A sors keze - Yoonmin, Taekook

124

Jimin szemszöge

-Belőled minden harapófogóval kell kihúzni! - morgolódik May.-  Akkor, ha jól értem - kezd bele az összegzésbe - Apád ezentúl nem is fog támogatni téged anyagilag, ezt ki is jelentette. Mivel nem tudod fizetni a sulit, ezért iskolát kell váltanod. Apád beleegyezése kell, ezért felhívtad és megzsaroltad... ehhez azért kellett bátorság! - vesz nagy levegőt a lány. - És beleegyezett, elküldöd a kérelmet, ő aláírja és megszabadul a meleg fiától. Te pedig a kitagadásodig nem csinálsz semmi olyat, ami a családod hírnevének árthat.
- Igen, kb ennyi. - bólogatok egyetértőn. Persze sok részletet kihagytam, minthogy apám kezdte a zsarolósdit Yoongival... én pedig "camboy" lettem. Ezeket inkább nem kötöttem az orrára.

Ezek után elengedett May és visszamentem a szobámba. Míg Yoongira várok, elütöm az időt tanulással, mert hétfőn témazárót írunk földrajzból. 

Öt óra tájt kopognak az ajtómon, Yoongi ilyen korán jönne? Kinyitom és sikerült eltalálnom ki áll az ajtóm előtt. Köszönünk egymásnak és beengedem.
- Milyen volt az konferencia? - érdeklődöm. Miért gondolom már megint az, hogy nők vették körül... Mikor lettem ennyire féltékeny?!
- Elég unalmas, de hamar eltelt és jókat ettünk. 
- Ettetek? Kivel? - vágom rá, mint egy féltékeny feleség. Yoongi csak nagy szemekkel néz vissza. - Bocsi! Ehhez semmi közöm... - sütöm le tekintetem.
- Ha nem tudnád két kolléganővel voltam a konferencián és velünk voltam ebédezni, vacsorázni... - feleli, persze, miket gondoltam. - De az egyik közeli iskolából is volt két nagyon kedves tanárnő. Ők is csatlakoztak hozzánk. - teszi hozzá és dühös leszek, biztos rá akartak mászni azok a némberek.
- Az jó. - próbálok természetes válszat adni. Erre nevetni kezd, felnézek rá.
- Nem volt nekem való közöttük. - nyitott könyv vagyok... túl jól ismer ő is. De megnyugszom, hogy nem szedett fel senkit.

- Nah, de kezdjünk hozzá! - szólal meg pár perc kínos csend után. - Nyissa ki a mappát, amit az íróasztalomra készítettem. 
- Yoongi! Köszönöm szépen, hogy ilyen alaposan utána néztél a suliváltás menetének!
- Jaj, Jimin, nincs mit!
- De! Ez számomra sokat jelent! - ismét kínos csend állt közénk, amit végül én török meg. - Ezt a két sulit néztem ki, a feltételeit szerintem simán teljesítem... és még fizetnem sem kellene...

Vagy másfél órát beszéltük át a dolgaimat, mire tényleg sikerült átrágnunk, hogy mit hogyan kellene csinálnom... 
- Bár ennek nincs kolija, de egy kis apartmant csak találok, vagy találok lakótársat... Sokan csinálják így... - kezdek bele.
- A lakás és a lakótárs miatt nem kell aggódnod... - mondja Yoongi.
- Tessék? Még erre is találtál ennyi idő alatt megoldást? - kérdem elképedve. - vagy valami lepukkadt hajléktalanszállóra küldenél. - teszem hozzá poénból és felnevetek.
- Még múlt héten voltam megnézni egy kétszobás apartmant... sajnos nincs közel sem ide sem a jövendőbeli sulidhoz, de a tömegközlekedése jó... és alkalomadtán én is be tudnálak vinni... - magyarázza.
- Várj! Most azt mondod, hogy összeköltözünk?! - képedek el.
- Igaz, rizikós... de azt mondtad, apád már nem figyeltet és belegyezett az iskolaváltásba... annyira nem érdekelheti, hogy mi...- elakad a mondandójában. Megijed, hogy majdnem elkotyogta, azt amit már tudok... de ő meg nem tudja, hogy tudom. Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Nagy levegőt veszek.
- Yoongi... tudom... - nézek rá komoly tekintettel - Apám megzsarolt téged... 
- Hogy? Mióta? - lepődik meg.
- Amikor utoljára mentem haza, elmondta... - kezdek bele.
- De ha tudtad, miért nem szóltál róla?! - akad ki.
- Te miért nem mondtad el az elején, mi történt? 
- Gondoltam, nehezebb, ha tudod... - süti le a tekintetét.
- Helyettem döntöttél! DE én kibaszottul ügyes vagyok, mert töröltem az összes felvételt rólunk! Nincs a kezében semmi velünk szemben!
- Hogy mi?! Feltörted apád laptopját? Mikor váltál te hackerré? - esik le az álla.
- Nem mindegy?! A lényeg, hogy már töröltem! Örülj neki!
- Ez nekem egy napra sokk! Nem kerülök börtönbe! Hogy ez így is maradjon, most távozom a szobádból... 
- Mi van? - akadok ki és visszahúzom. - Legalább adj egy csókot!
- Vigyáznunk kell! Amíg nem váltasz gimnáziumot, nem engedhessük, hogy valaki meglásson minket együtt! - hadarja el. Milyen hirtelen sietős lett a távozása.
- Yoongi! - mélyen a szemébe nézek. - Szeretlek!
- Én is téged, te lüke! - magához húz és megcsókol. Ahogy ígérte, elhagyta a szobám. 

Hát megtettem... elmondtam neki, mindent!

Együtt fogunk lakni! Dőlök le az ágyra. Holnap kitöltöm a papírokat és hétfőn elküldöm a postán apámnak, hogy írja alá.

Egy forró zuhany után ledőlök az ágyamra.

Taehyung szemszöge

- Nem tágítok, így fogok tenni és kész! - jelentem ki a családnak egy nappal a temetés után.
- Nem hagyhatod ott az iskolát, fiam! - győzköd apám, de nem érdekel.
- A tanyán fogok élni a papával, kell neki a segítség! - ész érvekkel támasztom alá a szándékomat, de meg sem hallják. 

Visszamegyek a szobámba és leülök az ágyra. Miért nem értenek meg? Dőlök hanyatt és lecsukom a szemem. Halk ajtónyitódásra leszek figyelmes.
- Ha nem mellettük állsz, akkor ki is mehetsz! - mondom anélkül, hogy kinyitnám a szemem és fordítok hátat. Ez a személy mögém ül.
- Tae, - szólít meg JK. - Tudom, hogy fáj nagymamád elvesztése, de gondold át még egyszer a döntésed. - érinti meg a hátam és simogatni kezd. - Ha ez a végleges döntésed, én elfogadom, de nem tetszik! - teszi hozzá.

Nemsokára kopogást hallok meg, az ajtóra nézünk, majd papa kukkant be az ajtón.
- Drága, unokám! - az ágy mellé áll. Kookie elhagyja a szobát.
- Papa! - ülök fel és ölelem át, könnyeim kezdenek potyogni.
- Kérlek, menj vissza az iskolába! - könyörög nekem és sírni kezd.

Végül papának megígértem, hogy erre a két hónapra még visszamegyek a suliba, hogy az évet azért befejezzem, hátha mégis egyszer folytatni szeretném a tanulmányaim. 

Fájó szívvel búcsúzom vasárnap a családomtól, még ha nem is állnak mellettem és ellenzik a döntsem. Szerintem még nem nyugodtak bele, de ez az én életem. Ha azon a farmon szeretnék élni és dolgozni, ahol mamám nőtt fel és élte le életét, akkor ott is fogok. Nem állíthatnak meg!

- Tae! Részvétem! - ölel meg legjobb barátom, mikor visszaérünk Kookieval a koliba. Épp az aulában volt Mayjel. Együtt megyünk a lifthez, a harmadiknál kiszállítom Jungkookot a táskámmal, én pedig Jiminnel felmegyek a szobájába.

- Teljesen megértem a döntésedet! - mondja Jimin, miután elmeséltem részletesen az elhatározásom. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az, aki támogatni fog benne. De mégis ő a legjobb barátom.
- Köszi! Ez mindennél többet jelent számomra. - válaszolom.
- Én is itt hagyom a suli, mármint váltani fogok...- jelenti ki. 

Jimin elmeséli, hogy apja belegyezett a váltásba, cserébe nem fogja lejáratni apját. Ez jó kompromisszum. Jó sokáig dumálunk a legjobb barátommal, majd takarodó előtt távozom a szobámba, ahol már Kookie vár rám. 

- Gyere, menjünk el zuhanyozni, megmosom a hátad. - veszi elő a "pizsamáinkat" és invitál be a kis fürdőnkbe. Betartva ígéretét megmossa a hátam. 
- Jimin mellettem áll! - szólalok meg.
- Ahogy én is! - feleli Kookie. - Támogatlak mindenben, még ha szerintem rossz döntést is hoztál. - teszi hozzá és tovább mosdatja testem.

-------------------------------------------------------

Kicsit lassabban jönnek ki a részek... Most annyira nem megy az írás... nagy vonalakban már megvan... de nem akarom összecsapni. Kis türelmet kérek!