A sors keze - Yoonmin, Taekook

22

Jungkook szemszöge

Hétfőn reggel Tae karjaiban ébredek. Olyan kis cuki, ahogy átkarol. Sajnos felébresztem, miközben próbálok kibújni keze alól. Kómásan, de mosolyogva emeli fel fejét.
- Jó reggel Kookiem!- mondja kicsit rekedtes hangon.
- Jó reggelt!- csókolom meg. - Nem akartalak felébreszteni.
- Nem gáz.- mosolyog továbbra is. - Esetleg elmondod, miért voltál olyan letört tegnap este, mikor apukáddal telefonáltál?
- Tudod Taehyung...- nem is tudom, hogyan kellene megfogalmaznom- tegnap, mikor szüleid eldöntötték, hogy együtt megmutassátok a várost, kicsit kellemetlennek tartottam az ötletet. Nincs valami jó emlékem arról, mikor szüleimmel mentem valahova. Mindig veszekedés lett a vége, ami miatt mindig kellemetlenül éreztem magam... Ezért mihelyst elég idős lettem, mindent egyedül intéztem magamnak... persze akármit megvehettem apám pénzéből.
De tegnap nagyon jól éreztem magam veled és szüleiddel. Irigyellek Tae.- ekkor éreztem, hogy már nem bírok könnyeimmel...
- Ne sírj Kookiem! Én itt vagyok neked, már soha nem kell semmit egyedül csinálnod.- mondja kedvesen, miközben hátamat simogatja. Sosem akartam magam senki előtt gyengének mutatni, de Tae más. Úgy érzem, ő megért engem, mégha más családi háttérrel rendelkezünk.
- Bárcsak nekem is ilyen családom lenne, mint neked Drágám.
- Már te is a családom tagja vagy. A szüleim kedvelnek, amint tegnap ki is mutattak.- mondja lelkesítően.
- Tegnap apám azért hívott, hogy menjek haza pár napra a szünetbe, mert anyám is szeretne látni...
- Szeretnéd látni őket egyáltalán?- kérdi kíváncsian.
- Nem, de ez nem kívánságműsor... Mennem kell!
- Sajnálom. Ha szeretnéd megyek veled...- ajánlja fel Tae.
- Hát választásunk az nincs... - mondom lemondóan.
- Ezt, hogy érted? Ne kelljen mindent kihúzni belőled!
- Apám megparancsolta, hogy vigyem magammal a barátom. Mindent tud rólunk... Valószínű valaki neki kémkedik.- nem merek ránézni páromra. Nem akarom, hogy apám rosszul bánjon vele. Nem tudom, mi a terve... de nem hinném, hogy nekünk kedvezne...
- Együtt átvészeljük.- mondja bátorítóan Tae és megölel.

Ha már elkezdtem elmesélni neki a családi mizériát, már elmondom neki az egészet.
- Apám tényleg a maffia főnök, nem csak poénkodok vele. Tudom, hogy azt mondtam, hogy csak egy átlagos üzletember, de nem akartalak megijeszteni. Bár ő még a saját kezét sosem mocskolta be, de pár embert megveretett és megöletett. Anya és apa nem élnek együtt, anyám jó pár szeretőt tartott, mielőtt még megszülettem, de mikor apám erre rájött, már úton voltam. Apa kivárta, míg megszülettem apasági tesztet kért, mivel tényleg az ő fia vagyok, nem történt egyikőnknek sem bántódása, de apa kitette anyám a házából. Kapott pénzt, hogy neveljen fel, mivel engem szán az örökösének. Kis idő után rájött, hogy anya azt a pénzt nem rám költi, hanem fiatal hapikra. Így elvett tőle, hozzá költöztem Japánba, ahol a személyzet nevelt fel, mert apám szinte sose volt otthon. Mivel azóta nem született fia, most már a nyomdokaiba kell lépnem.  Azt most novemberben meg visszaköltöztünk Dél-Koreába, de ahelyett, hogy vett volna nekem egy lakást, bedobott a sulikoliba. Bár megértem tettét, mert érthetően megmondtam neki, hogy nem fogok a nyomdokaiba lépni. Bűntetésnek szánta, de számomra egyáltalán nem az. Legalább korombeliekkel lehetek. - hadarom el, hogy minél előbb befejezzem a nekem még mindig fájdalmas élményeket.
- Nem tudtam eddig semmit rólad és a családodról... Sajnálom.- mondja elképedten Tae.
- Nem dicsekszem vele.
-Megértem. És köszönöm, hogy elmondtad! De hogy őszinte legyek, betojtam apádtól.
-Nem engedem, hogy bántson! - nyomok egy csókot az ajkára és közelebb húzom, hogy megölelhessem. -Szeretlek Tae! Ezen apám sem tud változtatni!

Taehyung szemszöge

Miután kibeszéltük a lehetséges fejleményeket Kookie felhívta apját, hogy megbeszéljük, mikor menjünk el őket meglátogatni. Ha azt mondanám nincs halálfélelmem, hazudnék. Egy maffiafőnök fia a pasim... és ráadásul még én is fiú vagyok, kész öngyilkosság odamenni hozzá. De beleegyeztem, mert Jungkookban megbízom, nem fogja hagyni, hogy apja bántson, ugye?
A reggeli beszélgetés sajnos beárnyékolta az egész napot. Semmi értelmeset nem csináltunk, csak feküdtünk az ágyban és néztük a tv-t. Mivel nem bírtam ezt a tehetetlenséget, mondtam Kookienak, hogy menjünk el egy késő esti sétára, mert a közelben lévő kis erdőben van egy kilátó. Igaz éjszaka lévén madarakat nem is, de csillagokat tökéletesen lehet látni. Neki is tetszett az ötlet, ezért este 10kor elindultunk. Drága párom kérésére először egy éjjel-nappali boltba ugrottunk be venni ezt azt. Mivel hideg van vettünk alkoholt, ami fűtsön a szerelmen kívül. A boltban ismert a srác, ezért nem kérte el a személyim... kis plusz pénzért simán kiadja kiskorúnak is a piát. A rágcsával és piával felfegyverkezve 11re már a lesen voltunk. Még jó, hogy volt eszem takarókat hozni, bebugyolálgattuk magunkat és kilátó padlóján leheveredtünk.
Iszogattunk, beszélgettünk és néztük a minket körbelévő sötétségbe. Egyedül biztos félnék, de barátom társaságában, úgy érzem biztonságban vagyok. Kookie felkapcsolja a kis lámpát, mit magával hozott.
- Remélem nem zavar, de jobban szeretnélek téged látni, mint a csillagokat.
- De kis romantikus vagy! - mondom miközben a vállára helyezem a fejem.
- Hát ezt nem tudtam magamról.- fordítja felém fejét és belepuszil a hajamba.
Csend telepszik közénk. Kis idő múlva kezem áttéved Kookie takarója alá. Felém kapja tekintetét és én csak perverzem mosolygok rá, ahogy ő szokott.
- Mire készülsz, Taehyung?- kérdi drága barátom.
- Háát...- mondom, miközben simogatni kezdem combját.
- Imádom a perverz oldalad...- húzza szája szélét mosolyra. Átbújok a takarója alá és ölébe helyezkedem. Csókolgatni kezdem nyakát, néhol kicsit meg is szívom. Párom tagja éledezni kezd a nadrágjában, ezért felemelkedem, hogy ki tudjam gombolni nadrágját. Miután nehézkesen térdig lehúztam a nadrágját alsójával együtt, bebújok a takaró alá és számba veszem a péniszét. Mélyre veszem párszor, mire kéjes nyögéseket hallat, majd kiengedem számból. Gyorsan ledobom a takarót, hogy levegyem a nadrágom, majd gyorsan visszaveszem a takarónkat és ráereszkedem Kookie tagjára. Ütemesen mozgok rajta, de hirtelen párom fordít helyzetünkön és alá kerülök, igazít a takarón és mozogni kezd bennem, majd erős lökéssekkel belém élvez.
Kicsit maradtunk még a kilátón összebújva, majd hajnaltájt visszaindultunk hozzám.

-Tae! - szólít meg Kookie, amire rá emelem tekintetem.- Nézd, az ott nem az angol tanárunk?- kérdi mikor az utca másik felére mutat.
- Ő meg mit keres itt? -bámulom meg.  De a legfontosabb kérdés, Jimin miért nincs vele???