A sors keze - Yoonmin, Taekook

117

Jimin szemszöge

Ez az első alkalom, hogy élő adásban fogok lenni. Felvettem a parókát és a maszkot. Egy sötét zöld pamut ing van rajtam és egy rövid naci. Gondoltam kényelmes ruhát veszek fel, hátha könnyebb feloldódnom a képernyő előtt. Már tegnap kiírtam követőimnek, hogy ma láthatnak élőben. Nem tudom hányan lesznek rám kíváncsiak, illetve hagynak-e nekem borravalót. Egy nagy sóhaj után bekapcsolom a kamerám és rákattintok az "élő" feliratra. Izgulok. Felugrik egy lap, ahol magamat és a csetet látom. Nem tudom, mit kellene csinálnom. Így csak várok a székemben ülve. Pár perc elteltével, mikor már kikapcsolnám a kamerám, mert nem kíváncsi senki rám, 0-ról 3 -ra változik a nézők száma. Elmosolyodom, de ezt ők nem látják. Meg is érkezik az első üzenet. "Szia Mochi! Remélem te keményebb vagy mint az a japán édesség! :)" - erre elfintorodtam, de a tartásom mit sem változott. A mikrofonom nincs bekapcsolva, mert arra egyáltalán nem vagyok kész, ezért visszaírok neki. Mondjuk, lehet nem a legtalálóbb név a mochi, de mikor regisztráltam nem tudtam értelmes nevet kitalálni. Így az épp elfogyasztott kaja nevét írtam be, mint felhasználó nevet. "Derítsd ki!" - válaszoltam a cseten keresztül. Közben ismét nőtt nézőim száma. Többen írogatnak nekem, nem győzöm olvasni.Kérik, vegyem le a felsőm. 

Tegnap belenéztem pár hasonló élő adásba, így nagyjából tudom, mit kellene tennem. Ezért a legfelső gombot kigombolom az ingemet és masszírozni kezdem a nyakam illetve a kulcscsontomnál. Ezzel felborzolom a kedélyeket. Ismét kapom a kommenteken, hogy szeretnének többet látni. A következő gombot is kigombolom, így a mellkasomra nagyobb rálátást biztosítok. Benyúlok és a mellkasomat masszírozom. "Látni akarom!" - írja egyik. Végül az összes gombot kigombolom és feltárom felsőtestem. Nem mutatok többet annál, amit eddig láthattak belőlem. Ekkor kapom meg az első "adományt", amit megköszönök és megcsavarom a mellbimbóm, ahogy kéri. Elég furán érzem magam. Már ötvenen néznek, ahogy simogatom magam, de még senki sem hívott privát csetre. Kezdek egyre idegesebb lenni. Lehet valamit rosszul csinálok? Nem vagyok annyira érdekes? Kicsit lejjebb irányítom a kamerám, hogy lehessen látni, hogy nadrágon keresztül fogdozom magam. Kapok több borravalót, hogy tovább csináljam. Már így is többet mutattam magamból, mint szerettem volna. Mikor azt írja valaki, hogy "Nyúlj be a nadrágodba" - teljesen elbizonytalanodom, de mégis megteszem, hisz egy szép összeggel támogatott meg engem. De mikor már többen azt kérik, hogy vegyem le a nadrágot, ismét a felső testemre emelem a kamera képernyőjét. Nagy levegőt veszek. Tényleg ezt kell tennem? Kétségek gyülekeznek bennem, de elhessegetem őket, hisz a pénz az kell. Leveszem a nadrágom, de nem mutatom meg tagomat. Egyszer csak megjelenik egy lap, hogy elfogadom-e a privát szobát. Rámegyek, hogy igen. A nyilvános csetszoba megszűnik, csak ez az egy személy láthat mostantól. Rögtön egy nagyobb összeget kapok tőle. "verd ki nekem" - semmi mást nem írt. Hát nem túl bőbeszédű az emberkénk, de mozgatni kezdem a kezem a tagomon. Néha ír egy -egy szót, hogy gyorsítsak vagy lassítsak a tempón, de több kommunikáció nincs köztünk. Egy nagy nyögéssel elélvezek, a felső testemre lövell az ondóm. Küld még egy kisebb összeget és ír egy sziát, kilép a szobából a néző. Hát ez nem volt valami illemtudó ember, de nem is azok használják ezt az oldalt. Megkérdi az oldal vissza szeretnék-e menni a nyilvános szobába, de már nincs kedvem és jól kerestem, ezért kilépek az oldalról. Vegyes érzelmek fognak el azzal kapcsolatban, amit most tettem, de szükségem van a pénzre, ezért ismét elhessegetem a kételyeim.

Mikor felállok a székből, hogy a fürdőbe mennék, meghallom, hogy kopognak az ajtón. Bedobom a parókát és a maszkot a szekrénybe, felhúzom a nadrágom és a felsőtestem elé kapom az ingemet. Résnyire kinyitom az ajtót.  Yoongi áll előttem, nah rá pont nem számítottam. 
- Beengedsz? - suttogja és néz körbe. Türelmetlenül néz rám. Végül is már látott gecis mellkassal, leengedem a felsőm magam elől. Félreállok és bejön mellettem. 
- Mit keresel itt? - kérdem, közben törölgetem az ondómat a mellkasomról. Nagy szemeket mereszt rám, köpni nyelni nem tud. - Csak kivertem magamnak... - magyarázom, mintha ez természetes lenne.
- Akkor nem bújtatsz senkit a szekrénybe? - neveti el magát kínjában.
- Nem, de honnan veszed? - nem értem, mire akar kilyukadni. 
- May azt mondta, hogy... idézem " barátnőddel kefélsz". 
- Nincs itt senki, nyugodtan nézz körül. - mutattok körbe a szobában. - Miért gondolta, hogy lánnyal vagyok?
- Azt nem tudom... 
- Féltékeny vagy? - kérdem, ezzel némileg sarokba szorítva.
- Nem... csak ma én vagyok az ügyeletes... - magyarázkodna, de nem hagyom. Nem hiszem, hogy érdekelné, ha akárki másnál csaj van...
- Nem kell a süket duma! - lépek hozzá és tapadok rá az ajkaira, a falnak nyomom. Nagyon remélem, hogy nem látta senki, hogy bejött hozzám, mert ma ezt a szobát nem fogja elhagyni.
- Jimin, ezt nem kellene... - szabadítja ki magát. 
- Miért? - kérdem. - Látott valaki bejönni? 
- Nem! De én vagyok az ügyeletes...
- Tényleg csak ez az akadálya? - nézek rá perverzen.
- Nem tudom... már múltkor sem kellett volna... 
- Rendben... akkor menj! - nyitom ki az ajtót, kizavarom és ő csak úgy távozik. Megfordult a fejemben, hogy elmondjam, hogy tudok a zsarolásról, de nem teszem. Év végéig úgysem jöhetnénk ismét össze... Bujkálni meg nem szeretnék. Megértem Yoongi nem szeretne rizikót vállalni a kapcsolatunkkal. Nagy sóhaj után bemegyek a fürdőmbe és lezuhanyzok.

Jungkook szemszöge

Lehet Tae kicsit pikkel rám, mert inkább eljöttünk? May mellett sétál és nagyban beszélgetnek. Én hátrébb húzódva Hoseok mellé megyek. Először észre sem veszi, hogy mellette sétálok.
- Mi a gond? - kérdem, mert látom rajta, valami aggasztja.
- Maradnom kellett volna tanulni! - vágja rá és rám emeli tekintetét. Megijedek. Még az utcai lámpafénynél is erősen látszanak a szeme körüli sötét foltok. Most megverték vagy nem aludt egy hete? 
- Néha nem árt kimozdulni a könyvek mellől! - felelem mosolyogva.
- De... ha nem tanulok eleget, nem vesznek fel az egyetemre! - ez azt jelenti éjjel- nappal tanul? 
- Kitűnő tanuló vagy! Téged bárhova felvesznek! - mondom és visszamosolyog rám, bár látom nem túl őszinte az a mosoly. May nem látja, hogy a barátja halálra tanulja magát?! 

Mielőtt a szórakozóhelyre érnénk barátom visszatalál az oldalamra. 
- Miről szólt a nagy bájcsevej? - súgom bele fülébe, mire felkuncog. 
- Ne légy féltékeny! - ad egy puszit az arcomra. Még valamit szeretne mondani, de megszólal a mobilja. Megáll, lemarad tőlünk. Felveszi a telefont. Szólok az egyik srácnak, hogy lemaradunk, mert Tae telefonál és visszasietek hozzá. A kis csapat pedig tovább halad. Amikor szerelmemhez érek, látom rajta, hogy mereven fogja mobilját és csak hallgat. Nem tudom, ki és miért hívta, de úgy tűnik rossz hírt kapott. Kinyomja a hívást és könnyes szemekkel roskad össze. Gyorsan utánakapok, még időben sikerül magamhoz húznom, hogy ne essen el. Sírni kezd.
- Mi történt? - szorosan ölelem magamhoz. Egy szót sem szól, csak zokog. Egy darabig csak állunk a járdán és szorosan öleljük egymást. Nyugtatásképp simogatom Tae hátát.

Amikor összeszedi magát elenged és nagy levegőt vesz.
- Menjünk vissza... - az útközben egy szót sem váltunk, csak némán sétálunk egymás mellett a sötét utcákon.

----------------------------------------------------------------------

Most sajnos 2-3 hétig nem tudok új fejezetet hozni! Előre is köszi a megértéseteket!