünk rá, majd össze. A srác úgy zokog, mintha a világvége ért volna el minket. Bevonszolja magát, May becsukja az ajtót. Ekkor Jimin a földre rogyik, kezeibe temeti arcát.
- Mi történt? - ijedten mellé guggolok. Ő nem válaszol csak zihál, alig kap levegőt. - Pánikrohama van! Elmgyek a tanár úrért! - állok fel mellőle. Ekkor elkapja a kezem, erősen megszorítja. 
- Ne... kéé...kérlek ne! - hörögve passzírozza ki magából a szavakat. Visszaülök mellé a földre. Elengedi a kezem, amit May rögtön megfog és próbálja nyugtatgatni. Én közben írok egy üzenetet Jungkooknak, hogy jöjjön át, mert gond van. Valamennyivel lassult a légzése, de még mindig nagyon rossz passzban van Jimin. Kopognak az ajtón. Jimin ijedve néz fel.
- Nyugi! Csak Tae jött! - látom a válaszra kicsit nyugodtabb lesz. Beengedem a párost. Tae rögtön Jimin elé térdel, megfogja a másik kezét. Ekkor néz fel rá Jimin és kitágult pupillákkal mered a másikra. Tae kicsit megszorítja a fiú kezét, hogy rá figyeljen, majd mutatja Jiminnek, hogy lélegezzen. Mikor légzése nagyjából visszaállt, Tae magához öleli.

- Jimin, mi történt? - kérdi lágyan Tae, mire Jimin erősebben öleli magához legjobb barátját. Mindenki csendben várja, míg Jimin összeszedi magát, ami beletelik pár percbe. 

- Én nem tudom, mi történt... minden rendben volt... - szipogva, szaggatva beszél. - majd új szobába kerültem... Yoongi felküldött a szobába... ekkor még minden okénak tűnt... ledobtam a táskám. - nagy lélegzetet vesz. - visszasiettem hozzá... de ő már pakolta össze a ruháim. - tovább nem tudta mondani, mert ismét sírásba tört ki. Sajnálkozva nézem Jimint, nagyon ki van akadva. Talán összevesztek a tanár úrral? De ennyire?! 
- Nyugi Jimin, minden rendben lesz. - simogatja hátát Taehyung.
- Nem lesz! - nyöszörgi könnyek közt a fiú. - Yoongi szakított velem... - többet nem is tudtunk kiszedni belőle.
Jungkook mérgesen indul meg az ajtó felé. Jimin észreveszi, mit tervez a haverja, ezért elkiáltja magát.
- Ne! Kérlek, ne menj!
- De... - amint meglátja Jimin kérlelő szemeit, kezét leveszi a kilincsről, visszasétál és leül mellé a földre. Négyen is próbáljuk vigasztalni az összetört szívű fiút.