A sors keze - Yoonmin, Taekook

13

Jimin szemszöge
(még szombat)

Amit Yoongi mondott ebéd után, az még mindig fáj. Tudtam, hogy ő a nőket szereti, de ez a kijelentés fájt tőle, hisz egymással összebújva alszunk már négy napja!!! és nem zavarta... erre benyögi, hogy hozzá se érjen egy meleg sem... Mi lenne, ha megtudná, hogy vonzódom hozzá? Kidobna az ablakon?
- Jimin?- kiabál nekem Yoongi, mikor 2 méterre vagyok tőle.
- Miért kiabálsz?- háborodom fel.
- Mert nem válaszoltál a kérdésemre...- forgatja meg szemeit.
- Bocsi elkalandoztam... Mit kérdeztél? - veszem vissza a hangerőt én is.
- Hogy a házid kész van-e?
- Nem szoktam megcsinálni. - vonom meg vállam.
- Hogy lehet, hogy Taehyung, a kitűnő tanuló veled lusta disznóval egyáltalán szóba áll?
- Ez most fájt. - sértődök meg. Miért kell most így bánni velem?
- Nah, gyere ide tanulni vagy... - mondja szigorúan.
- Vagy megbüntetsz? - vágok vissza.
- Ez a te szádból mindig olyan perverzen hangzik...- mondja és röhögi el magát....
- Nem értem a tananyagot...- felelek egy kis idő múlva.
- Miből?
- Hát úgy... egyik tantárgyból sem...- gáz bevallani, de tényleg nem megy nekem semmi, bár nem is igazán foglalkozom a tanulással. Eddig mindenből megvolt legalább a kegyelem kettes. A kutyát nem érdekelte hányasal mentem át.
- Segítsek? - ajánlja fel.
- Tae már próbált korrepetálni, de esélytelen... Ne pazarold rám a drága időd. - tudom felesleges lenne, hisz mint mindenki tudja, nem vagyok egy észlény.
- De addig nem kapsz pénzt a szüleidtől, míg nem javul az átlagod... - győzködni próbál, bár nem értem miért.
- Hát tőlük nem, de Jungkooktól igen... - vágom rá.
- Nah gyere ide csak tanulni! - mutat maga mellé a székre, én pedig nagy nehezen odavonszolom magam. Előhalászom a fiókomból a matek füzetem és könyvem. Elolvasom ötször is, de még mindig nem világos a kérdés sem, nemhogy a megoldás...
- Nekem ez nem megy! - csukom össze a füzetet és hajítom el a sarokba.
- Hmmm... 10 percig sem tudsz nyugodtan tanulni?- kérdi mérgesem. Én meg benyomom a durcát.- Hozd vissza a füzeteket! - parancsol rám, nehezemre esik, de muszáj lesz tanulni. Végül Yoongi segítségével megoldottam mind az öt feladatot, amit kaptunk házinak. Yoongi nem hagy békén és ma megcsináltatja velem az összes házit hétfőre és keddre is. Ez már gyermekkínzás!!! Este 7 is elmúlt már, mire kész leszek, bár egy kicsi büszkeséggel is eltölt, hogy tanultam, de ezt senkinek nem ismerném be.
- Éhes vagyok.- jelentem ki miután megkordult a gyomrom.
- Mivel ma jól teljesítettél, elviszlek kajálni.- mondja kedvesen.
- Hühaaa. Randira hívsz! - mondom poénból.
- Igen. Öltözz!!!- nekem nem kell kétszer mondani, gyorsan átöltözök, belővöm a hajam és már indulásra készen várom Yoongit az ajtónál, mint valami jól nevelt kiskutya. Ö is felveszi a kabátját és magához vedzi a slusszkulcsát. Jippi, kocsival megyünk. A hátsó ajtón távozunk, mert az a parkolóhoz vezet. Izgulok. Azt hiszem kicsit jobban a kelleténél... Neki ez nem jelent semmit! De mégis széles mosollyal lépdelek mellette.

Azt hittem étterembe megyünk. Kicsit csalódtam, mert csak a Gwangjang utcára jöttünk ki street food-ot enni. Igaz, még itt sosem voltam. Egy magam fajta nem jár ilyen helyre. Hát elsőre nem igazán jön be a dolog... Yoongi odamegy egy standhoz és vesz egy tteokbokkit. Hozza nagyban hozzám és kínál meg.
- Nem hiszem, hogy ebből én...- tovább nem is jutottam, mert egy falatot már bele is nyomott a számba. Először undorodva kezdem el rágni, de be kell vallanom ízlik. Nem olyan, mint az étteremben... de tényleg jó.
- Nah milyen?- kérdi teli szájjal vigyorogva.
- Finom. - válaszolok, mire újabb adagot nyújt felém, amit már önszántamból eszek meg. Hamar elfogyott az egy adag.- Veszünk még belőle?- kérdem.
- Nem akarsz mást is kipróbálni?
- Végül is, miért ne?! -mondom lelkesen.
- Látszik rajtad, hogy még nem ettél ilyen kaját.- mondja és veregeti meg a hátam.
- Hát sosem gondoltam volna, hogy ez finom.
- Én diák éveimben sokat jártam ki streetfoodot enni.
- Akkor te nem gazdag családból származol?
- Nem. Átlagos keresetű családból származok és ilyen kolit és sulit még álmaimban sem láttam, nem hogy élőben. Ez nekem luxus.
- Értem. De most jól keresel, nem?
- De... de csak 1 évig leszek itt...
- Hülyék lennének elengedni téged, te vagy a legjobb tanár...- mondom őszintén.
- Köszi, jó tőled ezt hallani.- mosolyog, közben én meg elpirulok, a fene sem tudja miért... persze ezt ő is észreveszi.
- Fázol? Picit piros az arcod...- simítja meg a felületet. Ami után még égni is kezd a bőröm, nekem meg hirtelen melegem lesz...- Igyunk valami meleget.- mondja és már húz is az egyik standhoz. Forralt bort vagy forró csokit?- kérdi.
- Forralt bort.- ő forró csokit iszik, mivel neki még vezetnie kell. Leültünk kicsit az egyik padra míg megisszuk innivalóinkat. Egy darabig csendben üldögélünk.
- Jövő hét után őszi szünet... hazamész?- kérdi kíváncsian Yoongi.
- Nem. Nem akarok apámmal találkozni... még haragszom rá!
- Szerintem te is tudod, hogy nem rá haragszol, hanem nincs képed hazamenni... - lesütöm tekintetem és igaza van... egy semmirekellő vagyok...
- Te hazamész?- félve kérdem, mert nem akarok egyedül maradni... Taehyung is mindig hazamegy ilyenkor.
- Igen. Megnézem a lakásomat és szüleimet is meglátogatom...
- Akkor egyedül maradok...
- Senki nem marad barátaid közül?
- Nem.- mondom szomorúan. - Nem mehetnék veled?- kérdem, bár tudom a választ... Jobban csak az utóbbi pár napban ismertük meg egymást... és mégis csak a diákja vagyok...
- Ha szeretnél jönni.- mondja kedvesen és rám mosolyog, én meg szinte belefulladok a forralt boromba. Tudom, hogy csak sajnálatból mondott igent, de mégis boldoggá tesz, hogy magával vinne.
- Komolyan gondolod?- kérdem és mosolygom, mint a tejbe tök.
- Persze. Másképp nem mondanám...- és szürcsöl egyet a forró csokijából.- Majd megmutatom a várost... - közben már megittam italom és annyira boldog lettem, hogy átöleltem Yoongit, míg ő iszogatta a csokit. A szívem oly hevesen vér, félek meghallja, de a világ összes pénzéért nem engedném most el őt.
- Köszönöm!- mondom, ő pedig kérdően néz le rám.
- Mit?- kérdi végül.
- Hogy itt vagy nekem...- mondom ki meggondolatlanul az őszinte gondoltatom, valószínűleg az alkohol hatására.
- Jaj Jimin, már olyan mintha az öcsém lennél. - hányszor fogsz még tört döfni szívembe??? Ez rohadtul nem hiányzott... úgy tekint rám, mint az öccsére. Lemondóan sóhajtok egyet. - Valami rosszat mondtam?- néz szemeimbe, lehet látszik a csalódottság benne?
- Semmi... csak örülök, hogy végül ennyire jól kijövünk egymással.- hazudom.
- Hát nem igen indult a megismerkedésünk zökkenőmentesen... De mi bajod volt első órán?
- Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen fiatal tanár akar nekem akármit is megtanítani.- válaszolom, bár szerintem már akkor beleestem, csak nem fogtam fel mi történik velem.
- Ohh.
- De te vagy a tökéletes tanár.- mondom kicsit elfogultan. Még vesz nekem Yoongi egy hamburgert azt visszaindultunk a koliba.

Visszaérve gyors zuhanyt vettem, majd utána tanárom is. Mivel még korán volt és ebben a szobában van tv, ezt kihasználva kerestünk a csatornák közt valami nézhetőt, bár film közepénél én már bealszom..