A sors keze - Yoonmin, Taekook

18

Yoongi szemszöge

Augusztus óta nem láttam szüleimet, be kell vallanom, hiányoztak. A szüleim háza előtt megállok autómmal. Mikor anya siet ki, látom szemeiben, hogy meglepődik a szép járgányom láttán. Kiszállok és anyámat karjaimba vonom. Csak akkor jut eszembe, hogy Jimin is itt van, mikor becsapja az autó ajtaját.
- Szia anya, el sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy láthatlak! Szeretnék bemutatni neked egy nagyon jó barátomat. Ő itt Jimin, Szöulban ismerkedtünk meg. Remélem nem haragszol, hogy őt is magammal hoztam, de meg akartam neki mutatni a várost.
- Szia Jimin! - mondja anyukám és megöleli.
- Szép estét! Nagyon örvendek. - mondja Jimin.
Bemegyünk a házba, ahol apám a fotelban olvas. Annyira belemerült a regénybe, hogy észre sem vett, míg elé nem álltam. Bemutattam neki is Jimint. Nem kérdezik meg, honnan ismerem, így még magyarázkodnom sem kell.

-Hát akkor ez lenne a szobám.- mondom Jiminnek, miután vacsi és egy kiadós beszélgetés után felmentünk a régi szobámba.
- Hát egy tanár szobáját nem így képzeltem el.- mosolyog rám.

Jimin szemszöge

Ez nem éppen egy tipikus tanári hálószoba, bár tudom, hogy Yoongi már egy éve külön lakik szüleitől.  Bár sok könyv sorakozik a polcokon. A könyvek nagy része tanári könyvek. Ami meglepő, az a zenei ízlése... Csupa rap és hiphop CD.
- Nem néztem volna ki belőled...- emelem fel valami amcsi rapper CD-jét.
- Azt hitted Bachot vagy Mozartot hallgatok?- kérdi grimaszolva.
- Ezen nem gondolkodtam. A koliban sosem hallgattál zenét, mármint mindig azt hallgattad, ami épp ment valamelyik zenecsatornán.- mondom nevetve.
- Régebben rapper akartam lenni, írtam is pár szöveget.- mondja mintha ez természetes lenne...
- Mond, hogy még megvannak valahol. - kiabálok szinte, annyira belelkesedtem.
- Persze, érdekel?- kérdi, én pedig bőszen bólogatok. Bekapcsolja régi pc-jét.- De kérlek ne röhögj ki, nagyon kezdetleges az egész! A legtöbb legalább 4-5 éves.
- Nah, indítsd már el!- mondom, mikor már megnyitotta a zene nevű mappát, amiben legalább 50 hangfájl és megannyi dokumentum van.

- Nagyon gáz? -  kérdi kicsit szégyellve magát, mikor már a harmadik dalát hallgatom tátott szájjal.
- Dehogy is! Ez elképesztő!- válaszolok.-  Nagyon jó vagy! Ekkora tehetséggel lehetnél híres rapper is...
- Anyám mindig ellenezte a zeneipari érdeklődésemet... szerinte huzamosabb ideig nem lehet megélni belőle... Végül tanár lettem, de nem bántam meg. - magyarázza.
- Azért hobbinak megtarthatnád. Lementhetem a zenéket a telómra? - nézek rá nagy kérlelő szemekkel
- Csak akkor ha megígéred, hogy másnak nem mutatod meg! - bólogatok nagyban.
- Rendben.- ezzel az összes zenét átmásolom.
- Az én lakásomon is van egy-két újabb felvétel, ha érdekel...- mondja mosolyogva.
- Hát persze! - imádom a zenéit, az első számú fanboya lettem.

Este Yoongihoz simulva alszom el. Annyira szeretem a közelségét, olyan kellemes érzés fog el ilyenkor... azt hiszem ez az igazi szerelem... már majdnem hullani kezdtek a könnyeim, mikor megfordul ölelésemben felém és álmában puszit nyom a számra. Hirtelen levegőt venni sem tudok. Tudom, hogy nem direkt csinálta, de boldog vagyok. A szívem olyan hevesen ver, hogy majd ki ugrik a helyéről. Leizzadtam és a levegőt is kapkodom. Nehezen, de egy idő után sikerül szívem lenyugtatni és elalszom szerelmem karjaiban.

Reggel együtt megyünk le reggelizni. Az asztal tele volt mindenféle jóval.
- Jó reggelt! - köszön nekünk Yoongi anyukája mosolyogva.
- Jó reggelt!- köszönök én is. A nyál összefolyt a számban ilyen fejedelmi lakoma miatt.
- Jó reggelt anyu! Nem gondolod kicsit túlzásba estél?- kérdi kedvesen Yoongi miközben megöleli anyukáját. Irigy vagyok... én is szeretném anyut így ölelgetni és érezni a szeretetét.
- Nem tudtam mit szerethet Jimin, ezért több félét készítettem. Üljetek le enni! - invitál az asztalhoz.
- Nem kellett volna ekkora felhajtás miattam...- sütöm le a szemeim.- De köszönöm!-
A reggeli csendben telt. Nagyon finoman főz Yoongi anyukája.

Még ebéd előtt Yoongi felmegy összepakolni a szobájában, én pedig anyukájával maradok a konyhában, még ha nem is vagyok egy konyhazseni, megpucolni és felvágni a zöldségeket még tudok.
- Jimin,- szólal meg halkan Yoongi anyja, mikor kettesben vagyunk.- együtt vagytok a fiammal?- kérdi suttogva, én pedig ijedten tekintek rá, még a kés is kiesett a kezemből.
- Mi... nem... én...- egy értelmes mondat sem jön ki a számon. Próbálom összeszedni magam... de nem megy.
- De te szereted? - mondja halál nyugodtan. Honnan tudja??? Ennyire egyértelmű?
- Één...- most erre mit mondjak? - Igen. - nyögöm ki végül és reménykedek, hogy nem küld el a picsába.
- Ő nem tud róla, igaz?
- Nem, és nem is szeretném, hogy megtudja... Kérem ne mondja el! - már megint azok a kibaszott könnyek jelennek meg a szememben.
- Én nem mondom el, ne aggódj, de ha továbbra is loholsz utána, mint egy pincsikutya, nem lesz jobb! - leesik az állam, nem kertel, kimondja amit gondol... Fáj az igazság...
- De ha elmondom, el fog lökni magától...
- Miért?
- Mert a tanárom és heteró is.- mondom az akadályokat, amit elém dobott a sors. Valamit akar volna rá válaszolni, de valaki beletopog a képbe...
- Milyen jó illatokat érzek.- mondja Yoongi, aki lehozta mindkettőnk bőröndjét.
Ebéd után rögtön indultunk, ezért a félbeszakadt beszélgetés Yoongi anyukájával nem folyatódott.

Yoongi lakása a város másik felében van, oda indulunk el.
- Este elmenjünk valahova?- kérdi egész lelkesen.
- Felőlem.- mondom.- De most nincs kedvem felszedni egy bigét sem. Csak beülünk, iszogatunk és beszélgetünk... Mit gondolsz?- ajánlom fel kompromisszumként.
- Rendben. Nekem megfelel! Holnap úgyis dolgozatokat kell javítanom, másnaposan nem a legjobb.- mosolyog rám.
- Még ilyenkor is dolgoznod kell?- kérdem kicsit csalódottan.
- Szerinted ki fogja kijavítani helyettem? Ti is mindig nyavalyogtok, hogy következő órára legyen kijavítva...- válaszolja mogorván.- És neked is kell tanulnod matekra!
- Ez igaz.- nevetek fel kínosan, amire gúnyos mosollyal válaszol. Miért kell még szünetben is tanulni?